Orchideák Telki felett - A túra 1.rész

Még júniusban kaptam egy hírlevelet, melyben a fenti címen szervezett túrán való részvételre invitálták az érdeklődőket. Az időpont július 30-ra volt meghirdetve. A Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezésében erdei orchidea fajokat lehetett megtekinteni, fotózni. A tervezett táv 12 km volt. Örömmel láttam a naptárban, hogy a megadott dátum pontosan a nyári szabadságom idejére esik, ezért azt rögtön fel is jegyeztem. A múlt hét elejétől viszont már kicsit aggódva figyeltem az időjárást, hiszen jószerivel csak a naptárből tudhattuk, hogy nyár van, folyton esett. Nagyon szerettünk volna részt venni ezen a programon ezért hát reménykedtünk tovább ezerrel. Az előrejelzés szerint javulás volt várható, de hányszor hallottuk ezt már... Biztos ami biztos péntek este összepakoltuk a szükséges dolgokat. Kora reggel aztán örömmel láttuk, hogy megkegyelmeztek az égiek, hiszen a felkelő Nap első sugarai már belopakodtak a lakásba is. Azért nem volt minden tökéletes mivel erős, olykor viharos lökésekkel fújt a szél. Nem szegte a kedvünket, legalább elfújja a felhőket is. Gyors döntés, a fotóállványt otthon hagytam az erős szél miatt és rábíztam magam a stabilizátoros teleobjektívre. Hétvége lévén ráhagytunk a BKV menetrendre. Újpestről reggel hét óra előtt indultunk és végül olyan parádésan összejött minden, hogy nyolc órára már Nagykovácsiban voltunk a templom előtti téren. Kilenc órára volt meghirdetve a találkozó, így addig magunkhoz vettünk egy kis elemózsiát. Kell majd az energia - meg a hátizsák is könnyebb lett! Ahogy közeledtünk a megadott időponthoz kezdtek szállingózni a résztvevők. Jöttek gyerekek, fiatalok, idősebbek, egyedül vagy párban és csatlakozott hozzánk két kutyus is. Végül kb. 60-70 fő jött össze. A túrafelszerelésről illetve a vállakon lógó állványokról már messziről láttuk ki fog hozzánk csatlakozni. Végül megérkezett a túravezetőnk is. Halász Antal személyében egy nagyon szimpatikus embert ismertünk meg. A túra során rengeteg érdekes dolgot mesélt és mutatott meg nekünk, néha humoros beszúrásokkal. Elindultunk és hamarosan már a nagyközség melletti réten bandukolt a "kis" csapat. Egy dunai szegfű csoportosulás mellett megálltunk ahol egy picit részletesebb ismertetőt kaptunk túránk fő célnövényeiről - az orchideákról, ritka nőszőfű fajokról. A növények megtekintésén kívül célunk volt még a Budai Tájvédelmi Körzet legmagasabb pontjának a meghódítása is. Az ismertető után felkerekedtünk és hamarosan a sűrű erdő fái között haladt a csapat.

Természetesen nem harsogott a "Mint a mókus fenn a fán..." című nóta, de menet közben vidáman beszélgetett a csapat. Az erdőben aztán szembesültünk az elmúlt két hét esőzéseinek eredményével. Az ösvényeken sok helyen volt sár és pocsolya. Helyenként ment a dagonya rendesen de nem volt vészes. Egy-egy meredekebb átvágásnál természetesen segítettünk az idősebbeknek.  



Halász Antal túravezető

Vezetőnk sajnos némi rossz hírrel is szolgált. Tavasszal több mint két hónapig nem volt ebben a térségben eső ami nagyon ártott az orchideák kezdeti fejlődésének. Aztán megjött a sok eső de nincs elég fény. Sajnos ennek eredményét tényleg mi is tapasztaltuk, de erről majd a következő posztban fogok írni, ahol csatolok majd néhány növényfotót is.

Az erdő sok helyen szinte őszi hangulatot sugárzott a sok lehullott, elsárgult levél miatt.

  

Összességében végül talán 15-20 darab nőszőfűt sikerült megtalálnunk. Egy-egy példány mellett így kisebb-nagyobb fotózó csoportok jöttek létre.

Az erdő mindig más és más arcát mutatja meg a túrázónak.

 

Kisebb-nagyobb emelkedők leküzdésével törtünk a csúcs felé.

Aztán egyszer csak ritkulni kezdtek a fák és végül ott álltunk egy kis tisztáson. Felértünk a Nagy-Kopasz hegyre amely 559 méter magas. Itt tornyosult még előttünk a Csergezán kilátó a maga 23,5 méteres magasságával.



Csergezán kilátó
(Nagy-Kopasz hegy, Budai hegység)

A kilátó szép modern formájával Páty, Nagykovácsi és Telki hármas határán emelkedik. Pontosan száz lépcsőfok megmászásával juthattunk fel a kilátó teraszra. Ha korábban azt mondtan, hogy a szél olykor viharos lökéseket produkált akkor itt azt kell mondanom, hogy itt folyamatos szélvihar volt. Itt aztán szabadon száguldhatott semmi sem állta útját. Jól mutatja ezt a csúcsra kitűzött magyar zászló is amit bizony már rendesen megtépázott. A kilátás ... az leírhatatlanul szép!!! Tiszta időben innen kb. száz kilométeres környezet is belátható. A Mátrától a Pilisen és a Zsámbéki-medencén át a Velencei-hegységig. Az azonosítható látnivalókat a korláton kihelyezett kis táblák is jelzik. De nem is írok erről többet inkább beszéljenek a képek.



János-hegyi Erzsébet kilátó

Álljon még itt egy mondat a kilátó névadójáról. Én nem tudtam ki volt Ő, de most utána néztem. Talán más is van így ezzel és esetleg tanulhat belőle. A kilátó névadója a híres természet- és vadászfestő Csergezán Pál, aki számos képen örökítette meg a környék élővilágát. Az elhunyt művész sírja a közeli Anna-laknál az erdőben található. Miután beteltünk a panorámával és minden hajszálunk az égnek állt a viharos széltől elindultunk lefelé a hegyről egy másik ösvényen. Amikor kiértünk az erdőből a távolban egy csodálatosan szép, gondozott tisztást láttunk szénabálákkal és ezernyi zöld árnyalattal.

A pihenők alkalmával mindenki majszolgatta az elemózsiáját, így visszafelé már könnyebb hátizsákkal de rengeteg új élménnyel gazdagodva ereszkedett le a "kis" csapat.

A következő posztban hamarosan a megfigyelt növényekről fogok írni egy pár mondatot.