Egy fotogén vörösbegy

Január utolsó napján meglehetősen erős szélt fújt, de egyben ez azt is jelentette, hogy nagyon felfrissült a levegő. Úgy döntöttünk, hogy teszünk egy rövid egészségügyi sétát a Népszigeten. Ezekre a 2-3 órás sétákra általában viszem magammal a gépet is, telével felszerelve - sosem lehet tudni alapon. Elsétáltunk a sziget déli csücskéig és aztán visszaindultunk. Nagy volt a cinkemozgás az etetőknél, hiszen szerencsére már sok ember gondolja úgy, hogy télen gondoskodni kell madarakról. Egy ilyen etetőnél éppen leragadtam, amikor a feleségem halk pisszenéssel hívta fel a figyelmemet egy partmenti bokorra. Óvatosan és lassan közelítettem és a sűrű ágak között megpillantottam egy vörösbegyet (Erithacus rubecula). Talán három méterre közelítettem meg a bokrot, hiszen a tele a maradék távot már könnyen leküzdi. Sajnos a bokor olyan sűrű volt, hogy nem lehetett használható képet készíteni a kismadárról. Magamban fohászkodtam, hogy bárcsak kiszállna egy külső ágra, ha már ennyire közel engedett magához. Csoda történt mintha meghallotta volna - kirepült és kíváncsian nézett az objektívbe. 3-4 percig pózolt - és ez nem túlzás - mielőtt végleg elrepült.



Vörösbegy (Erithacus rubecula)

A képeken jól látszik, hogy az erős szél mennyire borzolja a finom tollazatot. Tényleg olyan mint egy pihegolyó, és a tekintetétől teljesen odavoltunk!

Mielőtt végleg elrepült oldalra fordult, így sikerült még egy profil képet is fotózni róla.

Érdekes volt, mivel korábban még soha nem találkoztam, ennyire bátor madárral. Aki szokott madarakat fotózni tudja mennyire félénkek, már a hatalmas "objektívszemet" is messziről kiszúrják. Ez a példány volt a kivétel, hiszen itt még etető sem volt, nem volt itatós-etetős környezet - egyszerűen csak bátor volt.