Budakeszi Vadaspark 1.rész

Egyhangúan telnek a szürke télies napok. Elég sok hó esett az elmúlt napokban, de mi mégis bokáig érő latyakban járunk. Új módi jött divatba - persze tisztelet a kivételnek. Sok helyen tapasztalom, hogy nem takarítják el a havat, hanem egyszerűen csak felszórják. Az így keletkezett tócsa labirintusban próbálnak meg az emberek araszolni a céljuk felé. A szilveszteri fotósétám óta nem volt időm fotózni sem, így jobb híján most ismét nyári kirándulásaim bemutatásával folytatom a blogot. Az egyik lányunk még soha nem járt a Budakeszi Vadasparkban, így egy szép nyári napon felkerekedtünk.

Szilveszteri fotóséta 1.rész

Izgalommal vártam az év utolsó napját. A megelőző két napban gyönyörű idő volt, de nem tudtam mit tartogat majd számomra a szilveszter. Már szokásosnak mondható, hogy igyekszem az évet fotózással zárni. Ködös, párás és nagyon hideg időre ébredtünk - ám a Nap sugarai is erősnek bizonyultak. Köd és napfény! Micsoda párosítás! Hihetetlenül szép ilyenkor a fény-árnyjáték. A célpontom idén is a Népsziget volt és a fotósétára a feleségem is elkísért. A hideg idő segítségével az erkélyen összegyűjtöttük az elmúlt napok konyhai zöld melléktermékeit. Utunk először a szigeten található kecsketelephez vezetett. 

Séta a határban

Újból Szuhakálló határában készült fotókat szeretnék most megmutatni. Természetesen a képek nem egy séta alatt készültek. A faluból négy irányban indulhatunk el, ebből most kettőt szeretnék bemutatni. Az első a Sajókaza felé vezető út, melyről két irányban is letértem. Először a falu temetője mellett indultam fel a dombokra. A korábban feltöltött napraforgós képek is errefelé készültek.

A tányérosok földjén

Sokakhoz hasonlóan én is nagyon kedvelem a kék-sárga párosítást. A természetben nyáron adott a gyönyörű kék ég, a sárgát pedig legkönnyebben egy napraforgóföldön találhatunk hozzá.

Visszatértem

Még tavaly írtam egy posztot a Teve-szikláról amely azzal végződött, hogy hamarosan visszatérek ide, búbos banka nézőbe. Visszatértem, de óriási optimizmusom egy pillanat alatt szertefoszlott. A természetvédelmi terület csöndjét ösvényeken száguldozó quadok dübörgése törte meg. Hogy kerülnek, kerülhetnek ezek ide? A fák lombjai eltakarták őket, egyszer láttam csak két quadot amint a túlsó csúcsra felkapaszkodtak. A zajtól minden élőlény visszahúzódott, elrejtőzködött. Tudtam, hogy itt nem fogok most bankákat fotózni. Ezért a várral szemközti hegyre indultam, hogy néhány távoli fotót is készíthessek az "egri" erődítményről.

