Őszköszöntő Pilisen

Nem, nem. Nem vétettem helyesírási hibát a poszt címében, most nem a Pilis hegységről fogok írni. Pilis egy kis város Pest megye szívében, 46 kilométerre fekszik Budapesttől. Szombaton ide voltunk hivatalosak, egy baráti házaspár meghívására érkeztünk. Van egy kis társaság, amely ha teheti minden nyár végén összejön egy kis őszköszöntő kerti mulatságra. Családos összejövetel, így ha mindenkinek alkalmas az időpont a 20-25 főt is elérheti a társulat. Az időjárásra most nem lehetett panaszunk. Azt hiszem nem esek túlzásba ha azt írom, hogy az elmúlt napokban jobb volt az időjárás mint egész nyáron. Bizony jól esett ha egy-egy gomolyfelhő időközönként bekúszott a Nap elé, pár percnyi hűsölést biztosítva.

Az erős fények ilyenkor megtörtek a felhő fodrain, olykor csodálatos glórikus hatásokat produkálva. Mikor megérkeztünk, a bográcsban már rotyogott a babgulyás. A kocsiban nincs szükség GPS-re, csak az illatot kell követni. Kiegészítésként frissen sült hurkát és kolbásszal töltött sült karajt lehetett majszolgatni különböző köretekkel. A süteményekről a vendégek szoktak gondoskodni. Mi is vittünk két fajtát. Bár nem ez a blog profilja, de becsatolok egy képet a feleségem legújabb kreációjáról. Egy hónapja készítette el először. Nekünk nagyon bejött, nagyon finom. Lássuk akkor a fotót a "fakanálon innen és túl-ról".



Almarózsa (nagyon finom - ez itt a lájk helye)

Idén magammal vittem a gépemet is. A kiadós ebéd és beszélgetés után elindultam egy kis sétára. A barátaink háza a település szélén áll, mellette az általuk gondosan megművelt nagy veteményesekkel és szőlővel. Az itt készült fotókból szeretnék párat bemutatni. Az ősz most már visszavonhatatlanul érkezik. Ezen a kis úton indultam el a rövid fotósétára.



Az erős ellenfényben hihetetlenül szépek voltak a vöröslő szőlőlevelek és azok erezete. A kép címe - Utak. Háttérben a földút, a levélen pedig az erezet, mint megannyi apró útelágazás.

Szpot fénymérést alkalmazva még élesebb kontrasztot kapunk.

Van még egy kis behoznivalója egy-egy szőlőfürtnek. Hiába az elmúlt hideg nyár nyomai itt is látszanak.



Volt egy-két tő amely nem hozott hajtást idén bár lehet, hogy már végleg örök álomba zuhantak.



A szőlősorok végén gyümölcsfák roskadoztak a gyümölcsök súlya alatt. Micsoda színek, az ember már így beleharapna!

A szőlősorok után kukoricaföld. A sárguló levelek a Nap ellenfényében hihetetlenül szép, szinte absztrakt mintázatokat mutattak. Sok képet készítettem itt, íme egy közülük.

És végül egy öreg bajuszos.

Jó kis séta volt. Visszatérve már jöhetett is a repeta!