Séta a mólón - Balatonlelle

Elérkezett az év utolsó napja és én is elérkeztem az utolsó posztomhoz ebben az évben. Bár későbbre terveztem, de közkívánatra most feltöltök egy kis nyarat a télben. Pár napja a másik blogomon feltöltöttem egy balatoni képet. A hozzászólásotokban többen jeleztétek, hogy szeretnétek a kép eredeti, színes verzióját is látni. Nos, akkor következzen egy képriport a balatonlellei mólóról, benne a ködharangról készült színes képpel.

Kora reggel szinte üres volt a móló, csak néhány éjszakai horgász pakolta össze a felszerelését. A Balaton felszíne olyan sima volt mint egy feszített víztükrös medence.

Vitorlások a Balatonon
(Balatonlelle - Magyarország)

"Egri csillagok" 5.rész

Miután megtekintettem és megmásztam a Teve-sziklát, indultam tovább hiszen aznapra még egy cél tervbe volt véve. A szikla alatt vezető ösvényen vezetett tovább az utam. Egy rövid gondolat erejéig hadd elevenítsek fel egy gyerekkori emléket. Hetedik osztályban volt kötelező olvasmányunk Gárdonyi Géza - Egri csillagok című regénye. Nyári szünetben kaptuk feladatul a kötet kiolvasását. Nekikezdtem. Elolvastam pár oldalt. "Dergő, uttyunk! ... Várjon Vicuska, mindjárt jövök! ... Dergő, Dergő, hadd menjek veled!" Na ne, tizenéves "nagysrácként" nekem ilyen könyvet kell olvasnom, és mindezt több mint ötszáz oldalon keresztül? Mekkora kiszúrás ez a nyári szünetre és ment is a könyv vissza a polcra. Ezt eljátszottam még kétszer-háromszor, hasonló végeredménnyel. A napok gyorsan szaladtak, közeledett a tanév kezdet. Végül győzött a kötelességtudat. Újból neki ültem átrágtam magam az első oldalakon és ... utána alig tudtam lerakni a könyvet a kezemből, pár nap alatt a végére értem. Olyannyira megtetszett, hogy amint befejeztem már kezdtem is újra. Az azóta eltelt évek során több mint egy tucatszor elolvastam már. Remekmű, írom ezt azoknak akik esetleg manapság élnek át hasonló kezdő élményeket! És, hogy miért írtam ezt a bevezetőt ehhez a poszthoz? Nos, a sziklától egy húsz perces könnyű sétával érhető el az Egri-vár. Természetesen nem az igazi, hanem egy díszlet, amit az Egri csillagok történelmi film forgatásához építettek fel anno.

Egri-vár
(Pilisborosjenő - Magyarország)

Teve-szikla 4.rész

Tudtátok, hogy a Pilisben van egy teve? Nos, kezdem az egész történetet elölről. Létezik egy ingyenesen letölthető program, a Google Earth. Ebben az alkalmazásban, gyakorlatilag műholdképekből virtuálisan összerakták az egész Földet. A program indításakor a teljes földgömböt látjuk a képernyőn, viszont egy-két kattintás után már indulhatunk is egy világkörüli útra. A megjelenő kis navigációs ablakban megadhatunk konkrét célpontot, de az egérmutató mozgatásával akár szabadon is szárnyalhatunk minden kötöttség nélkül - olykor a fizika törvényeit meghazudtoló mozgásra kényszerítve öreg bolygónkat. Kis sárga rajzszögekkel bejelölhetjük merre jártunk már életünk során és a program azt is megjegyzi nekünk. Ha van egy kis időm - sajnos ritkán akad - szívesen bolyongok erre-arra a program segítségével, ráadásul a bankszámlám sem apad! A "szokásos" látnivalók mellett olykor érdekes dolgokra is rátalálhatunk. A múltkoriban például éppen a Csendes-óceán fölött suhantam és a szigeteket nézegettem. Egyszer csak a semmi közepén találtam egy kis szigetet - sőt talán inkább a nagyobb zátonyok közé sorolnám. Akkora volt, hogy egy kis repülőgép leszállópálya és egy villa éppen kitöltötte a teljes területet. Gép nem állt a pályán, tehát éppen nem tartózkodtak otthon. Érdekes, ugye? Kié lehet, miért jó ott, alapvető dolgok (például édesvíz) hogyan kerül oda? Persze gondolom repülőn vagy hajón, de ez az egész buli nem lehet olcsó mulatság.

A kissé hosszúra nyúlt bevezető után most már tényleg a lényegre térek. Természetesen kis hazánk fölött is szoktam "repülgetni", érdekes helyek után kutatva. Egy ilyen "utazásom" alkalmával találtam rá az alábbi sziklacsoportra.  

Tovább az ösvényen 3.rész

Miután megnéztem a Kálváriát indultam is tovább a tanösvényen, amely kisebb fás-cserjés területek között kanyargott tova. Jobb oldalon aztán egy nagyobb búzatáblát is láttam. Arattak. Tűző napsütésben bandukoltam tovább az eredeti célom felé. A homokos talaj lassan megváltozott a lábam alatt, egyre inkább sziklás, köves lett.

