Békés Karácsonyt!

Minden kedves blogbarátnak, olvasónak és látogatónak

békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

A Tappancs Suli magazinban

Még októberben kaptam egy levelet a Tappancs Suli magazin szerkesztőjétől. Ez egy képességfejlesztő kiadvány, amely óvodásoknak és kisiskolásoknak  készül. Anno mi is megrendeltük a lányoknak az általános iskolában, mert nagyon hasznosnak találtuk. A mostani megkeresés egy régebbi fotómmal kapcsolatban érkezett, melyet a Fertő-tónál - egészen pontosan a Borsodi-dűlőn fotóztam egy kora reggel.

A tatai Öreg-vár

E poszttal zárom tatai látogatásunk leírását. A tóparton tett sétánk során kívülről megnéztük az Öreg-várat és betértünk a várudvarra is. 

Madármegfigyelés az Öreg tavon

Eljött az ideje egy rövid számvetésnek a megfigyelt madarakról. A leengedett Öreg tó medrében rengeteg apró pocsolya maradt vissza. Napközben ezeket szinte teljesen kisajátították a sirályok.

Erdei fafaragó

Miközben a vadludak esti behúzására vártunk, sétáltunk egy nagyot a tó körül is. Az előző posztban említettem, hogy ebben az időszakban leengedik a tó vizének egy részét a gát és a várfal védelme érdekében. Ezáltal száraz lábbal is elérhetővé vált a várral szembeni vad erdős rész. Ha már a lehetőség adott volt, mi éltünk vele. Az előző posztban bemutatott fotók egy része innen, a tómederből készült. Miután felfedeztük ezt a részt is, elindultunk vissza a partra. Ahogy lassan haladtunk kifelé, hirtelen - kissé mögöttem hangos kopogásra lettem figyelmes. Megvoltam róla győződve, hogy emberi tevékenység eredménye az erős hang. Szerencsére lassú mozdulattal fordultam és léptem vissza. A zaj igazi forrásának látványa, hatalmas örömmel töltött el. Egy fekete harkály (Dryocopus martius) dolgozott serényen egy kidőlt ártéri fatörzsön.

A tatai Öreg-tó

A tatai Öreg-tó Magyarország egyik legrégebben létesült halastava. Az esti vadlúd behúzásra vártunk. Ezalatt a szervezett programok megtekintése mellett beiktattunk egy tó körüli sétát is. Ebben a posztban a séta alatt készült fotókból mutatnék meg néhányat és a tóról írnék pár mondatot.

XII. Tatai Vadlúd Sokadalom

Lassan már négy éve, hogy elkezdtem fotózni. A komolyabb optikák nagyobb távlatokat nyitottak meg előttem és talán ennek is köszönhető, hogy ezzel egy időben megnőtt bennem a madarak iránti érdeklődés. Sok-sok helyre szeretnék eljutni és ezidáig ezek közé tartozott a tatai Öreg-tó és az ott megrendezett Tatai Vadlúd Sokadalom is. Az elmúlt években valami mindig közbejött, de idén szerencsés volt a bolygók állása. A szürke, ködös időjárás sem állhatta utunkat. Szombaton reggel korán indultunk, majd az egész napot kint töltve a tatai Öreg-tó mellett, késő este érkeztünk haza. Hihetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak és az elkövetkezendő posztokban erről az egy napról szeretnék írni illetve fotókat bemutatni.

Cantate siker

Múlt hétvégén vasárnap nagy élményben volt részünk és ezt nem az apai önérzetem miatt írom. Idén érettségizett a nagyobbik lányom, most már az egyik egyetem padjait koptatja. A zene pici kora óta élete egyik meghatározó része. Az iskola kórusában énekelt, kamaraegyüttesben hegedült. Jelenlegi tanulmányai ugyan már nem a zenéhez kötődnek, de egy ilyen 12 éven át tartó kapcsolat a hangjegyekkel fontos és nem adja fel az ember. Ezért úgy döntött, hogy szeptembertől csatlakozik a Cantate Vegyeskarhoz. Az énekkarban a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola már végzett diákjai énekelnek, ifj. Sapszon Ferenc irányításával. Azóta is szorgosan jár az esti kóruspróbákra, a hétvégi fellépésekre. A Cantate egy nagyon sikeres kórus, rengeteg fellépéssel és díjjal büszkélkedhet. Legutóbbi nemzetközi megmérettetésük nyáron volt Bécsben, a XVIII. Schubert-versenyen. A Wiener Konzerthaus hangversenytermében több mint harminc kórussal versenyeztek Szingapúrtól az Egyesült Államokig, szakrális  (egyházi zene) és A1-es nagyvegyeskar kategóriában. Végül mindkettőben arany minősítést kaptak a szigorú és neves nemzetközi zsűritől. A siker után ígéretet tettek arra, hogy a koncert anyagát egyszer itthon is bemutatják az érdeklődőknek. Nos, e bemutatónak jött el az ideje múlt vasárnap. Az esti koncert helyszíne a budai Szent Anna templom volt.

