Akácvirágzás

Pár éve úgy alakultak a dolgok, hogy változtattam a munkába járási szokásomon és az útvonalon is. Azóta minden reggel és este átvezet az utam egy rövid, erdős ligettel övezett ösvényen. A hosszából adódóan korábban nemes egyszerűséggel elneveztem ezt a kis utat 300-nak. Jó itt átsétálva kezdeni és zárni a napot. Időnként különösen szépet produkál itt (is) a természet. Ilyenkor viszek magammal fényképezőgépet, hogy megörökíthessem ezeket a pillanatokat. A korábbi posztokat megnézhetitek az ösvényről, ha a címkéknél a 300-ra kattintotok. Az elhúzódó tél és a sok-sok csapadék hatására hihetetlen tempóval és intenzitással próbálja meg behozni a lemaradást a természet. Napról-napra látható a változás, a növekedés. Így van ez most a fehér akáccal is. Az elmúlt évekből nem emlékszem olyan intenzív akácillatra ezen a területen, mint most. Egyszerűen nem tudok betelni vele! A friss kora reggeli levegőben terjeng a finom illat - én meg úgy lélegzem mint egy futó a hosszútáv végén. Mélyen és hosszan... A fotók az illatot nem tudják továbbítani, de azt hiszem a virágfürtöktől roskadozó fák látványa is megér egy pár perc lazítást.

A feltöltött fotók most a régi gépemmel készültek, ugyanis az sokkal kisebb helyet foglal el a hátizsákomban mint a jelenleg használt Canon vázam. Remélem a képeken keresztül átjön és tetszik nektek is az a buja szépség, amit ezekben a napokban van szerencsém élőben látni.

Már virágba borultak a csipkebogyó bokrok is.

Már itt-ott piroslanak az első pipacs előhírnökök is. Még pár nap és mindent elborítanak majd ezek a látványos virágok. Remélem lesz majd időm a fotózásukra.

Séta az ártéri erdőben

Május 1-én szikrázó napsütésre ébredtünk. A város ugyan tele volt programokkal, de a munka ünnepét, délelőtt én munkával ünnepeltem. Este ismét dolgoznom kellett, így kikapcsolódásként délután lementem sétálni egyet a közeli ártéri erdőbe. Természetesen a gép ott lógott a vállamon. Két éve olyan szép salátaboglárkás tisztások voltak a szigeten - gondoltam idén is készítek róluk néhány fotót. Valahogy nem gondoltam arra, hogy sokan választják a pihenés helyszínéül a szigetet. Ahogy közeledtem láttam, hogy rengeteg kocsi parkol a híd tövében. A parton egymást érték a bográcsozók. Nem zavart, hiszen én úgyis a szigetre akartam átmenni. Ahogy közeledtem, egyre baljósabb jelekre lettem figyelmes. Szúnyogok kezdtek támadni tucatjával és folyamatosan. Az erdőszélen a máskor száraz medrekben még víz állt, az árnyékos részeken sok helyen süppedős, vizes volt a talaj. Jó régen nem voltam lent, ezek szerint az olvadás következtében rendesen megemelkedett a Duna és nemrég húzódhatott vissza az ártéri erdőből. A sok állóvíz és a hirtelen jött meleg... Így már értettem a szúnyoginváziót. Ennek ellenére úgy hallottam, hogy a szigeten is sokan voltak. Azt hiszem iskolások számháborúztak, a tisztásokon és a vízparton pedig itt is rotyogott a sok finomság a bográcsokban. A fák között áttörő napsugarak világították meg a füstöt.

25 év - Jubileumi koncert a Bazilikában

"Együtt ünnepel ma múlt, jelen, s jövő." E szavakkal vette kezdetét április 27-én este a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola 25 éves fennállásának alkalmából megrendezett jubileumi hálaadó hangverseny. A Szent István Bazilika gyönyörű beltere, akusztikája méltó helyszín volt egy ilyen volumenű koncerthez. 

Sakura Macuri

Az elmúlt vasárnapunk meglehetősen mozgalmasra sikeredett. Reggeltől estig kirándultunk, nagyon élveztük az első igazán szép hétvégét. Délelőtt egy régen várt, szervezett várostörténeti sétán vettünk részt, amely Kereszt és félhold - török emlékek Budán címen lett meghirdetve. A másik blogomon már megírtam a sétáról szóló sorozat első részét. Ha érdekelnek a török fürdők és további érdekességek egy "idegen" világról, kattints és kövesd majd a sorozatot! Az eredetileg négy órásra tervezett séta végül több mint öt órás lett. Miután végeztünk és elbúcsúztunk a kiránduló társaktól, villamosra szálltunk és elindultunk a Füvészkertbe. Mi is szerettünk volna részesei lenni a Sakura Macuri-nak, azaz a Sakura ünnepnek. Késő délután volt már és meglepődve tapasztaltuk, hogy még mindig hosszú sorban várakoztak az érdeklődők. Nem adtuk fel és végül igazán gyorsan bejutottunk. A botanikus kertben már hagyomány ez a rendezvény, mely a japán cseresznyefa virágzáshoz kapcsolódik. 

Váratlan vendég

A második sétám alatt éppen cinegéket figyeltem és fotóztam egy fa takarásából. Egyszer csak a szemem sarkából valamilyen furcsa, gyors, kúszó mozgást érzékeltem a felettem lévő ágak között. Felnézve, örömmel azonosítottam be a váratlan vendéget. Egy vörös mókus mozgott a magasban, meglehetősen gyorsan.

Madáretető lesen

Szeretek időnként átsétálni a Hajógyári szigetre. Ha éppen nincs ott valamilyen rendezvény, akkor nagyon kellemes hely egy jó sétára és madármegfigyelésre. A pannonhalmi kirándulás óta kétszer is voltam odaát csak nem akartam azt a posztsorozatot megszakítani. Az első alkalommal súlyos szürke felhők úsztak az égen, de ez sem tántorított el a sétától. A szigeten több, nagyon komolynak mondható madáretető van telepítve. Ezek közül most hármat kerestem fel.