Kálvária - Pilisborosjenő 2.rész

A Kevélyhegyi Tanösvény következő állomását a falu határában húzódó, 278 méter magas Vendel-hegy csúcsán nézhetjük meg. Ez a Kálvária. Régen valóban kissé távolabb eshetett a házaktól, de a világ fejlődik, új házak sokasága nőtt ki a földből és ezek mára már elérték a "csúcs" lábát. A nagy melegben sűrűn kortyolgattam az ásványvizes palackból, közben egyre közeledtem a célomhoz. Itt sem nagyon láttam embereket. Csak egy magyar vizslát sétáltató férfival találkoztam, köszöntöttük egymást. A kutyának meg sem kottyant a kutya meleg, vidáman körbeszaglászott aztán nagy szökkenésekkel beugrott a közeli bozótosba.

Mielőtt bemutatnék néhányat a keresztúton készült fotókból, írnék pár sort a Kálváriáról. Ez volt Jézus jeruzsálemi kereszthalálának a pontos helyszíne. Magyarországon is nagyon sok kálvária dombot láthatunk, ezek fontos részei a stációk - azaz a keresztút egyes jeleneteit ábrázoló képek, szobrok, keresztek vagy emlékművek.

Kálvária - Pilisborosjenő

Séta Pilisborosjenőn 1.rész

A következő poszt sorozatban a pilisborosjenői medencében fogunk túrázgatni. Az első részben látogassuk meg Pilisborosjenőt, a kis sváb falut. A fővárostól északra a Kevélyek lábánál található ez a kis település. Az 1695-ös összeírásban már Weindorf néven említik és ez a név ma is szerepel a hivatalos magyar helységtábla alatt. Régen a falu neves bortermelő helynek számított, ezért úgy gondolják innen kapta a "boros" jelzőt a nevében. A kupolás templomtorony már messziről láthatóvá válik a fák lombjai közt.

Római katolikus templom - Pilisborosjenő

Vita vagy baráti csevegés?

Az utóbbi két hétben az új blogomra koncentráltam. Elindult és már elkészült a végleges megjelenési formája is. Már vannak látogatók, követők, hozzászólások. Ezúton is köszönöm mindenkinek az érdeklődést. Nos, akkor hadd folytassam ezt a blogot és egy utolsó poszt erejéig még maradnék a flamingóknál. Kétségtelen, hogy a madárvilágban talán az egyik legszebb jelenség a flamingók tömeges felröppenése - távolról. Közelebbről megfigyelve őket bizony elég kellemetlen illatok lengik körül a csapatot és a hangjuk versenyre kell a rekedt varjúéval. Folyamatosan kommunikáltak.

Flamingó - Budapest ZOO

Flamingó csemeték

Pár napja megígértem kedves blogtársamnak Gabinak, hogy a későbbiekben töltök fel fotókat fiatal flamingókról is. Van egy közmondás, miszerint "az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó". Ezért e posztban most ezt az ígéretemet teljesítem.

Flamingó bébi (Budapest ZOO)
Itt még szürkén...

Ismereteim szerint a flamingók, jelentős része ilyen szürkén látja meg a napvilágot. Ahogy növekednek, úgy világosodik és a későbbiekben színesedik a tollazatuk.

Flamingó tinédzser (Budapest ZOO)
Már világosodik...

Eltelik pár év mire kialakul a végleges színük.

A nyugalom szigete - Japánkert

A Fővárosi Állat- és Növénykertben van egy kis szeglet, ahol nyugalom és béke fogadja a látogatókat. Ez nem más mint a Japánkert. Érdekes, hogy sokan elkerülik ezt a kis "szigetet", éppen ezért tényleg kimondhatatlan nyugalom fogadja az erre sétáló embereket. A terület meghatározó látványeleme a kis tó, valamint a partján álló Isodoro. A feszes vízfelületen szinte hibátlan tükörképet figyelhetünk meg.

Isodoro - Kőlámpás
(Budapest ZOO)

EGY CSEPP, két csepp

A következő fotó egy flamingóról készült a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Éppen megkapták a vacsorájukat, mikor fotóztam őket. Ekkor sikerült elkapnom azt pillanatot, ahogy a vízcseppek lecsöppennek a hatalmas csőrről.
Ezek a madarak egyedi táplálkozási szokásaikról ismertek. A sekély tavak saras vizét hosszú úszóhártyás lábaikkal kavarják fel. Ezután a csőrüket a víz alá merítik, majd felszívják a felkavart zavaros vizet. Aztán a kiemelt fejüket ide-odarázzák, ezáltal megszabadulnak a felesleges sártól és víztől. Végül nem marad más a csőrükben csak az ízletes lárvák, plankton és az apróbb halak.

Flamingó

Vízi virágok 8.rész

Elérkeztem a botanikus kertet bemutató sorozat utolsó posztjához. Ebben most a tórendszer "vadabb" részéről készült fotók közül válogattam néhányat. Először is a fákról kell írnom. Hihetetlen méretű monstrumok állnak a partokon és néha a vízben. Több tíz méteres ágaik a súlytól meghajolva messze kinyúlnak és számos esetben a víz alá is lemerülnek. A tükörsima vízfelszínen gyönyörű tükröződéseket figyelhetünk meg.

