Ébredés előtt 6.rész

A városnézés által szervezett egy napos buszos kirándulás története.

Március 9-én, a kirándulás napján a hóvirágmező láttán azt hihettük, hogy hamarosan felébred a természet hosszú téli álmából. Az eltelt hetekben szinte semmi nem változott. A tél makacsul kitart, még most is előfordul, hogy egy nap alatt 10-15 centiméter hó lepi be a tájat. Az imént hallottam az időjárás előrejelzést, még erre a hétre is jósolnak némi havat. Kitartás, előbb-utóbb csak magához tér a természet hosszú téli álmából! Ebben a posztban folytatjuk az előző részben megkezdett sétánkat az alcsútdobozi arborétumban. Egyszerű pillanatképek az alvó természetről illetve néhány bátor úttörő hajtásról.

Azt hittem, mire ehhez a részhez érek már zöldbe borul a táj, de úgy gondolom nem sok minden változott ott sem az elmúlt hideg hetek alatt. 

Az arborétumok fái közül az egyik kedvencem a mocsárciprus. Itt az észak-amerikai lombhullató mocsárciprus látható melynek a légzőgyökerei úgy sorakoznak a vízparton, mint egy kis törpecsapat.

Olykor meglehetősen érdekes formák alakulnak ki. Ez például engem egy kézre emlékeztetett, amely segítségkérően nyúlt felfelé. HELP!

Az arborétumban található az ország legidősebb platánfasora. Íme néhány törzs csoportképe. Ugye nem kerülte el a figyelmeteket a jobb oldalon látható  pad? Csak a méretek végett hívtam rá a figyelmet.

Több helyen láttunk kidőlt fatörzseket, leszakadt ágakat. A park gondozói nem nyúlnak hozzájuk, hagyják hogy minden úgy történjen ahogy az természetes.

A séta közben egy kedves pillanatra lettem figyelmes. Egy öreg elpusztult fa belsejét, kissé átalakították a park dolgozói. A törzsön egy "bejáratot" vágtak, az elkorhadt belsőt pedig eltávolították. Így bárki beléphet a fa törzsébe és "szétnézhet". Ezek a kis gyerekek nagyon rácsodálkoztak a látványra.

Az egyik tisztáson érdekes, szinte már kontrasztos látványt nyújtott ez a zöld lombos fa a sok kopasz társa között.

Zöld. A poszt elején már említést tettem a hóvirágok mellett nyíló, úttörő szerepet vállaló kis hajtásokról. Következzen hát néhány fotó most róluk. A hóvirágmezőhöz vezető ösvény mellett meglehetősen sok illatos hunyor zöldelt a barna, elszáradt falevelek között.

Két helyen is felfedeztük a téltemető sárga virágait. Hát, ez a piciny virág idén úgy látszik hiába törte át az avarszőnyeget, mégsem bírt a tél erejével.

A bejárattal szemben, egy kis sziklakertben krókuszok virágai vittek némi színt a téli álmot alvó természetbe.

A következő részben írok még pár sort a kert történetéről, fotókkal illusztrálva. Az lesz a kirándulásról szóló sorozat utolsó része. Remélem velem tartotok akkor is.