Könnyező ikon 3.rész

Egy átlagméretű fatábla, mégis emberek tízezrei zarándokolnak el minden évben Máriapócsra, hogy láthassák és imádkozzanak előtte. A pócsi kegykép története és a hozzáfűződő csodák azt hiszem egy egész könyvet is megtölthetnének. Én csak röviden és a legérdekesebbeket osztanám meg az olvasókkal.

Máriapócsi Kegytemplom 2.rész

A sorozat első részében már bejártuk a templomkertet, felnéztünk az égbetörő tornyokra. Eljött az ideje, hogy belépjünk a masszív bronzkapukon. Hétköznap és kora délután volt. A főhajóban misztikus homály és csend uralkodott. A felújított ikonosztázion ott tornyosult előttünk, fantasztikusan szép lett. Csak álltunk és próbáltuk befogadni a vizuális élményt.

Máriapócs 1.rész

Egy tavalyi máriapócsi látogatást és annak fotósorozatát veszem most elő. Ezt a posztot is több részesre tervezem és remélem, hogy világnézettől függetlenül elnyeri majd a tetszéseteket.

Faragott szirmok

Lillafüred egy olyan hely ahová ha teheti az ember, többször is visszatér. Miközben az előző két posztot szerkesztettem, eszembe jutott egy érdekes emlék, egy korábbi kirándulásról. Egészen 2005-ig kellett visszakeresnem az archivált képek között. Előrebocsátanám, hogy a következő fotók még abból az időszakból valók, amikor még nem foglalkoztatott komolyabban a fotózás. Egy szimpla kis Nikon Coolpix kompakt volt a társam a kirándulások alkalmával és lelkes japán turista módjára kattogtattam erre-arra. Most pedig térjünk vissza a témához. Ha Lillafüreden járunk érdemes megnéznünk a Szent István barlangot is. Olyan mint az aggteleki barlang, csak miniben. 

Lillafüredi vízesés

A Palota Szálló mellett egy kis lépcsősoron érhetjük el a teraszos sétányrendszert. Azt ígértem, hogy egy érdekességet fogok bemutatni ebben a posztban. Ez pedig nem más, mint a magyar Niagara - már ahogy én magamban nevezem.

A Hámori-tó

Ha Miskolcot Diósgyőr irányában hagyjuk el, az emeletes házakat hamarosan takaros zöldövezeti kertes házak váltják fel. Aztán előrenézve látjuk, hogy az út erdős részen kanyarog tovább. Miután elhaladunk a "Természetvédelmi terület" tábla mellett tudjuk, hogy beléptünk  a Bükki Nemzeti Park területére. Jelenlegi célunk a park egyik igazi látványossága, a lillafüredi Hámori-tó volt. Ahogy közeledtünk az utat szegélyező erdős sziklák egyre magasabbak és egyre meredekebbek lettek. Olykor kis alagutakon haladunk át. Keskeny vágatok, táblák mutatják az elsőbbségi rendet. Aztán elérjük Hámort a kis települést. Igazán irigylésre méltó környezet. Csend, jó levegő, fantasztikus látvány. Éles kanyarok, kisebb-nagyobb emelkedők, aztán hirtelen kitágul a tér és egy elágazás túloldalán ott van a tó. Erdős hegyek által körbeölelve tükörsima mélyzöld víz.

Paint Up!

Az elmúlt szombat este került megrendezésre Visualpower Épületfestő Verseny. Tizenkét pályamű indult a megmérettetésen. Az animációk a Műcsarnok 1000 négyzetméteres homlokzatán keltek életre, a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál kiemelt eseményeként.

Európai Madármegfigyelő Napok

Végre! Több mint egy éve nem tudtam részt venni az MME Budapesti Helyi csoportja által szervezett programokon az iskola miatt. Rendre ütköztek a szombati programok az órarendemmel. Ezen a szombaton viszont úgy adódott, hogy délelőtt, bő két órát a csoporttal tölthettem. 2012. október 6-7. az Európai Madármegfigyelő Napok és a csoport a Naplás-tavon tartotta rendezvényét, madárgyűrűzéssel egybekötve. A tavat a 70-es években alakították ki árvízvédelmi céllal, jelenleg horgásztóként üzemel.