Egy celeb vörösbegy 7.rész

Pár hónapja írtam egy posztot egy fotogén vörösbegyről. Az annyira bátor kismadár volt, hogy akkor úgy gondoltam már soha nem fogok hasonló kis hőssel találkozni. Tévedtem! A botanikus kertben séta közben megálltam  árnyékliliomot fotózni, addig a lányok letelepedtek egy távolabbi padra az üvegház mellett. Egyszer csak a kisebbik lányom futva közeledett, hogy menjek gyorsan, ugyanis a lábukhoz leszállt egy vörösbegy és ott ugrál. Mivel ez a kismadár az egyik személyes kedvencem, azonnal fogtam a felszerelést és indultunk is. A távolból még láttam, de mire odaértem sajnos elröppent. A feleségem izgatottan mesélte, hogy mennyire közvetlen madár volt, egyáltalán nem félt. Sajnáltam az elszalasztott pillanatot, de nem volt mit tenni. Sétáltunk tovább. Éppen elértünk a vízimalomhoz, mikor a kisebbik lányom ismét felsikkantott - itt van Csipi (így nevezte el) megint! És valóban. Leszállt közénk, ott ugrált a lábunk között, tőlünk alig pár centire. A fényképezőgépre a teleobjektív volt felrakva, aminek a közel pontja 1.8 méter. Túl közel volt! Folyamatosan! Nem hiszem el! Kérlek, ugrálj egy picit messzebb tőlünk - ismételgettem magamban. Hát nem őrület? Madárfotózásnál azt kívánni, bárcsak lenne az alany kicsit távolabb! De nem és nem! Próbáltam én távolodni. Követett! Teljesen kész voltam! Ekkor feladtam, reménytelen eset, erről a példányról nem lesz fotó. Leguggoltam én is és kinyitottam a tenyeremet. Alig 2-3 centiméterre ugrált tőlem. Ha lett volna nálam valamilyen eleség, talán bele is ugrott volna a tenyerembe. Pár perc játék után felröppent a közelben álló tájékoztató táblára, majd onnan a fák sűrű lombjai közé. Ekkor sikerült egyetlen fotót készíteni róla, melyet most csatolok dokumentációs céllal. Tudom nem tökéletes, de nem volt idő állítgatni a gépet. Azt hiszem, e kis történet fényében már ez is sikerként könyvelhető el.

Csipike a vörösbegy

     

Könnyed szárnyakon 6.rész

A botanikus kert tavainak nádasaiban szitakötők cikáztak fáradhatatlanul. Csak egy-egy másodpercre pihentek meg és már röppentek is tovább. Nem volt egyszerű fotózni őket. Láttunk alföldi, kisasszony és óriás szitakötőt. A róluk készült fotókból töltök most fel néhányat.

Alföldi szitakötő

Ellenfényben 5.rész

"Földiekkel játszó, Égi tűnemény..." Ez a rövid Csokonai vers idézet jutott egyből eszembe, amikor megláttam ezt a kis ágat a botanikus kertben. A szigetre vezető kis híd mellett sikerült lefotóznom. A sűrű lombok között éppen átvillant egy napsugár és az ellenfény ilyen szépre színezte az ágat. 

Vácrátóti pillanatképek 4.rész

A Vácrátóti Botanikus Kert komoly, kiépített tórendszerrel büszkélkedhet. Gyönyörűek a tavak és környezetük. A házasulandó fiatal párok is szívesen fotózkodnak itt. Ottjártunkkor is láttunk két párt. A nagy tó partján már messziről feltűnik Somogyi Lajos - Csellós lány című szobra.

Somogyi Lajos - Csellós lány
(Vácrátót)

Hintaágy 3.rész

Ne tévesszen meg senkit a következő fotó. Ez is nyáron készült még a botanikus kertben. A fotón látható falevél még tavaly őszről maradhatott itt, gondolta nyaral egyet. Kényelmesen elhelyezkedett a finom szövésű hintaágyban és csak napozott, pihent, napozott... Mit mondjak, jó kis barnaságot összeszedett így nyár végére.

Azt hiszem erre mondják, hogy Hawaii, dizsi, napfény!      

Virágom, virágom... 2.rész

A botanikus kertben ezernyi színben pompáztak a nyíló virágok. A bemutató üvegház mellett több tucatnyi hatalmas dézsában hibiszkusz és leander bokrok voltak kihelyezve. Mind virágzott így elképzelhetitek azt a fantasztikus látványt amivel a több ezer színes virág fogadta a látogatókat. Íme néhány mutatóba. 

Vácrátóti Botanikus Kert 1.rész

A falvak és templomok után irány ismét a természet! Alig 50 kilométerre található tőlünk a Vácrátóti Botanikus Kert. Időközönként meglátogatjuk, de most valahogy nagyon rég voltunk ott. Számolgattuk, hogy már mindkét leányzó megszületett amikor utoljára ott jártunk, de a kisebbik már nem tudott rá visszaemlékezni. Most pedig már gimnazista. Szóval rég volt, ezért elindultunk. Érkezésünk után alig hagytuk el a kert bejáratát máris hihetetlen színkavalkáddal fogadott minket a virágos park.

Régi mesterség - Szódás

Sok fiatal számára bizonyára már ismeretlen ez a régi mesterség, a kristályvíz dömping és a pet palackok korában. Nem volt ez mindig így. Gyerekkoromból (hej de régen volt) még emlékszem, hogy nagyon sok településen - akár a kis falvakban is - szódások készítették és töltötték szódásüvegekbe a szikvizet. Ez nem más mint nyomás alatt széndioxiddal dúsított ivóvíz. Magyarországon történő gyártását anno még Jedlik Ányos dolgozta ki. A kristályvíz rohamos előretörésével azonban sok helyen megszünt a kereslet, ami a szódás üzemek tömeges megszünéséhez vezetett. Szerencsére van kivétel, s jó példa erre Üröm is. Van itt egy kis üzem ami szerencsére működik és virágzik. A kis telephely szépen rendbehozott. Színes az épület, kövezett az udvar és a bejárat felett egy látványos cégér hirdeti az itt folyó tevékenységet.