Az Aggteleki-karszt területén 1.rész

Régen jártunk már az Aggteleki-karsztnál, ezért nyáron úgy döntöttünk ismét elmegyünk megnézni ezt a természeti csodát. Az elmúlt nyár első fele nem szűkölködött csapadékban. Induláskor is súlyos szürke fellegek kúsztak felettünk, de azért bizakodtunk. Nem volt szerencsénk. Miután elhagytuk Kurityán határát hirtelen elkezdett esni, néhány perc múlva pedig már szakadt az égi áldás. Kint az országúton tombolt csak igazán a szélvihar! Hatalmas ágakat szakított le az útszéli fákról melyek játékszerként forogva röppentek tova. Beértünk Felsőnyárádra és ott félreálltunk egy kis utcába. Ott legalább a házak kissé felfogták, tompították a szélvihar erejét. Fejünk felett a távvezetékek baljósan csapódtak egymáshoz, felvetődött bennünk a visszafordulás gondolata. Végül nem adtuk fel és várakoztunk még. Aztán a keleméri hegyek fölött kissé világosodni kezdett az ég és a szélvihar is elülni látszott. Úgy döntöttünk folytatjuk az utunkat. Kiérve a faluból hihetetlen pusztítás képeit láttuk. Mintha egy óriás végigrohant volna az úton egy hatalmas gallyazógéppel. Megtépázott fák, hatalmas leszakadt ágak sár, kövek és milliónyi falevél. Ragályt elhagyva beértünk az erdős részre, ott kanyargott tovább az út. Hirtelen egy álló kocsisor miatt kellett fékeznem. A kocsik előtt keresztben egy hatalmas kidőlt fa zárta el mindkét sávot. Szemben egy távolsági busz, előttünk pedig egy öt kocsiból álló holland csoport útját vágta el. A sok nyári eső feláztatta a meredek domboldalt a szélvihar pedig megadta a kegyelemdöfést a fának. Gyökerestől fordult ki. Nosza mindenki kipattant a kocsikból és buszból és közös erővel próbáltuk megszabadítani az utat. Talán 15-en, férfiak feszültünk neki a fának, ívben hajolt, de nem engedett. Az útmenti korlát nagyon megfogta. Ha egy ember elengedte az ágat már vissza is nyomott minket. Vicces volt. Sok-sok erőlködés után végre sikerült a szemből jövő sávot megszabadítanunk. A buszsofőr sűrű elnézések közepette elindult, hiszen már így is komoly késésben volt. A busszal távozott a férfiak fele is. Így már esélyünk sem maradt arra, hogy a mi sávunkról is kitoljuk a monstrumot. Ekkor az egyik holland férfi eszébe juthatott, hogy van fejsze a kocsijában. Előkapta és vágni kezdte a fát, közben mi folyamatosan nyomtuk kifelé. Itt szeretném megemlíteni, hogy a felesége az egész akciót kamerával rögzítette és közben sűrű "Kom op Papa!" felkiáltással biztatta. Végül hatalmas reccsenéssel engedett a fa, felszabadult mindkét sáv. Indultunk tovább, s bár nem egyeztettünk végig maradtunk egy konvojban. Sosem lehet tudni alapon és ugye egységben az erő! Beértünk Aggtelekre és hamarosan leparkolhattunk a barlang közelében.

Aggteleki-karszt
(Aggtelek - Magyarország)

Hortobágyi Madárpark

Az egerészölyv (Buteo buteo) lett 2012-ben az év madara. Korábban már írtam arról, hogy tavaly sajnos nem jött össze az ölyvek fotózása és ez előreláthatólag az idén is kimarad. Blogtársaim közben fantasztikusabbnál-fantasztikusabb akció fotósorozatokat töltenek fel ezekről a gyönyörű madaraktól. Az említett okok miatt ezért most korábbi fotókat vettem elő. Szeretnék most bemutatni egy nagyon érdekes helyet, mely alkalmat nyújt egy-két ölyves fotó feltöltésére is. Talán nem tévedek ha a Hortobágyi Nemzeti Park egyik jelképeként a híres Kilenclyukú-hidat említem meg.

Kilenclyukú-híd
(Hortobágy - Magyarország)

Alkonyat 3.rész

Az idei tél eddig, szinte csak kora tavaszként mutogatja arcát, viszont a Nap szigorúan nyugovóra tér a számára ilyenkor előírt korai időpontban. Sétám alatt a Duna szinte alig hullámzott, az égen is csak egy-egy felhőpamacs árválkodott. A fények továbbra is fantasztikusak voltak, ezért készítettem még néhány fotót az est leszállta előtt. A récék élvezettel lapátoltak a csendes vízben.

