Újra a határban 2.rész

A másnap délután ismét a szuhakállói határban ért. Először egy távolban álló érdekes formájú fa keltette fel az érdeklődésemet. Az egyik ágán balkáni gerlék himbálóztak békésen.

  

Határjárás Szuhakállóban 1.rész

Az előző posztban Múcsony határában jártam, de legnagyobb sajnálatomra nem jött össze az áhított kócsagos fotó. Nem adtam fel és eldöntöttem, hogy másnap a szomszédos falu, Szuhakálló határában nézek szét. Két évvel ezelőtt egy véletlen szerencsének köszönhetően már fotóztam itt vízimadarakat. Erről a kalandról itt írtam korábban. A séta előtt a falu szélén található temető dombra mentem fel. Innen tökéletesen belátni az egész völgyet. A távcsövemmel a korábbihoz hasonló belvizes tavat kerestem, de nem jártam sikerrel. Pedig bíztam benne, hogy a kiadós tavaszi esők idén is hagytak egy kis vízfelületet a földeken. A távolban néhány kócsag a szántáson sétálgatott. Túl messze és megközelíthetetlenül sík területen. Majd csak lesz valahogy alapon, elindultam a mezőt átszelő földúton. 

Alkonyat Múcsony határában

Egy kis borsodi falu, Múcsony határban a napraforgóföld közepén egy kis nádas rész alakult ki, a tavaszi belvizek nyomán. Menet közben a kocsiból felröppenő nagy kócsagokra és szürke gémekre lettem figyelmes. Elhatároztam, hogy egyik délután kisétálok a határba. Kicsit talán későn indultam a szomszéd faluból, gyalogosan az út majd egy óráig tartott. A Nap gyorsan közelítette a horizontot. A napraforgóföldön apró madarak serege dézsmálta az ingyen eleséget.

Pipacsok

Eredetileg úgy terveztem, hogy haladok tovább a témákkal és idén már nem lesz több pipacsos fotó feltöltve. Az utolsó poszt hozzászólásai között viszont József említette, hogy feléjük alig van mostanság pipacs.

Pipacsok között

Számomra is furcsa, de alig egy éve fotóztam először pipacsokat. Miért? Nem tudom, valahogy így alakult. Pedig nagyon kedvelem tavasszal a piros pamacs tengert a zöldben. Az a bizonyos első fotósorozat itt tekinthető meg. A múlt héten is sikerült őket fotóznom, a helyszín ismét a szokásos kis ösvény volt.

Akácvirágzás

Pár éve úgy alakultak a dolgok, hogy változtattam a munkába járási szokásomon és az útvonalon is. Azóta minden reggel és este átvezet az utam egy rövid, erdős ligettel övezett ösvényen. A hosszából adódóan korábban nemes egyszerűséggel elneveztem ezt a kis utat 300-nak. Jó itt átsétálva kezdeni és zárni a napot. Időnként különösen szépet produkál itt (is) a természet. Ilyenkor viszek magammal fényképezőgépet, hogy megörökíthessem ezeket a pillanatokat. A korábbi posztokat megnézhetitek az ösvényről, ha a címkéknél a 300-ra kattintotok. Az elhúzódó tél és a sok-sok csapadék hatására hihetetlen tempóval és intenzitással próbálja meg behozni a lemaradást a természet. Napról-napra látható a változás, a növekedés. Így van ez most a fehér akáccal is. Az elmúlt évekből nem emlékszem olyan intenzív akácillatra ezen a területen, mint most. Egyszerűen nem tudok betelni vele! A friss kora reggeli levegőben terjeng a finom illat - én meg úgy lélegzem mint egy futó a hosszútáv végén. Mélyen és hosszan... A fotók az illatot nem tudják továbbítani, de azt hiszem a virágfürtöktől roskadozó fák látványa is megér egy pár perc lazítást.