Szódás (Üröm)

Örök álom 2.rész

Egy kis csigalépcsőn mehetünk le az altemplomba, ahol megnézhetjük a síremléket. A lépcső felett egy olajfestményről a hercegnő tekint le a kápolnába betérő látogatókra.

Alexandra Pavlovna Romanova magyar nádorné
(Olajfestmény - Üröm)

Megható és gyönyörű 1.rész

Ez a történet még 1783-ban kezdődött. Ekkor született Alexandra Pavlovna Romanova nagyhercegnő I. Pál cár és Zsófia Dorottya württembergi hercegnő lányaként. Házasságát Habsburg-Lotharingiai József Antal János főherceggel politikai érdekek irányították, de a korabeli feljegyzések alapján a pár valóban egymásba szeretett és örömmel keltek egybe. A nagy eseményt 1799. október 30-án tartották meg. Mivel a pár hitvallása is különbözött ezért először a görögkeleti majd a katolikus egyház szabályai szerint mondták ki a boldogító igent. Esküvője napján a cár Szent András renddel tüntette ki vejét, József nádort. Az ifjú pár 1799 végén érkezett meg Budára ahol nagy szeretettel fogadták a "legmagyarabb Habsburg" feleségét. Sajnos az ifjú párnak nagyon kevés boldogság adatott meg. Alexandra nádorné 1801. március 8-án egy leánygyermeket hozott a világra. Ő volt Alexandrina főhercegnő, aki sajnos a születésének órájában meghalt. Az anyát ez a csapás mélyen lesúlytotta. Állapota folyamatosan romlott és végül március 16-án Ő is örök álomba merült. Örömhír helyett nyolc napon belül két halálhírt is kaptak Péterváron. Holttestét - ideiglenesen - egy Vízivárosi templom kriptájában helyzték el. Üröm a nádori birtokhoz tartozott és a hercegnő még életében rendelkezett arról, hogy halála esetén majd itt helyezzék végső nyugalomra. Ő sem gondolta, hogy erre ilyen rövid időn belül sor kerül. 1803-ban készült el a sírkápolna, ahová testét a budai ortodox püspök által celebrált szertartás keretében helyezték el.

Ürömi fotóséta

Üröm egy kis sváb község, amely szinte már teljesen összeépült Budapesttel. Számtalanszor jártam már itt az elmúlt években és számomra is furcsa, hogy korábban fényképezőgép egyszer sem volt nálam. Megmagyarázhatatlan. Most viszont már géppel a nyakamban elindultam. Mondhatom sikerült egy jó kis napot kifognom. Bőven +30°C fok fölé nyújtózott a higanyszál, felhő se közel se távol. De nem hátráltam meg! Csak sétáltam és próbáltam a számomra érdekes pillanatokat, életképeket megörökíteni. Íme néhány fotó a sok közül.

Római katolikus templom (Üröm)

Egy igazi ritkaság

Mielőtt tovább barangolnánk Pilisről még szeretnék e posztban megmutatni egy igazi ritkaságot. Minden összejövetel alkalmával meglátogatjuk a házigazda egyik büszkeségét - a pincét is. Mivel ez már sík terület, ezért itt nem egy domboldalban, hanem egy külön utcában épült ki a pincesor. 

Pincesor (Pilis)

Őszköszöntő Pilisen

Nem, nem. Nem vétettem helyesírási hibát a poszt címében, most nem a Pilis hegységről fogok írni. Pilis egy kis város Pest megye szívében, 46 kilométerre fekszik Budapesttől. Szombaton ide voltunk hivatalosak, egy baráti házaspár meghívására érkeztünk. Van egy kis társaság, amely ha teheti minden nyár végén összejön egy kis őszköszöntő kerti mulatságra. Családos összejövetel, így ha mindenkinek alkalmas az időpont a 20-25 főt is elérheti a társulat. Az időjárásra most nem lehetett panaszunk. Azt hiszem nem esek túlzásba ha azt írom, hogy az elmúlt napokban jobb volt az időjárás mint egész nyáron. Bizony jól esett ha egy-egy gomolyfelhő időközönként bekúszott a Nap elé, pár percnyi hűsölést biztosítva.

Gólya, gólya, gilice

Szinpetriből hazafelé haladtunk, de a fényképezőgép még ott lapult mellettünk bevetésre készen. Az igazi célpontjaim az egerészölyvek lettek volna, hiszen idefelé többet is láttunk. A lassan nyugovóra térő Nap fényében most is többet láttunk az útmenti szénabálákon ülni, de hihetetlenül félénkek vagy figyelmesek voltak. Ha csak simán elsuhantunk mellettük meg sem rebbentek, viszont ha lassítottam és megálltam még annyi időm sem maradt, hogy az ablakon kidugjam az optikát már el is startoltak. Egy szó mint száz most ölyves kép nélkül maradtam. Nem így történt a képen látható fehér gólyával.