Mesél az erdő 2.rész

Palotai-sziget. Közvetlenül a Népsziget mellett, a Duna árterén fekszik. Innen folytatom fotósétám képanyagának bemutatását. Ha időm engedi sokszor kilátogatok ide. Alig negyedóra sétával a városból egy "vad" ártéri erdőbe juthatok el - kell ennél több? 

Szilveszteri fotóséta 1.rész

Szeptember óta sajnos nem voltam lent a szigeten. A munka mellett szeptemberben elkezdtem egy tanfolyamot is és a kettő együtt szinte minden időmet elviszi. Többek között ki kellett hagynom a madarásznapot az Óbudai-szigeten és a karácsonyi Farkas-erdei madárgyűrűzést is.

Nem vagyok babonás, de van egy népi mondás (?) miszerint úgy telik majd az új év ahogy az óévet befejezted. Ezért az elmúlt években mindig próbáltam egy kis fotózást becsempészni az év utolsó napjára. Biztos ami biztos alapon, nem kockáztathatok! Így volt ez most - 2011 utolsó napján is. Még az égiek is úgy akarták, hogy menjek, szikrázóan sütött a Nap. Nem vittem magammal a fotóshátizsákot, csak a teleobjektívvel szerelt fényképezőgép lógott a vállamon. Gondoltam megnézem milyen a madármozgás, hiszen tavaly olyan jó kis fotókat sikerült készíteni szárnyas barátainkról. Először a sziget közkedveltebb, déli csúcsát vettem célba. A jó idő hatására elég sokan voltak kint. Sétáltak, kutyát sétáltattak, futottak vagy ültek a parton. A gyerekek zsibongtak, a kutyák ugattak és nem tudom miért, de már kora délután durrogtak a petárdák a távolban. Ezeknek tudtam be, hogy madárhangilag teljes csend honolt a sziget ezen részén. Mindössze három széncinegét láttam a sűrű bokrok között, valamint a távolban sirályok úsztak a Dunán. Figyeltem, vártam de csak nem volt mozgás. A Nap lassan ereszkedni kezdett gondoltam elindulok a sziget "vadabb", északi része felé. Még nem készült egy fotó sem. Mire odaértem a napsugarak már nagyon kis szögben világították meg a kopasz ártéri erdőt. Hihetetlenül szép volt, szinte "égett" az erdő - vörös, rozsdabarna színekben. Végre! Exponálni kezdtem!

Palotai-sziget
(Budapest - Magyarország)

"Egri csillagok" 5.rész

Miután megtekintettem és megmásztam a Teve-sziklát, indultam tovább hiszen aznapra még egy cél tervbe volt véve. A szikla alatt vezető ösvényen vezetett tovább az utam. Egy rövid gondolat erejéig hadd elevenítsek fel egy gyerekkori emléket. Hetedik osztályban volt kötelező olvasmányunk Gárdonyi Géza - Egri csillagok című regénye. Nyári szünetben kaptuk feladatul a kötet kiolvasását. Nekikezdtem. Elolvastam pár oldalt. "Dergő, uttyunk! ... Várjon Vicuska, mindjárt jövök! ... Dergő, Dergő, hadd menjek veled!" Na ne, tizenéves "nagysrácként" nekem ilyen könyvet kell olvasnom, és mindezt több mint ötszáz oldalon keresztül? Mekkora kiszúrás ez a nyári szünetre és ment is a könyv vissza a polcra. Ezt eljátszottam még kétszer-háromszor, hasonló végeredménnyel. A napok gyorsan szaladtak, közeledett a tanév kezdet. Végül győzött a kötelességtudat. Újból neki ültem átrágtam magam az első oldalakon és ... utána alig tudtam lerakni a könyvet a kezemből, pár nap alatt a végére értem. Olyannyira megtetszett, hogy amint befejeztem már kezdtem is újra. Az azóta eltelt évek során több mint egy tucatszor elolvastam már. Remekmű, írom ezt azoknak akik esetleg manapság élnek át hasonló kezdő élményeket! És, hogy miért írtam ezt a bevezetőt ehhez a poszthoz? Nos, a sziklától egy húsz perces könnyű sétával érhető el az Egri-vár. Természetesen nem az igazi, hanem egy díszlet, amit az Egri csillagok történelmi film forgatásához építettek fel anno.