Séta az ártéri erdőben

Május 1-én szikrázó napsütésre ébredtünk. A város ugyan tele volt programokkal, de a munka ünnepét, délelőtt én munkával ünnepeltem. Este ismét dolgoznom kellett, így kikapcsolódásként délután lementem sétálni egyet a közeli ártéri erdőbe. Természetesen a gép ott lógott a vállamon. Két éve olyan szép salátaboglárkás tisztások voltak a szigeten - gondoltam idén is készítek róluk néhány fotót. Valahogy nem gondoltam arra, hogy sokan választják a pihenés helyszínéül a szigetet. Ahogy közeledtem láttam, hogy rengeteg kocsi parkol a híd tövében. A parton egymást érték a bográcsozók. Nem zavart, hiszen én úgyis a szigetre akartam átmenni. Ahogy közeledtem, egyre baljósabb jelekre lettem figyelmes. Szúnyogok kezdtek támadni tucatjával és folyamatosan. Az erdőszélen a máskor száraz medrekben még víz állt, az árnyékos részeken sok helyen süppedős, vizes volt a talaj. Jó régen nem voltam lent, ezek szerint az olvadás következtében rendesen megemelkedett a Duna és nemrég húzódhatott vissza az ártéri erdőből. A sok állóvíz és a hirtelen jött meleg... Így már értettem a szúnyoginváziót. Ennek ellenére úgy hallottam, hogy a szigeten is sokan voltak. Azt hiszem iskolások számháborúztak, a tisztásokon és a vízparton pedig itt is rotyogott a sok finomság a bográcsokban. A fák között áttörő napsugarak világították meg a füstöt.

Váratlan vendég

A második sétám alatt éppen cinegéket figyeltem és fotóztam egy fa takarásából. Egyszer csak a szemem sarkából valamilyen furcsa, gyors, kúszó mozgást érzékeltem a felettem lévő ágak között. Felnézve, örömmel azonosítottam be a váratlan vendéget. Egy vörös mókus mozgott a magasban, meglehetősen gyorsan.

Madáretető lesen

Szeretek időnként átsétálni a Hajógyári szigetre. Ha éppen nincs ott valamilyen rendezvény, akkor nagyon kellemes hely egy jó sétára és madármegfigyelésre. A pannonhalmi kirándulás óta kétszer is voltam odaát csak nem akartam azt a posztsorozatot megszakítani. Az első alkalommal súlyos szürke felhők úsztak az égen, de ez sem tántorított el a sétától. A szigeten több, nagyon komolynak mondható madáretető van telepítve. Ezek közül most hármat kerestem fel. 

Látnivalók az angolparkban 7.rész

A városnézés által szervezett egy napos buszos kirándulás története.

A sorozat utolsó részében szeretném néhány sorban bemutatni az arborétum történetét és az itt látható épített látnivalókat. Alcsútdoboz, egy érdekes településnév. Anno Alcsút és Vértesdoboz települések egyesülésével alakult ki. Az 1820-ban létrehozott angolpark látogatók sokaságát vonzza az év minden szakában. A park romantikus képét alapvetően meghatározzák a Váli-víz és az Acsai-víz által táplált kis csatornák valamint az arborétum közepén elterülő tó. Sétánk során több kő-, illetve fahídon haladtunk át. A bemutatót az imént említett tó közepén található Klotild szigettel kezdeném. Az itt található szoborcsoport egy kis fahídon érhető el. 

Hóvirágünnep - Alcsúti arborétum 5.rész

A városnézés által szervezett egy napos buszos kirándulás története.

Miközben a busz robogott az autópályán, javulni látszott az időjárás. A köd teljesen feloszlott és a szürke felhők között időnként már ránk kacsintott a Nap is. Miután megérkeztünk, megebédelt a csoport és elindultunk a közelben található arborétumba. A parkolók teljesen megteltek, sok látogatót vonzott az ezernyi virágzó hóvirág látványa. A parkban ismét egy szakvezetőt kaptunk, aki először a fa ritkaságokat mutatta meg a csoportnak. Nem tudtam, meddig marad meg az elfogadható fényviszony, ezért elváltunk a csoporttól és egyből a virágmezők felé indultunk.