Fehér gólya

A víz erejével 3.rész

Elérkezett a hónap és egyben a nyár utolsó napja, és én is elérkeztem a Szinpetrit bemutató sorozatom utolsó részéhez. Miután láthattuk a világ legnagyobb könyvét, Varga úr megmutatta a kis csoportnak a többi érdekességet is. Egy régi vízimalom lett itt felújítva, melynek 7,1 méteres átmérőjű kerekét most már vígan hajtja a Jósva patak.



Vízimalom kerék (Szinpetri)

A világ legnagyobb könyve - Szinpetri 2.rész

De jó leírni, hogy pont ez a piciny Jósva parti falu büszkélkedhet egy könyvvel amelynek az egész földkerekségen nincs párja. Ez a világon a legnagyobb! Először is lássuk a világrekorder számokat.

Mérete: 4,18 x 3,77méter. Súlya: 1420kg. 346 oldal. 



A világ legnagyobb könyve (Szinpetri)

Az északi határnál 1.rész

Az állatkerti rövid séta után barangoljunk tovább, de most ismét vidékre. Az talán már kiderült az eddigi írásaimból, hogy az északkeleti országrész a szívem egyik csücske. Sokszor jártam már az aggteleki, jósvafői részen, de Jósvafőn túl még soha. Nagy hiba volt! Most júliusban először mentünk tovább és olyan gyönyörű tájakat láttunk, hogy a múlt héten már ismét visszatértünk ide. Nem rossz arány ugye? Évtizedekig semmi, most meg egy éven belül már másodszor jártunk erre. Hegyes, völgyes, erdős részeken kanyargott az út. Július lévén javában zajlott az őzek üzekedése (párzási időszaka). Ilyenkor erdős területen haladva érdemes nagyon óvatosan közlekedni, mivel az állatok rendkívül nyugtalanok, kiszámíthatatlanok. Lassan haladtunk, gyönyörködtünk a tájban. Jeleztem a mögöttem érkező autónak, hogy előzzön meg. Megtette, megköszönte és már robogott is tovább amikor hirtelen kettőnk közé az út menti bokros részből hirtelen egy szép termetű suta ugrott ki. Alig két ugrásra volt szüksége, hogy leküzdje a kétsávos utat keresztbe és eltünjön a túloldalon lévő sűrű erdőben. Rövid de gyönyörű pillanat volt, szerencsére nem történt baj. Aztán a fák lombjai között a domboldalon egy hatalmas "szörny" körvonalai bontakoztak ki.



Foltos szalamandra (Szinpetri)

Állatkerti madárfotók

Az előző poszthoz érkezett hozzászólások között, kedves blogtársam Endre jelezte, hogy több állatfotót szeretett volna látni az állatkerti sétánkról. Az időjárás sajnos nem volt kedvező a fotózáshoz, ezért az előzőleg már bemutatott kis sztárok mellett csak néhány madárfotó készült. Természetesen szeretnék a hűséges olvasók kedvében járni, így most feltöltök néhány további fotót is.



Flamingó



Budapest ZOO

145 év, az bizony szép idő. Augusztus 9-én ünnepelte születésnapját a Fővárosi Állat- és Növénykert. Ebből az alkalomból mi is meglátogattuk az állatkertet július végén. A megelőző nap végig szakadt az eső, mi pedig bíztunk benne, hogy nem maradt már tartalék és megússzuk. Reggel felhős időre keltünk, de nem esett. Elindultunk és az eső is elkezdett cseperegni. Mire odaértünk kicsit erősödött, de még mindig nem volt vészes. A Városliget fái felett pedig biztató derengést láttunk. Az idő ellenére elég sokan álltak a pénztáraknál. Úgy látszik másokat sem tántorított el az pár csepp eső. Beléptünk a kapun mentünk pár métert és ... elkezdett szakadni az eső mintha dézsából öntötték volna. Nem úsztuk meg, sőt mi úsztunk nagyokat a hatalmas pocsolyákon. Kitartott vagy jó félóráig. Mindenki kereste a menedéket, de senki nem indult haza! Mi is kitartottunk. Aztán lassan csendesedett az eső és végül elállt. Végre elindulhattunk és nézegethettük az állatokat. Mivel minden tiszta víz és sár lett a hirtelen nagy csapadéktól, ezért most nem nagyon fotóztam az állatokat. Először az állatkert kis sztárjait kaptam lencsevégre majd még néhány madárfajt. A legfiatalabb és a legfelkapottabb sztárok kétségtelenül a 2011. május 10-én született kistigrisek voltak.

Néhány régi fotó Szanticskáról 5.rész

Az eredetileg négy részesre tervezett szanticskai sorozat írása közben már felvetődött bennem a gondolat, hogy írni fogok egy ötödik, kiegészítő posztot is. Ugyanis a korábban leírt földcsuszamlás, illetve a római katolikus templom felújítása miatt bizony vannak dolgok amiket most illetve már (vagy még) nem tudtam bemutatni. Ezért "leporoltam" egy régi 2004-es CD lemezt amire az akkori szanticskai kirándulásunk képeit mentettem. Ezeket még a legelső kis digitális kompakt gépemmel (Nikon Coolpix 2100) lőttem - amolyan "Hello Tourist" stílusban (Emil.Rulez után szabadon).

Mint említettem a falu határában van egy parkoló, amit az útfelújítási munkálatok miatt most nem tudtunk használni. Itt egy nagyon szép faragott helységnév oszlop tudatja a látogatóval, hogy Szanticskán jár.