Egri-vár
(Pilisborosjenő - Magyarország)

Teve-szikla 4.rész

Tudtátok, hogy a Pilisben van egy teve? Nos, kezdem az egész történetet elölről. Létezik egy ingyenesen letölthető program, a Google Earth. Ebben az alkalmazásban, gyakorlatilag műholdképekből virtuálisan összerakták az egész Földet. A program indításakor a teljes földgömböt látjuk a képernyőn, viszont egy-két kattintás után már indulhatunk is egy világkörüli útra. A megjelenő kis navigációs ablakban megadhatunk konkrét célpontot, de az egérmutató mozgatásával akár szabadon is szárnyalhatunk minden kötöttség nélkül - olykor a fizika törvényeit meghazudtoló mozgásra kényszerítve öreg bolygónkat. Kis sárga rajzszögekkel bejelölhetjük merre jártunk már életünk során és a program azt is megjegyzi nekünk. Ha van egy kis időm - sajnos ritkán akad - szívesen bolyongok erre-arra a program segítségével, ráadásul a bankszámlám sem apad! A "szokásos" látnivalók mellett olykor érdekes dolgokra is rátalálhatunk. A múltkoriban például éppen a Csendes-óceán fölött suhantam és a szigeteket nézegettem. Egyszer csak a semmi közepén találtam egy kis szigetet - sőt talán inkább a nagyobb zátonyok közé sorolnám. Akkora volt, hogy egy kis repülőgép leszállópálya és egy villa éppen kitöltötte a teljes területet. Gép nem állt a pályán, tehát éppen nem tartózkodtak otthon. Érdekes, ugye? Kié lehet, miért jó ott, alapvető dolgok (például édesvíz) hogyan kerül oda? Persze gondolom repülőn vagy hajón, de ez az egész buli nem lehet olcsó mulatság.

A kissé hosszúra nyúlt bevezető után most már tényleg a lényegre térek. Természetesen kis hazánk fölött is szoktam "repülgetni", érdekes helyek után kutatva. Egy ilyen "utazásom" alkalmával találtam rá az alábbi sziklacsoportra.  

Tovább az ösvényen 3.rész

Miután megnéztem a Kálváriát indultam is tovább a tanösvényen, amely kisebb fás-cserjés területek között kanyargott tova. Jobb oldalon aztán egy nagyobb búzatáblát is láttam. Arattak. Tűző napsütésben bandukoltam tovább az eredeti célom felé. A homokos talaj lassan megváltozott a lábam alatt, egyre inkább sziklás, köves lett.

Kálvária - Pilisborosjenő 2.rész

A Kevélyhegyi Tanösvény következő állomását a falu határában húzódó, 278 méter magas Vendel-hegy csúcsán nézhetjük meg. Ez a Kálvária. Régen valóban kissé távolabb eshetett a házaktól, de a világ fejlődik, új házak sokasága nőtt ki a földből és ezek mára már elérték a "csúcs" lábát. A nagy melegben sűrűn kortyolgattam az ásványvizes palackból, közben egyre közeledtem a célomhoz. Itt sem nagyon láttam embereket. Csak egy magyar vizslát sétáltató férfival találkoztam, köszöntöttük egymást. A kutyának meg sem kottyant a kutya meleg, vidáman körbeszaglászott aztán nagy szökkenésekkel beugrott a közeli bozótosba.

Mielőtt bemutatnék néhányat a keresztúton készült fotókból, írnék pár sort a Kálváriáról. Ez volt Jézus jeruzsálemi kereszthalálának a pontos helyszíne. Magyarországon is nagyon sok kálvária dombot láthatunk, ezek fontos részei a stációk - azaz a keresztút egyes jeleneteit ábrázoló képek, szobrok, keresztek vagy emlékművek.