Naplás-tó térképe

Mindennapi kenyerünk 2.rész

A pizzák sikerén felbuzdulva, rövid ejtőzés után a lelkes péktanoncok máris újabb kihívás elé néztek. Elérkezett a következő szint, ami nem volt más mint a kenyérsütés. Ismét megoszlottak a feladatok. Az időközben kissé visszahűlt kemencét a férfiaknak ismét fel kellett fűteni 230 C fokra. 

A cél: 230 C fok

Friss és ropogós 1.rész

Ez a poszt valóban az lesz, hiszen nem régen értünk haza, a fotók alig pár órája készültek. Már hagyományosnak mondható, hogy a kollégákkal, családostul minden évben összejövünk Vecsésen ilyentájt. Nevezhetjük akár nyárbúcsúztatónak vagy őszköszöntőnek, a lényeg, hogy nagyon jó kis összejövetel szokott kikerekedni belőle. Érkezésünkkor vendéglátónk legújabb szerzeményei fogadtak.

Vagány és Figyelő - A környék legszebb fakacsái

A séta vége 4.rész

A sorozat első két részében meglátogattuk a Pálmaházat valamint a Gyűjteményes növényházat. A Füvészkert kültéri parkjai is bővelkednek látnivalóban. Gyönyörű növények sokasága és számtalan ritkaság között folytattuk sétánkat. A Pálmaház előtt rögtön felfigyeltem egy érdekességre. Ismerős ez számotokra?

Rövid látogatás a zsinagógában

Az előző posztban hírt adtam róla, hogy a ritkán látogatható Újpesti zsinagóga a mai napon ismét megnyitja kapuit a nagyközönség előtt. Más jellegű elfoglaltság miatt este 6 óra körül értünk haza, de láttam, hogy a zsinagóga kapuja még nyitva van és bent is világosság volt még. Tavaly csak én mentem át megnézni a belsőt, most a nagyobbik lányom is szívesen megnézte volna. A hivatalos kiírás szerint 17 óráig volt ma nyitva, de gondoltuk teszünk egy próbát. Felkaptam a fényképezőgépet és elindultunk. Az oldalajtó is nyitva volt, de belépve senkit sem láttunk. Egy-két tavaly hallott információt kezdtem elmondani a lányomnak, amikor elkezdtek kialudni a fények. Na, akkor erről most lemaradtunk - de legalább pár pillanatig láthatta a belsőt. Ekkor jött elő a vezető a zsinagóga végéből. Meglátva minket, felajánlotta, hogy nézelődjünk csak nyugodtan és azonnal visszakapcsolt egy sor világítást. Felmehettünk a karzatra és a lányom láthatta az orgonát is. Ő is nagyon kedveli ezt a hangszert. Körbejártunk mindent, az udvarra az emlékműhöz is kimehettünk - ezúton is köszönöm az úr szíves segítségét és rugalmasságát. 

Kedves blogtársam, Gabi tegnap kérte, hogy készítsek majd újból fotókat. Sajnos nagyon kevés volt a fény és az idő, így tényleg csak egy-két képet készítettem a kedvéért. 

Ars Sacra Fesztivál

Breaking News!

Megszakítom a Füvészkertet bemutató sorozatomat mert most hallottam egy hírt, amit szeretnék gyorsan megosztani az érdeklődőkkel. Tavaly volt 125 éves az Újpesti Zsinagóga. Akkor megnyitotta kapuit a hétköznapi látogatók előtt és egy igazán ritkán látható templombelsőt volt alkalmam megnézni, megismerni. Az akkor írt két részes posztot és fotókat itt és itt újra megnézhetitek. Akkor úgy láttam a hozzászólásokból, hogy sokatokat érdekelne a zsinagóga belső, mely az év nagy részében sajnos zárva van.

Tüskék között 3.rész

Nagyon kedvelem a kaktuszokat, régebben egész szép kis gyűjteményem volt belőlük. Hihetetlen, hogy milyen igénytelenek, mi mindent kibírnak az eredeti élőhelyükön. A virágzásuk pedig maga a csoda, igazi szúrós szépségek.

