A tatai Öreg-vár

E poszttal zárom tatai látogatásunk leírását. A tóparton tett sétánk során kívülről megnéztük az Öreg-várat és betértünk a várudvarra is. 

Tudatosan készültem a vár megtekintésére, az e célra berakott nagylátószögű objektív végig ott lapult a hátizsákomban, de annyira ködös, nyirkos hideg idő volt, hogy végül végig a madárfotózásra felhelyezett teleobjektív maradt a vázon. Szerettem volna megóvni a gép kamráját ettől a levegőtől.

Tata a vizek városa. Az Öreg-tó partján felépült vár, mára a város jelképe lett, ezért úgy gondoltam, hogy írok pár sort a történetéről. Zsigmond király építtette a várkastélyt. Az idők folyamán a birtokosai folyamatosan változtak. A török vész ideje alatt különösen sokat szenvedett a város, hol magyar, hol török kézen volt. Szomorú év volt a vár történetében 1683. Miután Kara Musztafa elfoglalta, parancsot adott a vár felrobbantására.

Később a török kiűzése után a bécsi udvar stratégia okokból helyreállította a várat. A Rákóczi szabadságharc ideje alatt ismét váltás történt, hiszen a várbéli magyarok segítségével Vak Bottyán bevette az erődítményt. 

A vizesárokkal körülvett várnak eredetileg négy saroktornya volt, de ma már csak a keleti torony áll. A vizesárkon átvezető négy, kosáríves boltnyílású hidat Fellner Jakab falazta 1755-ben. A korábbi posztban említettem a tó téli leeresztéséről, melyet a fenti zsilip segítségével tudnak elvégezni.

A vár területéről egy vaskapun keresztül juthatunk át a volt Esterházy-kastély parkjába. A megtekintésére már nem maradt időnk, hiszen közeledett a behúzás ideje.

A több ezer vadlúd behúzása késő estig tartott. Koromsötétben indultunk haza. A távoli kivilágított várról készített fotóval zárom ezt a posztot.