Szanticskai templomok 4.rész

Szanticska kiváló példa arra, hogy őseinknek milyen nagy támaszt nyújtott a hit a mindennapi életükben. Mint azt a falut bemutató sorozatom első részében már említettem a település mindössze 20 házból áll, viszont van itt két kis templom is. Egy görögkatolikus és egy római katolikus templomot tekinthetnek meg az érdeklődők.



Görögkatolikus kápolna (Szanticska)



Szanticskai látványtárak 3.rész

A faluban sétálva rögtön feltünt egy változás. Ugyan már korábban is voltak itt kiállítva régi használati tárgyak, de most szinte már minden házfal helyet adott egy-egy szabadtéri látványtárnak. Ugye milyen szépen hangzik?

A legkisebb magyar falu -Szanticska 2.rész

A legkisebb magyar falu - ezzel a jelzővel hallottam először erről a településről. Azóta sok év telt el, de most végre ismét idetartottunk. A völgybe az Abaúj felőli oldalról egyetlen út vezet le - stílszerűen a Völgy utca. Korábban a falun kívül lehetett leparkolni, hiszen így szól a szlogen "szállj ki és gyalogolj!" Ez már első alkalommal is nagyon megtetszett nekünk és azóta mindig betartottuk. Most viszont ezt nem tudtuk megtenni. A parkoló helyét hatalmas kőhalmok foglalták el. Így most a korábbi látogatásainktól eltérően kocsival haladtunk tovább. Az útmentén óriási javítási munkák nyomait láthattuk. Mint később megtudtuk sajnos az esőzések miatt a völgy két oldalán is megcsúszott a föld. Az egyik részben magával sodorta az út egy részét is, ezért volt szükség a sürgős javításra. A község nevét először 1317-ben említik meg a történelmi iratok. Később a Gagyi család birtokaként volt nyílvántartva. A település neve Szent Istvánra utal. A korábban itt élő tótok ugyanis így becézték az államalapító "szentecskét". A falu búcsúnapja mind a mai napig Szent István király ünnepe. 



Szent István szobor (Szanticska)

A fülemülék völgye - Szanticska 1.rész

Még valamikor az 1990-es évek elején hallottam először e kis falu nevét. A televízióban akkor véletlenül láttam meg egy kis "reklámfilmet", melyben az elnéptelenedés szélére sodródott falu megmentéséről volt szó. A szöveg alatt lenyűgözően szép képeket mutattak be a településről. Azonnal éreztem, hogy ezt nekünk is látnunk kell. Hamarosan elindultunk és a hely kisugárzása annyira megfogott akkor minket, hogy azóta többször visszatértünk ide. Így történt ez most idén júliusban is.



A fülemülék völgye - Szanticska

Egy útmenti kereszt

Pár napja fotóztam ezt a régi, útmenti keresztet. Borsod megyében, Felsővadászt elhagyva éppen Kupa felé tartottam amikor megláttam az út mentén.

"Én Istenem miért hagytál el engem?"

Orchideák Telki felett - A virágok 2.rész

Az előző posztban igértem, hogy a látott virágokról ebben a bejegyzésben írok pár mondatot. Alig értük el a település határát Antal máris felhívta a figyelmünket egy nagy virágcsoportra a földút mellett. Egy legalább 100-150 virágból álló csodálatos dunai szegfű csoportosulást láthattunk.



Dunai szegfű

Orchideák Telki felett - A túra 1.rész

Még júniusban kaptam egy hírlevelet, melyben a fenti címen szervezett túrán való részvételre invitálták az érdeklődőket. Az időpont július 30-ra volt meghirdetve. A Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezésében erdei orchidea fajokat lehetett megtekinteni, fotózni. A tervezett táv 12 km volt. Örömmel láttam a naptárban, hogy a megadott dátum pontosan a nyári szabadságom idejére esik, ezért azt rögtön fel is jegyeztem. A múlt hét elejétől viszont már kicsit aggódva figyeltem az időjárást, hiszen jószerivel csak a naptárből tudhattuk, hogy nyár van, folyton esett. Nagyon szerettünk volna részt venni ezen a programon ezért hát reménykedtünk tovább ezerrel. Az előrejelzés szerint javulás volt várható, de hányszor hallottuk ezt már... Biztos ami biztos péntek este összepakoltuk a szükséges dolgokat. Kora reggel aztán örömmel láttuk, hogy megkegyelmeztek az égiek, hiszen a felkelő Nap első sugarai már belopakodtak a lakásba is. Azért nem volt minden tökéletes mivel erős, olykor viharos lökésekkel fújt a szél. Nem szegte a kedvünket, legalább elfújja a felhőket is. Gyors döntés, a fotóállványt otthon hagytam az erős szél miatt és rábíztam magam a stabilizátoros teleobjektívre. Hétvége lévén ráhagytunk a BKV menetrendre. Újpestről reggel hét óra előtt indultunk és végül olyan parádésan összejött minden, hogy nyolc órára már Nagykovácsiban voltunk a templom előtti téren. Kilenc órára volt meghirdetve a találkozó, így addig magunkhoz vettünk egy kis elemózsiát. Kell majd az energia - meg a hátizsák is könnyebb lett! Ahogy közeledtünk a megadott időponthoz kezdtek szállingózni a résztvevők. Jöttek gyerekek, fiatalok, idősebbek, egyedül vagy párban és csatlakozott hozzánk két kutyus is. Végül kb. 60-70 fő jött össze. A túrafelszerelésről illetve a vállakon lógó állványokról már messziről láttuk ki fog hozzánk csatlakozni. Végül megérkezett a túravezetőnk is. Halász Antal személyében egy nagyon szimpatikus embert ismertünk meg. A túra során rengeteg érdekes dolgot mesélt és mutatott meg nekünk, néha humoros beszúrásokkal. Elindultunk és hamarosan már a nagyközség melletti réten bandukolt a "kis" csapat. Egy dunai szegfű csoportosulás mellett megálltunk ahol egy picit részletesebb ismertetőt kaptunk túránk fő célnövényeiről - az orchideákról, ritka nőszőfű fajokról. A növények megtekintésén kívül célunk volt még a Budai Tájvédelmi Körzet legmagasabb pontjának a meghódítása is. Az ismertető után felkerekedtünk és hamarosan a sűrű erdő fái között haladt a csapat.