Viktória-ház 2.rész

Talán már mindenki hallott azokról a hatalmas vízen úszó levelekről, melyek akár egy felnőtt embert is képesek fenntartani a vízen. Nos, ez a növény az amazonaszi tündérrózsa, melyet itthon, a budapesti Füvészkertben is megcsodálhatunk. Ez a gyönyörű növény egy évben mindösszesen két napig virágzik és azt is csak éjjel. Augusztus 28-án jártunk a kertben, aznap estére várták az első napi virágzást.

A vörösingesek kertjében 1.rész

"- Mielőtt támadnánk, be fogjuk bizonyítani, hogy mi is vagyunk olyan bátrak mint ők. Én magam mellé fogom venni a két legbátrabb emberemet és kimegyünk velük a Füvészkertbe. Be fogunk hatolni az ő szigetjükre, és odaszögezzük a fára ezt a papírost. Azzal elővett a zsebéből egy darabka piros papírt, amelyre csupa nagybetűvel ez volt írva:

ITT VOLTAK A PÁL UTCAI FIÚK!

A többiek áhítattal nézték a a papírost. Csónakos, aki nem tanult gyorsírást, de akit a kíváncsiság idevonzott, megjegyezte:

- Valami gorombaságot kellene arra a papírra írni.

Boka tagadólag rázta fejét: 

- Nem szabad. Sőt, mi nem fogunk olyasmit cselekedni, aminőt Áts Feri tett, mikor elvitte a zászlónkat. Mi csak meg fogjuk nekik mutatni, hogy nem félünk tőlük, s oda merünk menni az ő birodalmukba, ahol a gyűléseiket tartják, és ahol a fegyvereik le vannak rakva. Ez a darab piros papír a mi névjegyünk. Ezt ott hagyjuk nekik."

Séta a határban

Újból Szuhakálló határában készült fotókat szeretnék most megmutatni. Természetesen a képek nem egy séta alatt készültek. A faluból négy irányban indulhatunk el, ebből most kettőt szeretnék bemutatni. Az első a Sajókaza felé vezető út, melyről két irányban is letértem. Először a falu temetője mellett indultam fel a dombokra. A korábban feltöltött napraforgós képek is errefelé készültek.

Vízesések völgye

Aki a Szalajka-völgyre tippelt, nyert! Kérem fáradjon a pénztárhoz, hogy felvehesse a nyereményét. Viccet félretéve, lassan egy éve tologatom már ezt a posztot és a képeket. 

Fátyol-vízesés
(Szilvásvárad, Szalajka-völgy - Magyarország)

A tányérosok földjén

Sokakhoz hasonlóan én is nagyon kedvelem a kék-sárga párosítást. A természetben nyáron adott a gyönyörű kék ég, a sárgát pedig legkönnyebben egy napraforgóföldön találhatunk hozzá.

Visszatértem

Még tavaly írtam egy posztot a Teve-szikláról amely azzal végződött, hogy hamarosan visszatérek ide, búbos banka nézőbe. Visszatértem, de óriási optimizmusom egy pillanat alatt szertefoszlott. A természetvédelmi terület csöndjét ösvényeken száguldozó quadok dübörgése törte meg. Hogy kerülnek, kerülhetnek ezek ide? A fák lombjai eltakarták őket, egyszer láttam csak két quadot amint a túlsó csúcsra felkapaszkodtak. A zajtól minden élőlény visszahúzódott, elrejtőzködött. Tudtam, hogy itt nem fogok most bankákat fotózni. Ezért a várral szemközti hegyre indultam, hogy néhány távoli fotót is készíthessek az "egri" erődítményről.

Váci hangulat 3. rész

Az utcákban barangolva találtunk rá az alábbi templomra. Később itthon próbáltam beazonosítani és megtudtam, hogy ez a Görög templom.

Váci hangulat 2.rész

Folytassuk sétánkat Vácon. A téren, a Fehérek temploma mellett van egy kis cukrászda, ahol leültünk fagyizni. Jól estek a hűsítő gombócok a hőségben. A templom tornya visszatükröződött a környező házak ablakaiban...

Váci hangulat 1.rész

Lassan két hete szokatlan hőség tombol Magyarországon. Egyre-másra dőlnek meg az évszázados meleg rekordok. Az elmúlt vasárnap azon tanakodtunk a családdal mit csináljunk aznap. Maradjunk itthon vagy menjünk el valahová. A meleg kint is, bent is elviselhetetlen, ezért végül úgy döntöttünk, hogy  elmegyünk egyet Vácra sétálni. Minden cél nélkül, csak barangolni a kis utcákban, kiülni a Duna partra. Nem bántuk meg, kellemes napot töltöttünk ott el és a folyó közelsége is egész jól enyhítette a hőséget. Természetesen vittem a gépet és készítettem néhány "hangulat' fotót. A következő posztokban ezekből fogok párat feltölteni.

