A Nap utolsó sugarai elé már erődként emelkedett a múzeum hatalmas épülete, áthatolhatatlan akadályt képezve azoknak. A récéktől alig jöttem el és a szemem ismét megakadt egy gyönyörű fotótémán. Hihetetlen - 200 méteren belül már negyedszer ragadtam le! Az épület előtt két nagyon látványos kis virágágyást telepítettek. Több fajta virágot ültettek bele de a fő vonalat a sárga és vörös kakastaréjok adták. A laposan érkező utolsó sugarak hatására kihagyhatatlan mély tónusokat láttam. Nosza - fekvő pozíció és már kattogott is a gép. A szemem sarkából láttam, hogy japán turisták meg engem fotóznak (vagy videóznak). Lehet, hogy azóta már a világ másik végén mutogatnak a régi reklámszöveggel? "... és Ő is ugyanazt eszi mint mi, de tényleg!"
 |
| Kakastaréj |
Itt is gyorsan szaladtak a percek, mire felnéztem az égre már a Hold is szép utat megtett. Éppen a szoborcsoport központi alakjának szárnyai fogták közre.
 |
| Hősök tere (Budapest) |
Fotózás szempontjából nagyon termékeny volt ez a nap, hiszen az utóbbi posztok képei mind ekkor készültek.
Tetszik a színkavalkád is, de legjobban a holdas angyal. Gratulálok!
VálaszTörlésSzép ez a "virágkarnevál", olyan mint az augusztus 20.-ai Debreceni :)
VálaszTörlésA szobor a holddal nagyon tetszik!
Köszönöm Endre!
VálaszTörlésKöszönöm, de ez azért a nagy karnevállal nem versenyezhet! Remélem majd láthatunk Tőled egy képriportot az igaziról :)
VálaszTörlés