Egy kis virágkarnevál

A Nap utolsó sugarai elé már erődként emelkedett a múzeum hatalmas épülete, áthatolhatatlan akadályt képezve azoknak. A récéktől alig jöttem el és a szemem ismét megakadt egy gyönyörű fotótémán. Hihetetlen - 200 méteren belül már negyedszer ragadtam le! Az épület előtt két nagyon látványos kis virágágyást telepítettek. Több fajta virágot ültettek bele de a fő vonalat a sárga és vörös kakastaréjok adták. A laposan érkező utolsó sugarak hatására kihagyhatatlan mély tónusokat láttam. Nosza - fekvő pozíció és már kattogott is a gép. A szemem sarkából láttam, hogy japán turisták meg engem fotóznak (vagy videóznak). Lehet, hogy azóta már a világ másik végén mutogatnak a régi reklámszöveggel? "... és Ő is ugyanazt eszi mint mi, de tényleg!" 

Réce álom

Egyik reggel a buszmegállóban összefutottam az egyik barátommal és beszélgettünk erről-arról. Tudja, hogy fotózgatok és szeretem a madarakat. Említette, hogy nemrég a Városligetben a tónál furcsa "vadkacsákat" is látott - narancsszínű tollazattal és fehér fejjel. Oops! Azok vörös ásóludak lehettek - gondoltam. Nagyon szép madarak, és eddig csak egyszer sikerült lencsevégre kapnom a miskolci állatkertben (Miskolci ZOO). Akkor is nehéz volt fotózni, félénk volt és a bokrok mögé bújt. Fogalmam sincs honnan kerülhettek most a tóhoz, de ha már ott jártam nem hagyhattam ki a megtekintésüket. Sajnos hamar szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy csak a "szokásos" tőkés réce (Anas platyrhynchos) példányok voltak láthatók a tavon. Már az esti pihenőhöz készülődtek, így pár percig figyeltem őket és lőttem pár fotót.



... volt amelyik már szundikált



Vajdahunyad vára

Amikor a Városligetben járok mindig teszek egy rövidebb-hosszabb sétát a Vajdahunyad várában is. Nagyon szeretem ezt az épületegyüttest. Nem tudom igazán megindokolni miért, talán egyszerűen csak azért mert olyan meseszerűen szép. Ugyan a tavon megtekinthető Art on Lake kiállítás fotózásával hamar elszaladtak a percek, azért most is körbesétáltam a várat. A napsugarak már csak alig-alig érték el az épületeket, ezért most nem készült sok fotó.



Vajdahunyad vára (Budapest - Városliget)

Art on Lake

Idén kerékpáros kiruccanásaink célja mindig a természet volt, pár héttel ezelőtt azonban úgy gondoltuk a feleségemmel, hogy elkerekezünk a Városligetbe. Szerencsés helyen lakunk hiszen az első pár száz méter után már kiépített és a forgalomtól elkülönített kerékpárúton tekerhetünk. A táv sem vészes alig hat és fél kilométer. Miután megkerültük a Hősök terét, régen látott fantasztikus kép tárult elénk. A korábban elhanyagolt csónakázó tó felújítva, vízzel feltöltve pompázott. A vízben furcsa szobrok álltak és köztük elég sok csónakot láttunk, abban evezgettek a "tárlatlátogatók".   



előtérben - Erik BINDER: Várakozás
háttérben - Mimmo ROSELLI: Lehorgonyozva

300

Természetesen nem a Zack Snyder által rendezett történelmi filmről szeretnék most írni. Reggelente mikor megyek dolgozni az utam egy - a repülőtér melletti - kis földúton is átvezet. Semmi különös hiszen csak 300 méter, mégis mindig szívesen bandukolok itt. Az út mellett egy pici erdő és egy tisztás található, amely mindig hangos a madaraktól. Ez is általános, hiszen csak verebek, cinkék, szarkák, gerlék, fácánok és a le és felszálló gépmadarak hangját hallani. Az út mellett mindig éppen az időszaknak megfelelő mezei virágok pompáznak. Most például a mezei katáng (Cichorium intybus) van soron, hatalmas kék bokrok szegélyezik az utat.



Mezei katáng

Szállj velem!