A Martonyi kolostor 3.rész

Ja, csak ennyi? Ezért gyalogoljak én az erdőben? Na, neee... Bizonyára sokan legyintenek így a képek láttán. Aktuális célpontunk a Martonyi Háromhegyi Pálos kolostorrom volt.

Martonyi Háromhegyi Pálos kolostor

A rejtett "tisztás" 2.rész

Tudom, e hónapban nagyon eltűntem, de igazoltan voltam távol, mivel egész hónapban vizsgáim voltak. Egy rövid poszttal itt most újraindulok és hamarosan töltök fel anyagokat a másik két blogomon is. Szalonnai látogatásunk után aznapra beterveztünk még egy kirándulást a Martonyi Háromhegyi Pálos kolostorromhoz is. A templomi "idegenvezetőnktől" kértünk egy kis útbaigazítást. Megtudtuk merre induljunk és azt is, hogy Martonyi falu előtt egy kis út kanyarodik fel a hegyre - azon kell elindulnunk. A pontos instrukció úgy szólt, hogy menjünk fel kocsival a tisztásig ahonnan egy földút vezet az erdőbe. Ott leparkolhatunk aztán irány az erdő.

Megköszöntük a szíves útbaigazítást és elindultunk. Kiértünk Szalonnáról és hamarosan feltűntek Martonyi első házai is. Bal oldalunkon a hegytetőn tűként meredt az ég felé a martonyi TV torony. A hegyre vezető aszfaltozott út is a helyén volt. Gyönyörű virágos domboldalon kanyargott az út egyre fel. Elértük az erdős hegyoldalt. Haladtunk tovább, láttunk ugyan egy-két földutat, de mi nem csábultunk el - vártuk, hogy a tisztáshoz érjünk. Az út egyre meredekebb lett, olykor éles kanyarokkal. Nem lehetett lendületesen vezetni, mert nem tudhattam a következő kanyarban nem bukkan-e fel egy jármű szemből. Csak haladtunk rendületlenül a csúcs felé - olykor már egyes sebességi fokozatig kellett visszakapcsolnom, hogy ismét lendületet vegyünk. A tisztás meg sehol! Ez így ment hosszú perceken keresztül, bizony jól jött volna valamilyen négy kerék meghajtású terepjáró. Gondolom az erdészek azzal járják ezt a területet. Egyszerre csak megritkultak a fák és hirtelen vége lett az útnak. Felértünk a hegytetőre, előttünk magaslott egy kerítés. Kamerák, figyelmeztető táblák mindenhol. Ott álltunk a TV torony tövében ... de hol van akkor a tisztás? A nagy melegben kicsit hagytam pihenni a motort, majd a zsebkendőnyi területen jöhetett az Y forduló. Kijött belőle vagy egy tucatnyi Y. Elkezdtünk lefelé ereszkedni és most már négyen kerestük árgus szemekkel a tisztást. Nagyjából félúton felfigyeltünk egy kb. 2 m2-es zöld területre (most felfelé kerekítettem!) ahonnan a bokrok között egy földút vezetett az erdőbe. Ez lenne talán a tisztás? Látható turistautat jelző tábla sehol. Behajtogattuk a kocsit a tisztásra, akár ki is rakhattuk volna a parkoló megtelt táblát. Jött a következő csata, mégpedig a böglyökkel. Hemzsegtek a környéken. Ahogy kinyitottuk az kocsi ajtaját egyből támadtak. A lányok kiszálltak és beszaladtak a földútra, magamra vállaltam a mentesítési feladatot. Miután sikerült végre lezárni a kocsit én is elindultam a lányok után. Egy erdőgazdasági úton indultunk el. Hamarosan láttuk, hogy jó úton és jó irányban megyünk, ugyanis a fatörzseken feltűntek az első turistajelzések. Kellemes hűs lombok alatt haladtunk és szerencsére a böglyök ide már nem követtek minket.

Pipacsmezőn

Ismét 300. Tudom az említett szám egy kis magyarázatra szorul az új olvasók számára. Nos, korábban már ebben a posztban  írtam bővebben erről a számról. A természet folyamatos alakulása most ismét arra sarkalt, hogy péntek reggel berakjam a hátizsákomba a fényképezőgépemet is. Némi hezitálás után végül a 24-70mm-es objektív mellett döntöttem. A címből már kiderült, hogy a célpontom ezúttal egy pipacsmező volt.