Kálvária - Pilisborosjenő

Az északi határnál 1.rész

Az állatkerti rövid séta után barangoljunk tovább, de most ismét vidékre. Az talán már kiderült az eddigi írásaimból, hogy az északkeleti országrész a szívem egyik csücske. Sokszor jártam már az aggteleki, jósvafői részen, de Jósvafőn túl még soha. Nagy hiba volt! Most júliusban először mentünk tovább és olyan gyönyörű tájakat láttunk, hogy a múlt héten már ismét visszatértünk ide. Nem rossz arány ugye? Évtizedekig semmi, most meg egy éven belül már másodszor jártunk erre. Hegyes, völgyes, erdős részeken kanyargott az út. Július lévén javában zajlott az őzek üzekedése (párzási időszaka). Ilyenkor erdős területen haladva érdemes nagyon óvatosan közlekedni, mivel az állatok rendkívül nyugtalanok, kiszámíthatatlanok. Lassan haladtunk, gyönyörködtünk a tájban. Jeleztem a mögöttem érkező autónak, hogy előzzön meg. Megtette, megköszönte és már robogott is tovább amikor hirtelen kettőnk közé az út menti bokros részből hirtelen egy szép termetű suta ugrott ki. Alig két ugrásra volt szüksége, hogy leküzdje a kétsávos utat keresztbe és eltünjön a túloldalon lévő sűrű erdőben. Rövid de gyönyörű pillanat volt, szerencsére nem történt baj. Aztán a fák lombjai között a domboldalon egy hatalmas "szörny" körvonalai bontakoztak ki.



Foltos szalamandra (Szinpetri)

Néhány régi fotó Szanticskáról 5.rész

Az eredetileg négy részesre tervezett szanticskai sorozat írása közben már felvetődött bennem a gondolat, hogy írni fogok egy ötödik, kiegészítő posztot is. Ugyanis a korábban leírt földcsuszamlás, illetve a római katolikus templom felújítása miatt bizony vannak dolgok amiket most illetve már (vagy még) nem tudtam bemutatni. Ezért "leporoltam" egy régi 2004-es CD lemezt amire az akkori szanticskai kirándulásunk képeit mentettem. Ezeket még a legelső kis digitális kompakt gépemmel (Nikon Coolpix 2100) lőttem - amolyan "Hello Tourist" stílusban (Emil.Rulez után szabadon).

Mint említettem a falu határában van egy parkoló, amit az útfelújítási munkálatok miatt most nem tudtunk használni. Itt egy nagyon szép faragott helységnév oszlop tudatja a látogatóval, hogy Szanticskán jár.

A legkisebb magyar falu -Szanticska 2.rész

A legkisebb magyar falu - ezzel a jelzővel hallottam először erről a településről. Azóta sok év telt el, de most végre ismét idetartottunk. A völgybe az Abaúj felőli oldalról egyetlen út vezet le - stílszerűen a Völgy utca. Korábban a falun kívül lehetett leparkolni, hiszen így szól a szlogen "szállj ki és gyalogolj!" Ez már első alkalommal is nagyon megtetszett nekünk és azóta mindig betartottuk. Most viszont ezt nem tudtuk megtenni. A parkoló helyét hatalmas kőhalmok foglalták el. Így most a korábbi látogatásainktól eltérően kocsival haladtunk tovább. Az útmentén óriási javítási munkák nyomait láthattuk. Mint később megtudtuk sajnos az esőzések miatt a völgy két oldalán is megcsúszott a föld. Az egyik részben magával sodorta az út egy részét is, ezért volt szükség a sürgős javításra. A község nevét először 1317-ben említik meg a történelmi iratok. Később a Gagyi család birtokaként volt nyílvántartva. A település neve Szent Istvánra utal. A korábban itt élő tótok ugyanis így becézték az államalapító "szentecskét". A falu búcsúnapja mind a mai napig Szent István király ünnepe. 