Repülés. Csak egy szó, de számomra mégis nagyon fontos és meghatározó, hiszen pályafutásom kezdetétől a légi iparban dolgozom. Szokták mondani, hogy a repülőtér egy város a városban. Ez valóban így van, hiszen ez egy külön világ, amely már eddig is számos és megismételhetetlen pillanattal ajándékozott meg. Kezdő fiatalként ott lehettem a Malév utolsó Il-18 típusú repülőgépének utolsó repülésére való felkészítésekor. Dolgozhattam Tu-134 és Tu-154 típusokon. Aztán a változás szelével jöttek az első nyugati gyártmányú géptípusok (B737), ám ekkor én is váltottam és a légi ipar egy másik területén próbáltam ki magam. Mint azt már a bevezetőből is sejteni lehet a hétvégi kalandunk is a repüléssel volt kapcsolatos. Májusban voltam először a HighFly Aviation Szimulátor Központjában, amely Budán található és bárki számára látogatható! Itt két nagyon komoly szimulátort építettek fel az üzemeltetők. Egy Airbus A320 vagy egy Boeing B737-800NG repülőgéptípus élethű pilótafülkéjébe ülhet be az érdeklődő.



Airbus A320 szimulátor kabin
Fotó: HighFly Aviation

Hűha ... akkor jól láttam?

A mai napon sajnos csak a naptár emlékeztetett arra, hogy júliust írunk és "nyár" van. Szürke sötét felhők, eső, olykor viharos szél és 17°C. Reggel a szokásos módon bandukoltam a metróállomás felé. A lejáratnál egy fiatal fiú hangosan előre kívánt jó reggelt (!) és már nyújtotta is felém a Metropol újság egyik ingyenes példányát. Szeretem ezt az újságot. Mivel a metró teljes vonalán végig utazom, mire a végállomáson leszállok addigra nagyjából képbe kerülök a nagyvilág történéseivel. Ma is így történt. Sztrájkok, a németek bezárják az atomerőműveket 2022-ig, ősszel indul az új Mars-járó, tegnap Budapesten járt és közösen edzett a magyar vízilabdaválogatottal a kedvenc F1-es pilótám, Jenson Button és ... egyszerre csak megláttam egy örömteli hírt: "Felújítják az Óbudai Gázgyár tornyait"!

Gyorsan fel is töltök egy korábban készült naplementés képet a kedvenc ipari épületemről. Legalább a meleg színtónusok emlékeztessenek a nyárra.



Óbudai Gázgyár (Budapest)

Illetlen tölcsérek

A tisztást egy hatalmas kidőlt fatörzs osztotta két részre. Valószínűleg egy nagyobb árvíz után veszthette el a talajt maga alól vagy egy villámcsapás végzett vele. Ez nem ritka látvány errefelé. A sziget az ártérhez tartozik és nagyobb árvizek alkalmával a víz mélyen behatol az erdő belsejébe sőt néhány alkalommal az egész terület víz alá kerül. A villámcsapott fa szintén nem ritka, hiszen idefelé az ösvényen legalább egy tucatot figyelhetünk meg. A fa korhadt törzsén egy érdekes albérlőre lettem figyelmes.

Kerek repkény

Egy kisebb kerek repkény (Glechoma hederacea) - más néven földi borostyán -csoport gondolta úgy, hogy itt ver gyökeret. Az ajakosak családjához tartozó növény kékeslila virágaival messziről felhívja magára a túrázók figyelmét.

Fapofa

A tisztás déli részén álló fákon elég komoly taplógomba csoport volt látható. Általában csak egy-egy példány volt egy fán, de akadt amelyiken 3-4 példány is nőtt. Az egyik gomba az alakjával és a fa görcseivel, mintázatával  egy faarcot - innen a fapofa cím - juttatott eszembe. Remélem Ti is látjátok ezt az "arcot".



"Fapofa"

Fehér szirmok

Az előző poszt utolsó képén picit látszik, hogy a salátaboglárkák között meglehetősen sűrűn, egyéb apró fehér virágok is nőttek. Ez a kis fehér virág a szegfűfélék családjába tartozó tyúkhúr (Stellaria media). Olyan kis finom és szép a virága, nem is értem honnan kapta ezt a nem túl kecses nevet.

Tyúkhúr (Stellaria media)

Szétterülő, elágazó hajtásai szinte gyepszerűen borították be a tisztást. Áprilistól az első fagyokig virágzik. Szinte mindenhol elterjedt gyomnövény, erdőkben, folyóparton, mezőkön, szántóföldeken, árokparton és kertekben is találkozhatunk ezzel a szép kis fehér virággal.

"Saláta" mezőn

Az első kellemes tavaszi napokat kihasználva ismét sétálni mentünk a szigetre. A folyó vízszintje éppen nem volt túl magas, így az északi rész felé kerülve, a folyóparti fák alatt sétáltunk tovább. A sziget zengett a madarak énekétől. Az egyik kis ösvényen beljebb hatoltam az ártéri erdőben. A fákon lévő madarakat figyeltem amikor egyszer csak egy szép kis tisztásra értem ki. Hatalmas kidőlt fatörzsek, friss zöld fű és a fűszálak között megbújva megannyi sárga kis virág. Egy salátaboglárka (Ranunculus ficaria) mezőn találtam magam. A pici tisztás hangulata annyira megfogott, hogy rögtön elhatároztam, másnap ide  visszatérek de már fényképezőgéppel a kezemben! Így is történt, másnap egy szép délutánt töltöttem el itt fotózással. Ebben és a következő posztokban is az itt készült fotókból válogatok.