Pipacs

Ballagási emlék

Hétvégén országszerte elballagtak a végzős középiskolás diákok. Köztük volt a nagyobbik lányunk is a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola végzőseként. Ma reggel pedig már elkezdődtek az érettségi vizsgák. Az ünnepség során rengeteg virágot kapott rokonoktól, ismerősöktől. A lakásban fellelhető összes váza megtelt rózsákkal, liliomokkal, kálákkal. És az illatok? Mint egy virágboltban.

Budai Ciszterci Szent Imre templom 2.rész

Mielőtt folytatnánk barangolásunkat az országban, feltöltök még egy sorozatot a templomról készült fotókból. Az épület a Villányi úton található, magasló tornyai már messziről jól látszanak.

Budai Ciszterci Szent Imre templom



Az utolsó fellépés 1.rész

Véget ért a ma esti hangverseny is. Most értünk haza és gyorsan fel is töltöm a képeket. Ezen a héten már ez volt a lányomék harmadik fellépése, ám egyben az utolsó is. A hónap végén még lesz egy lemezfelvételük és utána már az érettségire koncentrálnak a végzősök.

Budai Ciszterci Szent Imre templom. Itt korábban még nem léptek fel, így természetesen vittem a fényképezőgépemet. 

Budai Ciszterci Szent Imre templom főoltár
Az oltár két oldalán Szent László és Szent István szobrai állnak

Esti hangverseny

Szerdán este ismét hangversenyen voltunk, ahol többek között fellépett a nagyobbik lányom is. Énekelt szólóban, kórusban valamint hegedült a zenekarban. Programokkal, fellépésekkel zsúfoltak ezek a napok, de igyekszünk kihasználni, hiszen az érettségi után már nem lesz erre alkalmunk. Hétvégén ismét koncertezni fognak a Szent Imre templomban és vár még rájuk egy lemezfelvétel is. A vizsgák is közelednek, nagy a teher rajtuk. 

Az elmúlt hétvégén a Mátyás-templomban nem sikerült fotóznom őket a folyamatban lévő felújítás miatt, így most ismét vittem magammal a fényképezőgépet. A helyszín ezennel a Szent Anna templom volt Felsővízivárosban. Ha valaki nem tudná, ez a Batthyány téren álló nagy kéttornyú templom. 

Orgonasípok
Felsővízivárosi Szent Anna plébánia

Utolsó szolgálat

Azt hiszem a fenti cím egy kis magyarázatra szorul. Lassan közeledik a tanév vége. A nagyobbik lányom végzős a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában. Az intézményben több kórus is működik, Ő a Iubilate énekkar tagja. A kórusok sokszor és sok helyen fellépnek, többek között rendszeresen szerepelnek, "szolgálnak" a Mátyás-templomban, a vasárnapi szentmiséken. A hétvégén elérkezett a végzősök utolsó szolgálatának az ideje, hiszen a következő tanévben már máshol fognak tanulni. Erre a misére én is elkísértem, gondoltam készítek egy-két emlékfotót.

Mátyás templom

Szalonna 1.rész

Csak semmi pánik! Nem változtattam a blog témáján és nem török a gasztrobloggerek babérjaira sem. Magyarországon sok érdekes - néha vicces - hangzású falunévvel találkozhatunk. Ilyenek Forró, Bugyi, Rum, Ököritófülpös, Nagyfenék, Lábatlan, Makkoshotyka... és még sorolhatnám. Nos, a sorokból nyilván már sejti az olvasó, hogy a fenti cím is egy érdekes nevű kis magyar falut jelöl. A Szalonnai-hegység déli részénél fekszik ez a kis település, melynek neve valószínűleg a szláv "slana" azaz sós szóból eredhet. A közelben ugyanis egy enyhén sós vizű kis forrás található. A falu közepén épült régi templom, a leghíresebb látnivaló.

Szalonnai református templom

Láncreakció - Bezár Ferihegy 1.

Alig másfél hónapja írtam le gondolataimat a MALÉV szomorú leállásáról és összegyűjtöttem egy kis dokumentumanyagot a másnap történéseiről is. Most a híradásokból ismét egy szomorú hírt hallhatunk a magyar repüléssel kapcsolatban. Döntés született, miszerint bezárják Ferihegy 1-es terminált.

Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér - Terminál 1
Új design, új felirat. Pár hete állították fel.

Óriások földjén 5.rész

A csoport lelkesen haladt előre, megérkeztünk az "Oszlopok csarnokába", én csak úgy nevezném, hogy az óriások földjére. A tér kiteljesedett és hihetetlen méretű cseppkőképződmények amerre csak néztünk. 

