Egy celeb vörösbegy 7.rész

Pár hónapja írtam egy posztot egy fotogén vörösbegyről. Az annyira bátor kismadár volt, hogy akkor úgy gondoltam már soha nem fogok hasonló kis hőssel találkozni. Tévedtem! A botanikus kertben séta közben megálltam  árnyékliliomot fotózni, addig a lányok letelepedtek egy távolabbi padra az üvegház mellett. Egyszer csak a kisebbik lányom futva közeledett, hogy menjek gyorsan, ugyanis a lábukhoz leszállt egy vörösbegy és ott ugrál. Mivel ez a kismadár az egyik személyes kedvencem, azonnal fogtam a felszerelést és indultunk is. A távolból még láttam, de mire odaértem sajnos elröppent. A feleségem izgatottan mesélte, hogy mennyire közvetlen madár volt, egyáltalán nem félt. Sajnáltam az elszalasztott pillanatot, de nem volt mit tenni. Sétáltunk tovább. Éppen elértünk a vízimalomhoz, mikor a kisebbik lányom ismét felsikkantott - itt van Csipi (így nevezte el) megint! És valóban. Leszállt közénk, ott ugrált a lábunk között, tőlünk alig pár centire. A fényképezőgépre a teleobjektív volt felrakva, aminek a közel pontja 1.8 méter. Túl közel volt! Folyamatosan! Nem hiszem el! Kérlek, ugrálj egy picit messzebb tőlünk - ismételgettem magamban. Hát nem őrület? Madárfotózásnál azt kívánni, bárcsak lenne az alany kicsit távolabb! De nem és nem! Próbáltam én távolodni. Követett! Teljesen kész voltam! Ekkor feladtam, reménytelen eset, erről a példányról nem lesz fotó. Leguggoltam én is és kinyitottam a tenyeremet. Alig 2-3 centiméterre ugrált tőlem. Ha lett volna nálam valamilyen eleség, talán bele is ugrott volna a tenyerembe. Pár perc játék után felröppent a közelben álló tájékoztató táblára, majd onnan a fák sűrű lombjai közé. Ekkor sikerült egyetlen fotót készíteni róla, melyet most csatolok dokumentációs céllal. Tudom nem tökéletes, de nem volt idő állítgatni a gépet. Azt hiszem, e kis történet fényében már ez is sikerként könyvelhető el.

Csipike a vörösbegy