Orchideák Telki felett - A virágok 2.rész

Az előző posztban igértem, hogy a látott virágokról ebben a bejegyzésben írok pár mondatot. Alig értük el a település határát Antal máris felhívta a figyelmünket egy nagy virágcsoportra a földút mellett. Egy legalább 100-150 virágból álló csodálatos dunai szegfű csoportosulást láthattunk.



Dunai szegfű

A környék egyik legjelentősebb telepénél álltunk. Az ország középső és északkeleti részén jóval gyakoribb ez a védett szegfűfaj mint  másutt és korábbi túráim során már többször láttam egy-egy ilyen virágot, de ekkora csoportban még soha.



Dunai szegfű

Az ösvény innen már hamarosan bevezetett a sűrű erdőbe. A magas fák koronája itt bizony már erősen megszűrte a beeső fény mennyiségét. Egyre "jobbak" voltak a közeli virágfotózáshoz a körülmények. Fel-feltámdó szél, kevés fény. A térségben tavasszal több mint két hónapig nem volt csapadék és ez bizony erősen rányomta a bélyegét az erdei képre. Sokszor úgy éreztük, hogy egy őszi erdőben sétálunk. Az ösvény melletti avarban egyszer csak a vezetőnk meglátta az első orchideát. Egy széleslevelű nőszőfűt. 



Széleslevelű nőszőfű

Ugyan nem láthattuk teljes pompájában az említett előzmények miatt, de mi örültünk, hogy máris sikerült találni egy példányt. Figyelmesen haladtunk és hamarosan egy újabb példányt sikerült lencsevégre kapnunk.



Széleslevelű nőszőfű

Természetesen Magyarországon minden orchidea faj védettséget élvez. Antal nyakában egy GPS készülék lógott és tudta a fellelhető nagyobb telepek koordinátáit. Előző nap felderítette az egyik ilyen területet és sajnálattal látta, hogy a mostoha időjárás miatt ott ki sem keltek a nőszőfüvek. Ezért célirányosan belevettük magunkat a rengetegbe, hogy megtaláljunk egy másik ilyen területet. Itt ibolyás nőszőfüveket láthattunk, de alig pár példány kelt ki. Földbeszúrt kis faágakkal jelöltük meg őket, nehogy valaki eltapossa a nehezen megtalált példányt és már kattogtak is a gépek.



Ibolyás nőszőfű

Láthattunk olyan példányt is amelyik még csak éppen bimbódzott.


Ibolyás nőszőfű

Miután végeztünk a fotózással indultunk is tovább a csúcsra. Helyenként - ahol még zöld volt az aljnövényzet - jópofa kis pirosas-zöldes bogyós "buzogányokat" figyelhettünk meg. Ez volt a kontyvirág termése.



A kontyvirág termése

Mérgező növény! Nagyon érdekes ennek a virágnak a megporzása. Dögszagot áraszt és ezzel odacsalogatja a legyeket. A buroklevél csúszós felületén megcsúsznak és csapdába esnek. A vergődésükkel porozzák meg a virágot. Ezután a buroklevél belső felületén lévő szőrök lesimulnak és a rovar kiszabadul. Mire nem képes a természet!

A kilátó megtekintése után egy másik másik ösvényen kezdtünk ereszkedni. Rögtön az ösvény mellett egy meglehetősen nagy fehér virágokkal borított bokros részt láthattunk.

Farkasölő sisakvirág

Ez volt a farkasölő sisakvirág, amely védett és mérgező növény. Nevét a virág alakjáról kapta. Megtudtuk, hogy a II. világháború idején a német tisztek is "használták". Elfogásuk esetén a körmük alá dörzsölték és a későbbi büntetés elkerülése végett inkább e virág mérgező hatásának segítségével mentek a túlvilágra. A farkasölő név pedig valószínűleg onnan ered, hogy régen a kihelyezett vadcsapdák szélét is bedörzsölték vele ami aztán hatott az elfogott vadállatra.  

Ereszkedés közben az egyik túrázó egy érdekes növényre hívta fel Antal figyelmét. Ő természetesen azonnal tudta, hogy mi az. Hosszúlevelű búvákfüvet láthattunk és ezt még Ő is hosszasan figyelte.



Hosszúlevelű búvákfű

Elmondása szerint korábban még Ő sem látott élőben ilyen csoportot. A kevés fény és a szél miatt bizony nagyon magas ISO-t kellett használni. Tudom ezért sajnos kissé zajosak a képek, de dokumentációnak talán megfelelnek.

Hosszúlevelű búvákfű

Már majdnem elértük az előző posztban bemutatott gondozott tisztást amikor hirtelen - az ösvényt elhagyva - ismét bekanyarodtunk a sűrűbe. 3-4 szinte "terepszínű" kis növényt mutatott meg nekünk a vezetőnk. Ez volt a fenyőspárga.

Fenyőspárga

Ez egy korhadéklakó faj és a talajban élő gombák segítségével állítanak elő tápanyagot. Kis termetű és szinte észrevétlen a talajon, tényleg "terepszínű". Kiértünk az erdőből. Az ösvény mellett tömegesen virágzott a kéküstökű csormolya.



Kéküstökű csormolya

Nagyon mutatós kis virág, de van ám egy kis csalás is benne! Színes murvalevelei miatt úgy tűnik mintha a virág kék színű lenne. Mint élősködő növény a vizet a gazdanövénytől szívja el. Korábban már írtam a mezei katángról. A július első két hetében uralkodó hőség bizony megviselte ezeket a növényeket is. A hónap második felében leesett csapadéktól viszont megint harsány kék színben pompáztak.



Mezei katáng

Természetesen ennél jóval több fajt láthattunk, de próbáltam az érdekesebbeket kiválogatni. Halász Antalnak ezúton is köszönjük a szakszerű vezetést és a túrát, további jó munkát kívánva!