Baradla-barlang
(Aggtelek - Magyarország)

A tigris birodalma 4.rész

Folytatjuk a megkezdett barlangtúrát, jöjjön a következő fotósorozat. A Baradla-barlang számos képződménye kapott már fantázianevet, de talán ezek közül is a leghíresebb a "Tigris".

Tigris
(Aggtelek - Magyarország)

Koncert a mélyben 3.rész

A Baradla-barlang neve valószínűleg a szlovák eredetű "bradlo" szóból ered, mely sziklás meredek hegyet jelent. Ennek többes száma a "bradla". A magyar nyelv a szláv eredetű szavak mássalhangzó torlódását egy magánhangzó betoldásával oldja fel. Valószínűleg így lett végül "baradla" a barlang neve. Nos, mi e barlang mélyén folytattuk túránkat. Mellettünk feltűnt a barlangrendszer másik híres patakja a Styx.

Styx-patak
(Aggtelek - Magyarország)

Indul a barlangtúra 2.rész

Aggtelek, Baradla-barlang. Mindenki bújjon kényelmes túrafelszerelésbe mert ez egy hosszabb - négyrészesre tervezett fotótúra lesz! Ha készen álltok akkor induljunk!

Mint azt már említettem a karszthegyek mészkőből épülnek fel és a kialakulásuk ideje bizony kissé régen történt - úgy 500 millió éve. A hegyek  aztán a folyamatos kéregmozgások hatására rögökre darabolódtak, majd emelkedtek, süllyedtek. Nagyon hosszú idő alatt a felszín alatt robogó patakok és a keményebb hordalék hatalmas barlangrendszereket alakított ki. A rögök mozgása is tovább folytatódott, így alakulhattak ki többszintes barlangok. A mészkőbarlangokban a szivárgó, csöpögő víz csodákra képes! Feloldja a mészkövet és a barlang mennyezetén felülről lefelé függő cseppkövek képződnek - ezek a sztalaktitok. A lehulló vízcseppekben van még oldott mészkő melyek aláhullva ott is építő munkába kezdenek, álló cseppkövek jönnek létre - ezek a sztalagmitok. És közben még mindig minden mozog. Itt persze nem a hétköznapi értelemben vett mozgásról beszélünk hanem sok száz, ezer évről. A végeredmény? Egy varázslatos világ, amit látni kell, mert leírhatatlan!

Egy ilyen világban kezdjük meg most a túránkat. A Baradla a térség és Magyarország legismertebb és leghosszabb barlangja. Járatainak hossza - a Szlovákiai szakasszal együtt - 25,8 km. Az 5,3 km hosszú, Szlovákiában húzódó szakasz neve, Domica. A Baradla-barlangot először 1742-ben említik az írások. Viszont a kutatások bebizonyították, hogy már a jégkorszak embere is tudott a barlangról, sőt használta is. A barlang bejáratától kezdtünk leereszkedni és hamarosan elértünk a "Csontházterembe".

Csontházterem - Baradla-barlang
(Aggtelek - Magyarország)

