A legkisebb magyar falu -Szanticska 2.rész

A legkisebb magyar falu - ezzel a jelzővel hallottam először erről a településről. Azóta sok év telt el, de most végre ismét idetartottunk. A völgybe az Abaúj felőli oldalról egyetlen út vezet le - stílszerűen a Völgy utca. Korábban a falun kívül lehetett leparkolni, hiszen így szól a szlogen "szállj ki és gyalogolj!" Ez már első alkalommal is nagyon megtetszett nekünk és azóta mindig betartottuk. Most viszont ezt nem tudtuk megtenni. A parkoló helyét hatalmas kőhalmok foglalták el. Így most a korábbi látogatásainktól eltérően kocsival haladtunk tovább. Az útmentén óriási javítási munkák nyomait láthattuk. Mint később megtudtuk sajnos az esőzések miatt a völgy két oldalán is megcsúszott a föld. Az egyik részben magával sodorta az út egy részét is, ezért volt szükség a sürgős javításra. A község nevét először 1317-ben említik meg a történelmi iratok. Később a Gagyi család birtokaként volt nyílvántartva. A település neve Szent Istvánra utal. A korábban itt élő tótok ugyanis így becézték az államalapító "szentecskét". A falu búcsúnapja mind a mai napig Szent István király ünnepe. 



Szent István szobor (Szanticska)

Talán a szokásosnál is nagyobb volt a csend. Milyen furcsa, hogy a városi nyüzsgés, zajok után még a csendet is tudjuk fokozni. A településen álló házak egy része már felújításra került, a falumentő program részeként. Persze ezek inkább nyaralónak illetve vendégháznak lettek átalakítva. Elkezdtük a sétánkat. 

Feltünt egy nagy változás. A házak falán új "szabadtéri látványtárak" lettek összeállítva, mindenki számára szabadon megtekinthető tárlatként a régi használati tárgyakról. Ezekről illetve a templomokról most nem csatolok fotót, majd a következő posztban. Sétáltunk, hallgattuk a madarakat és én közben fotózgattam. Most nem a házakra koncentráltam hanem próbáltam "szanticskai pillanatképeket" megörökíteni. Korábban olvastam hozzászólásokat a faluról. Van aki első pillanatban beleszeretett ebbe a gyöngyszembe (megértem és én is idetartozom), van viszont aki egy nap után menekült innen "mert megőrült a csendtől". Az ilyen embert kissé sajnálom hiszen őt már talán menthetetlenül elkapta a rohanó világunk szele. Íme néhány pillanatkép az én látásmódomban.

A képen semmi sem szabályos vagy merőleges, mégis milyen szép! Az ember csak kiül a jó levegőre és hallgatja a természet hangjait.



Völgy utca 15.

Ugye itt milyen hangulatosak még a házszámtáblák is? 




Zár a kulcshoz

A helyi "posta hivatal". Gyakorlatilag az egyetlen közintézményre emlékeztető dolog. Hiszen Szanticska közigazgatásilag Abaújhoz tartozik. Itt nincs semmilyen bolt, ezért aki hosszabb időre idejön annak bizony jól át kell gondolni a dolgokat. Itt már nem tud szólni a gyereknek "Pistike ugorj már le a sarki közértbe, hozz egy kiló cukrot mert elfelejtettem venni". Ezt itt bizony súlyos kilométerekben mérik. 

Éppen az alábbi kerítést fotóztam amikor feltünt a földúton Pál István a kisfiával, Koppánnyal.



Pál István

Szeretnék Istvánól itt pár mondatot írni, hiszen nagyrészben az Ő nevéhez fűződik a falumentő program. Volt időszak - miután az utolsó idős lakók is elmentek közülünk - amikor a családjával egyedül élt a faluban. 25 év kemény munkája kellett ahhoz, hogy Szanticska még ma is éljen. Munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a falufejlesztési program 1992-ben megkapta az Európai Falufelújítási díjat. Diákoknak nyáron táborokat szervez, ahol régi mesterségeket tanulhatnak meg és kipróbálhatják kézügyességüket. Kosárfonás, fafaragás, nemezelés, vályogvetés, korongozás és még sorolhatnánk. Korábban már mi is vásároltunk az itt készült agyagedényekből. Most is éppen nagy munkában voltak. A falu melletti tóra mentek éppen "tesztelni" a SZANTICSKA 1 névre keresztelt vízibiciklit. Terveik szerint ezzel a járművel fogják teljesíteni augusztusban a Hernádon tervezett vízitúrát. Most folyt a próbaüzem (még festés és felépítmények nélkül).



Koppány kapitány és a SZANTICSKA 1

Nagyon megható volt hallani a kisfiúról, hogy a falut kiskorában "szép hazának" nevezte. Azt hiszem ebben a környezetben igazán felejthetetlen gyerekkori élményekkel lesz gazdagabb. A tó körül pihenésre alkalmas kis padok, asztalok várják az odavetődő látogatókat.

Aztán jött az immár szokásosnak mondható nyári eső és István meghívott minket az egyik régi fedett csűrbe, ahol még hosszú ideig beszélgettünk erről-arról. Igazán felejthetetlen napot töltöttünk Szanticskán, és ezúton is sok sikert és erőt kívánunk István további munkájához!