Határjárás Szuhakállóban 1.rész

Az előző posztban Múcsony határában jártam, de legnagyobb sajnálatomra nem jött össze az áhított kócsagos fotó. Nem adtam fel és eldöntöttem, hogy másnap a szomszédos falu, Szuhakálló határában nézek szét. Két évvel ezelőtt egy véletlen szerencsének köszönhetően már fotóztam itt vízimadarakat. Erről a kalandról itt írtam korábban. A séta előtt a falu szélén található temető dombra mentem fel. Innen tökéletesen belátni az egész völgyet. A távcsövemmel a korábbihoz hasonló belvizes tavat kerestem, de nem jártam sikerrel. Pedig bíztam benne, hogy a kiadós tavaszi esők idén is hagytak egy kis vízfelületet a földeken. A távolban néhány kócsag a szántáson sétálgatott. Túl messze és megközelíthetetlenül sík területen. Majd csak lesz valahogy alapon, elindultam a mezőt átszelő földúton. 

A távolban egy bálázó gép dolgozott. Lassan, komótosan rótta a sorokat, a megtett útvonalát több tucatnyi szalmahenger jelezte. Mintha valami mozgást láttam volna a bálák között! Elindultam hát abba az irányba, keresztül a tarlón. Folyamatosan úgy helyezkedtem, hogy a bálák takarásában közeledjek. Amikor úgy éreztem, hogy már közel vagyok a célponthoz, kinéztem a takarásból.

Nem sikerült észrevétlenre a közeledésem. Nem csak én figyeltem, már engem is figyeltek, mégpedig a képen látható őzbak. Sajnos a száraz tarló ropogása idejekorán elárulta az érkezésemet. Két-három fotót készítettem róla, aztán hatalmas ugrásokkal menekülni kezdett.

A fényképezőgép keresőjén keresztül követtem az útját. Elérte a fenti képen látható keskeny zöld sávot és ott mintha elnyelte volna a föld. Egyszerűen eltűnt. Nem értettem a dolgot, hiszen csak egy piciny zöld sziget volt a sárga gabonatábla közepén. Elindultam, hogy kinyomozzam a dolgot. Ahogy közeledtem lejteni kezdett a talaj. Gyakorlatilag egy kis völgyes részbe értem és innen már nem is volt olyan kicsi a zöld folt. Mellmagasságig érő zöldben haladtam tovább. Hirtelen egy pár tőkés réce és valamilyen cankó röppent fel előttem. Nem voltam rájuk felkészülve, az alábbi nem túl parádés fotó készült néhány felszállókról.

Aztán ahogy átküzdöttem magam a magas susnyákosban, egyből megértettem mindent. Egy kis belvizes tavacska partján álltam, mely valóságos oázisa lehetett a mező lakóinak a nyári hőségben.

Erről tanúskodtak a vízparti nyomok is. Erre járt az én imént látott agancsos barátom és megpihentek itt a gémek, kócsagok is.

 

Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire észrevehetetlen volt ez a kis tavacska még a dombtetőről nézve is. Igazán remek rejtekhely és ivóvíz forrás számos állatnak. Óvatosan elhagytam a helyet és igyekeztem kerülni az állatok megszokott csapásait.

Ismét a távolban álldogáló kócsagok felé vettem az irányt. Közben a jobb oldalamon egy fehér gólya húzott el alacsonyan. Zsákmányra vadászott a tarlón.

Még távol voltam a kócsagoktól, amikor hirtelen felszálltak. Az egyik csoport Múcsony irányába indult - biztos ezeket szerettem volna előző nap becserkészni. A másik csoport pedig... berepült a közeli bokros részbe. 

Mit keresnek ezek ott, a nagy szántóföld közepén? Ennek is utána akartam járni. Óvatosan haladtam, de a cél közelében hatalmas gazos területen kellett átküzdenem magam. Ezernyi vékony, száraz ág ropogott a talpam alatt, pedig szinte csak centimétereket haladtam. És lássatok csodát, ismét egy belvizes tó partján álltam. Ez már nem tavacska volt. Hosszú, 2-3 méter mélyen megcsúszott földsávban alakult ki, ezt töltötte fel a csapadék és a visszamaradó belvíz. Sajnos a bokroktól és a gaztól nem tudtam róla értékelhető fotót készíteni. A bokrok takarásában fehér foltokat véltem látni. Esélytelen voltam arra, hogy észrevétlenül nézzem meg őket. Egy pillanatra kidugtam az objektívet a takarásból. Ezt sikerült fotóznom. Nem éles de dokumentálásra megfelel.

    

Abban a pillanatban fel is röppent a kócsag csapat.

 

Kissé elkeseredtem. Itt voltak a közelben, ideális távolságban és mégsem sikerült normálisan lefotóznom őket. Szép idő volt, gondoltam várok egy keveset a bokrok takarásában. Pár perc múlva magányos szárnycsapásokat hallottam. Egy kócsag érkezett. Beszállt a bokros részbe, de onnan rögtön át is startolt. Most nem hagyhattam ki a pillanatot! Követtem a keresőben és amikor kiemelkedett a bokrok közül, exponáltam. Íme a legkedvesebb fotóm erről a napról.

Végre, sikerült! A sikerélmény tudatában indultam vissza a faluba. Elhatároztam, hogy másnap is kinézek még a határba, de arról majd a következő részben fogok írni.