Az Aggteleki-karszt területén 1.rész

Régen jártunk már az Aggteleki-karsztnál, ezért nyáron úgy döntöttünk ismét elmegyünk megnézni ezt a természeti csodát. Az elmúlt nyár első fele nem szűkölködött csapadékban. Induláskor is súlyos szürke fellegek kúsztak felettünk, de azért bizakodtunk. Nem volt szerencsénk. Miután elhagytuk Kurityán határát hirtelen elkezdett esni, néhány perc múlva pedig már szakadt az égi áldás. Kint az országúton tombolt csak igazán a szélvihar! Hatalmas ágakat szakított le az útszéli fákról melyek játékszerként forogva röppentek tova. Beértünk Felsőnyárádra és ott félreálltunk egy kis utcába. Ott legalább a házak kissé felfogták, tompították a szélvihar erejét. Fejünk felett a távvezetékek baljósan csapódtak egymáshoz, felvetődött bennünk a visszafordulás gondolata. Végül nem adtuk fel és várakoztunk még. Aztán a keleméri hegyek fölött kissé világosodni kezdett az ég és a szélvihar is elülni látszott. Úgy döntöttünk folytatjuk az utunkat. Kiérve a faluból hihetetlen pusztítás képeit láttuk. Mintha egy óriás végigrohant volna az úton egy hatalmas gallyazógéppel. Megtépázott fák, hatalmas leszakadt ágak sár, kövek és milliónyi falevél. Ragályt elhagyva beértünk az erdős részre, ott kanyargott tovább az út. Hirtelen egy álló kocsisor miatt kellett fékeznem. A kocsik előtt keresztben egy hatalmas kidőlt fa zárta el mindkét sávot. Szemben egy távolsági busz, előttünk pedig egy öt kocsiból álló holland csoport útját vágta el. A sok nyári eső feláztatta a meredek domboldalt a szélvihar pedig megadta a kegyelemdöfést a fának. Gyökerestől fordult ki. Nosza mindenki kipattant a kocsikból és buszból és közös erővel próbáltuk megszabadítani az utat. Talán 15-en, férfiak feszültünk neki a fának, ívben hajolt, de nem engedett. Az útmenti korlát nagyon megfogta. Ha egy ember elengedte az ágat már vissza is nyomott minket. Vicces volt. Sok-sok erőlködés után végre sikerült a szemből jövő sávot megszabadítanunk. A buszsofőr sűrű elnézések közepette elindult, hiszen már így is komoly késésben volt. A busszal távozott a férfiak fele is. Így már esélyünk sem maradt arra, hogy a mi sávunkról is kitoljuk a monstrumot. Ekkor az egyik holland férfi eszébe juthatott, hogy van fejsze a kocsijában. Előkapta és vágni kezdte a fát, közben mi folyamatosan nyomtuk kifelé. Itt szeretném megemlíteni, hogy a felesége az egész akciót kamerával rögzítette és közben sűrű "Kom op Papa!" felkiáltással biztatta. Végül hatalmas reccsenéssel engedett a fa, felszabadult mindkét sáv. Indultunk tovább, s bár nem egyeztettünk végig maradtunk egy konvojban. Sosem lehet tudni alapon és ugye egységben az erő! Beértünk Aggtelekre és hamarosan leparkolhattunk a barlang közelében.

Aggteleki-karszt
(Aggtelek - Magyarország)

Hortobágyi Madárpark

Az egerészölyv (Buteo buteo) lett 2012-ben az év madara. Korábban már írtam arról, hogy tavaly sajnos nem jött össze az ölyvek fotózása és ez előreláthatólag az idén is kimarad. Blogtársaim közben fantasztikusabbnál-fantasztikusabb akció fotósorozatokat töltenek fel ezekről a gyönyörű madaraktól. Az említett okok miatt ezért most korábbi fotókat vettem elő. Szeretnék most bemutatni egy nagyon érdekes helyet, mely alkalmat nyújt egy-két ölyves fotó feltöltésére is. Talán nem tévedek ha a Hortobágyi Nemzeti Park egyik jelképeként a híres Kilenclyukú-hidat említem meg.

Kilenclyukú-híd
(Hortobágy - Magyarország)

Harc a trónért

Sajnos, manapság világunkat egyre inkább a hatalmi harcok jellemzik. Hasonló harcokat megfigyelhetünk az állatvilágban is. Olykor vérre menő csatákat láthatunk a természetfilmekben, akkor a túlélés a cél. Máskor nem ilyen komoly az ok. A következő fotósorozat nagy kárókatonák (Phalacrocorax carbo) "harcáról" készültek egy szép növésű ágért. 

1.fotó - Király a trónon...

Másnap

Eltelt egy nap. A médiában ma kevesebb hírt hallottunk a volt Malév-ról. A helyzet fokozatosan rendeződik, az itt ragadt utasok lassan célba érnek. A korábbi versenytársak nagyobb géptípusokat üzemeltetnek és már menetrendsűrítésekről szólnak a hírek. Napokon, heteken belül kitöltik a keletkezett űrt. Látva a piaci reakciókat úgy érzem napról-napra csökken majd annak az esélye, hogy újra legyen nemzeti légitársaságunk. Bár ne lenne igazam!

... és a dolgozók, a repülőtér? Repülős körökben futótűzként terjedt az alábbi fotó, melyen a tegnap esti pilótacsapat látható, hazatérve Shannonból - az utolsó repülésről. A vidám csoportképekkel ellentétben ez most egy szívfacsaró pillanat.

A vert fekete sereg

In Memorian - MALÉV

Múlt héten kezdtem el egy több részes madárfotó sorozat posztolását. Nem gondoltam, hogy a következő írásnál nekem is ki kell tennem a "Breaking News" feliratot és más fajta madarakról valamint nemzeti légitársaságunkról,  a Malév-ról kell majd írnom.

Hajnali ébredés - Budapest, Ferihegy