Szent István szobor (Szanticska)

A fülemülék völgye - Szanticska 1.rész

Még valamikor az 1990-es évek elején hallottam először e kis falu nevét. A televízióban akkor véletlenül láttam meg egy kis "reklámfilmet", melyben az elnéptelenedés szélére sodródott falu megmentéséről volt szó. A szöveg alatt lenyűgözően szép képeket mutattak be a településről. Azonnal éreztem, hogy ezt nekünk is látnunk kell. Hamarosan elindultunk és a hely kisugárzása annyira megfogott akkor minket, hogy azóta többször visszatértünk ide. Így történt ez most idén júliusban is.



A fülemülék völgye - Szanticska

Egy útmenti kereszt

Pár napja fotóztam ezt a régi, útmenti keresztet. Borsod megyében, Felsővadászt elhagyva éppen Kupa felé tartottam amikor megláttam az út mentén.

"Én Istenem miért hagytál el engem?"

Orchideák Telki felett - A túra 1.rész

Még júniusban kaptam egy hírlevelet, melyben a fenti címen szervezett túrán való részvételre invitálták az érdeklődőket. Az időpont július 30-ra volt meghirdetve. A Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezésében erdei orchidea fajokat lehetett megtekinteni, fotózni. A tervezett táv 12 km volt. Örömmel láttam a naptárban, hogy a megadott dátum pontosan a nyári szabadságom idejére esik, ezért azt rögtön fel is jegyeztem. A múlt hét elejétől viszont már kicsit aggódva figyeltem az időjárást, hiszen jószerivel csak a naptárből tudhattuk, hogy nyár van, folyton esett. Nagyon szerettünk volna részt venni ezen a programon ezért hát reménykedtünk tovább ezerrel. Az előrejelzés szerint javulás volt várható, de hányszor hallottuk ezt már... Biztos ami biztos péntek este összepakoltuk a szükséges dolgokat. Kora reggel aztán örömmel láttuk, hogy megkegyelmeztek az égiek, hiszen a felkelő Nap első sugarai már belopakodtak a lakásba is. Azért nem volt minden tökéletes mivel erős, olykor viharos lökésekkel fújt a szél. Nem szegte a kedvünket, legalább elfújja a felhőket is. Gyors döntés, a fotóállványt otthon hagytam az erős szél miatt és rábíztam magam a stabilizátoros teleobjektívre. Hétvége lévén ráhagytunk a BKV menetrendre. Újpestről reggel hét óra előtt indultunk és végül olyan parádésan összejött minden, hogy nyolc órára már Nagykovácsiban voltunk a templom előtti téren. Kilenc órára volt meghirdetve a találkozó, így addig magunkhoz vettünk egy kis elemózsiát. Kell majd az energia - meg a hátizsák is könnyebb lett! Ahogy közeledtünk a megadott időponthoz kezdtek szállingózni a résztvevők. Jöttek gyerekek, fiatalok, idősebbek, egyedül vagy párban és csatlakozott hozzánk két kutyus is. Végül kb. 60-70 fő jött össze. A túrafelszerelésről illetve a vállakon lógó állványokról már messziről láttuk ki fog hozzánk csatlakozni. Végül megérkezett a túravezetőnk is. Halász Antal személyében egy nagyon szimpatikus embert ismertünk meg. A túra során rengeteg érdekes dolgot mesélt és mutatott meg nekünk, néha humoros beszúrásokkal. Elindultunk és hamarosan már a nagyközség melletti réten bandukolt a "kis" csapat. Egy dunai szegfű csoportosulás mellett megálltunk ahol egy picit részletesebb ismertetőt kaptunk túránk fő célnövényeiről - az orchideákról, ritka nőszőfű fajokról. A növények megtekintésén kívül célunk volt még a Budai Tájvédelmi Körzet legmagasabb pontjának a meghódítása is. Az ismertető után felkerekedtünk és hamarosan a sűrű erdő fái között haladt a csapat.