Megható és gyönyörű 1.rész

Ez a történet még 1783-ban kezdődött. Ekkor született Alexandra Pavlovna Romanova nagyhercegnő I. Pál cár és Zsófia Dorottya württembergi hercegnő lányaként. Házasságát Habsburg-Lotharingiai József Antal János főherceggel politikai érdekek irányították, de a korabeli feljegyzések alapján a pár valóban egymásba szeretett és örömmel keltek egybe. A nagy eseményt 1799. október 30-án tartották meg. Mivel a pár hitvallása is különbözött ezért először a görögkeleti majd a katolikus egyház szabályai szerint mondták ki a boldogító igent. Esküvője napján a cár Szent András renddel tüntette ki vejét, József nádort. Az ifjú pár 1799 végén érkezett meg Budára ahol nagy szeretettel fogadták a "legmagyarabb Habsburg" feleségét. Sajnos az ifjú párnak nagyon kevés boldogság adatott meg. Alexandra nádorné 1801. március 8-án egy leánygyermeket hozott a világra. Ő volt Alexandrina főhercegnő, aki sajnos a születésének órájában meghalt. Az anyát ez a csapás mélyen lesúlytotta. Állapota folyamatosan romlott és végül március 16-án Ő is örök álomba merült. Örömhír helyett nyolc napon belül két halálhírt is kaptak Péterváron. Holttestét - ideiglenesen - egy Vízivárosi templom kriptájában helyzték el. Üröm a nádori birtokhoz tartozott és a hercegnő még életében rendelkezett arról, hogy halála esetén majd itt helyezzék végső nyugalomra. Ő sem gondolta, hogy erre ilyen rövid időn belül sor kerül. 1803-ban készült el a sírkápolna, ahová testét a budai ortodox püspök által celebrált szertartás keretében helyezték el.

Egy kis téglafalon kialakított kapun át értem be ebbe a parkba. A hely előtt nem vezet el járda és csak most vettem észre, hogy kint van egy műemléket jelző tábla is. Nem véletlen, hogy eddig nem vettem észre. Egy picivel több figyelemfelkeltés nem ártana ennek a csodálatos műemléknek. Az út végén láttam a síremléket, gondoltam megnézem. Szombati napon jártam arra, a vaskapu nyitva volt. Egy gondosan ápolt sírkertbe értem be.



Alexandra Pavlovna sírkápolna (Üröm)

A központban álló síremléket nagyon réginek tűnő cirill betűs sírok veszik körül. Egy boltíves falon gyönyörű tűzzománc ikonokat láthatunk.

Szűz Mária

Szent István

Az épület túloldaláról ortodox szertartás hangjait hallottam. Csendesen megközelítettem a bejáratot. Óvatosan bekukkantottam, nehogy megzavarjam a szertartást. Akik folyamatosan követik a blogomat, azok már tudják, hogy a görögkeleti templomok, az ikonok, ikonosztázionok nagyon közel állnak hozzám. Így elképzelhetitek mit éreztem amikor megláttam a kápolna belsejét.

Ikonosztázion (Üröm)

Egy fantasztikusan szép ikonosztáziont láttam a "tényleg" piciny kápolna belsejében. Éreztem, ezt nekem részletesen is látnom kell! Az órára pillantva láttam, hogy kb. 20 perc van még a mise végéig, így a kertben sétáltam addig. Mikor a hívek elmentek ismét megközelítettem a bejáratot. Az ortodox lelkész észrevett és tört magyarsággal, de kedves hangon beinvitált a kápolnába. Mivel nagyon nehezen beszélt magyarul ezért kaptam egy nyomtatott leírást a sírkápolna történetéről és megengedte , hogy fotózzam is. Nagyon kevés fény volt bent, de ennek ellenére éltem a lehetőséggel. A hely maga is tényleg piciny, még a nagylátóba sem tudtam befogni a teljes belsőt. Íme néhány fotó.



Királyi ajtó



Szentháromság

Ez csak néhány fotó a sok közül, de remélem átadják a hely szépségét. A következő részben lemegyünk a csigalépcsőn a hercegnő sírhelyéhez.