Néhány madárfotó

A másik blogomon folytattam a megkezdett sorozatot. "Egy olimpikon nyomában" címmel írtam egy posztot, melyben az Újpesti TE vízitelepéhez látogattam ki Óbudán. Mint mindig, séta közben most is fokozottan figyeltem a vízimadarakat. Fagyos téli nap volt, nagyon gyér madármozgással. Készítettem néhány fotót róluk, ezeket töltöm most fel. A stégen és a korlátokon egy 60-70 példányból álló dankasirály csapat pihent, szinte mozdulatlanul.

Tél végi madárgyűrűzés az Óbudai-szigeten

Úgy gondolom, hogy nincs még vége és tartogat még némi meglepetést számunkra az idei tél, de az elmúlt szombaton mégis e címmel hirdette meg az MME Budapesti Helyi Csoportja soron következő madarász programját az Óbudai-szigeten.

Óbudai-sziget (Budapest)

Bükkszentkereszti képek 2.rész

A falu határában parkoltunk le, hogy gyalogosan fedezhessük fel Bükkszentkeresztet. A település 600 méteres magasságban fekszik, csodás természeti környezetben. A parkolóból szétnézve az alábbi látvány kényeztetett minket. Üde zöld környezet és tisztaság.

Gyógyító kövek 1.rész

Valóban gyógyító erejű kövek? Nem tudom. Az elmúlt nyár végén jártunk először Bükkszentkereszten, ahol többek között megnéztük a híres köveket is. 

Nagyvadak 2.rész

A Budakeszi Vadaspark egy 375 hektáros erdős területen lett kialakítva, így meglehetősen nagy mozgástér jut az itt élő nagyvadaknak. A teljesség igénye nélkül, láthatunk itt medvéket, farkasokat, többféle szarvasfajt, muflont, vaddisznót.

Köd és napfény 2.rész

Az előző részben tett ígéretemhez híven, ebben a posztban a köd és a napfény közös szilveszteri játékát szeretném bemutatni néhány akkor készült fotóm segítségével.

Szilveszteri fotóséta 1.rész

Izgalommal vártam az év utolsó napját. A megelőző két napban gyönyörű idő volt, de nem tudtam mit tartogat majd számomra a szilveszter. Már szokásosnak mondható, hogy igyekszem az évet fotózással zárni. Ködös, párás és nagyon hideg időre ébredtünk - ám a Nap sugarai is erősnek bizonyultak. Köd és napfény! Micsoda párosítás! Hihetetlenül szép ilyenkor a fény-árnyjáték. A célpontom idén is a Népsziget volt és a fotósétára a feleségem is elkísért. A hideg idő segítségével az erkélyen összegyűjtöttük az elmúlt napok konyhai zöld melléktermékeit. Utunk először a szigeten található kecsketelephez vezetett. 

A Tappancs Suli magazinban

Még októberben kaptam egy levelet a Tappancs Suli magazin szerkesztőjétől. Ez egy képességfejlesztő kiadvány, amely óvodásoknak és kisiskolásoknak  készül. Anno mi is megrendeltük a lányoknak az általános iskolában, mert nagyon hasznosnak találtuk. A mostani megkeresés egy régebbi fotómmal kapcsolatban érkezett, melyet a Fertő-tónál - egészen pontosan a Borsodi-dűlőn fotóztam egy kora reggel.

Erdei fafaragó

Miközben a vadludak esti behúzására vártunk, sétáltunk egy nagyot a tó körül is. Az előző posztban említettem, hogy ebben az időszakban leengedik a tó vizének egy részét a gát és a várfal védelme érdekében. Ezáltal száraz lábbal is elérhetővé vált a várral szembeni vad erdős rész. Ha már a lehetőség adott volt, mi éltünk vele. Az előző posztban bemutatott fotók egy része innen, a tómederből készült. Miután felfedeztük ezt a részt is, elindultunk vissza a partra. Ahogy lassan haladtunk kifelé, hirtelen - kissé mögöttem hangos kopogásra lettem figyelmes. Megvoltam róla győződve, hogy emberi tevékenység eredménye az erős hang. Szerencsére lassú mozdulattal fordultam és léptem vissza. A zaj igazi forrásának látványa, hatalmas örömmel töltött el. Egy fekete harkály (Dryocopus martius) dolgozott serényen egy kidőlt ártéri fatörzsön.