XII. Tatai Vadlúd Sokadalom

Lassan már négy éve, hogy elkezdtem fotózni. A komolyabb optikák nagyobb távlatokat nyitottak meg előttem és talán ennek is köszönhető, hogy ezzel egy időben megnőtt bennem a madarak iránti érdeklődés. Sok-sok helyre szeretnék eljutni és ezidáig ezek közé tartozott a tatai Öreg-tó és az ott megrendezett Tatai Vadlúd Sokadalom is. Az elmúlt években valami mindig közbejött, de idén szerencsés volt a bolygók állása. A szürke, ködös időjárás sem állhatta utunkat. Szombaton reggel korán indultunk, majd az egész napot kint töltve a tatai Öreg-tó mellett, késő este érkeztünk haza. Hihetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak és az elkövetkezendő posztokban erről az egy napról szeretnék írni illetve fotókat bemutatni.

A tó Magyarország egyik legrégebben létesült halastava, melyet mára teljesen körbekerített a város. Minden év novemberének utolsó hétvégéjén madárkedvelő emberek ezrei gyűlnek itt össze, immáron 12 éve, hogy együtt csodálhassák az itt éjszakázó vadludak hajnali kirepülését és alkonyati behúzását.

Reggel érkeztünk, így a hajnali kihúzást már nem láthattuk. Éppen ezért nagy várakozással vártuk az estét mert az elmúlt héten szinte mindennap újabb rekord számokat hallottam a híradásokban az itt pihenő vadludak számáról. Először 22 ezret hallottam, aztán a hét második felében már bőven 30 ezer feletti számokról szóltak a híradások. Szombat reggel miután megérkeztünk, már 44 ezres madárcsapatot számoltak meg a szakemberek. A rendezvény történetében ez csúcsnak számított. Már a nap folyamán éreztük, hogy este hatalmas élményben lesz részünk a vacak időjárás ellenére. Legalább nem esett! Napközben élveztük a programokat, sétáltunk a tóparton, egy kicsit eltávolodva a tömegtől bemerészkedtünk a tópart "vadabb" részébe is - de erről majd a következő posztok valamelyikében írnék. A tó felett olykor feltűnt egy-egy jellegzetes "V" alakzat. Hol kisebb csapat...

...hol nagyobb csapat. Volt amelyik csak átrepült a tó felett...

...és volt amelyik leszállt felfrissülni.

A gágogó "V" betűk a vízfelszín felett felbomlottak és a nagytestű madarak pörögve-forogva landoltak a vízben. Akár a vízbe hulló őszi falevelek. A tavon ekkor szép számban úszkáltak tőkés récék. Érdekes, hogy szinte váltják egymást a tavon. A vadludak napközben vannak távol, a récék pedig este kelnek útra, táplálkozni. Talán felvetődött bennetek, hogy hogyan lehet megszámolni ennyi madarat. Nos, többféle módszer létezik, itt a foltszámítást alkalmazták. Ezek a madarak nagyjából egyforma távolságra lebegnek egymástól a vízen. Ezért csak egy adott területen úszó egyedet számolnak meg és a kapott számot felszorozzák. A reggel számolt 44 ezer lúd kb. 80%-a nagy lilik, 20%-a pedig vetési lúd volt. Természetesen elenyésző számban lehet köztük más is. Például a múlt héten láttak itt egy, azaz egy példány vörösnyakú ludat is! Igazi ritkaság, ezt az eszmei értéke is mutatja, hiszen 500.000 Ft. Napközben egyre nőt az érdeklődők száma, délután becslésem szerint már 5000 fő lehetett a parton. Ahogy közeledett az alkonyat és a behúzás ideje, mindenki egyre gyakrabban kukkantott a távcsövekbe, teleszkópokba. Volt ott kicsi és nagy...

...hobby és profi megfigyelő.

Reggel lehetett regisztrálni madármegfigyelési versenyre. Majd én is összeszámolom később, hogy hány madárfajt figyeltünk meg távcsövön. Fotó természetesen nem mindről készült, hiszen a madarak nyugalma érdekében a megfigyelés 5-600 méter távolságról történt. Az időjárás? Reggel ködös, aztán elkezdett erőlködni a Nap, de a felhők legyőzték. Így telt el az egész nap. Alkonyatkor viszont egy újabb támadást indított a Nap. Bizakodni kezdtünk, hogy talán összejön az "ideális" fotósháttér a behúzásra.

Aztán újabb markáns szürke felhőtömbök érkeztek és végképp elsöpörték a Nap próbálkozását. Még csak negyed négy múlt, de máris rohamosan sötétedni kezdett. Nagyon bizakodtam, hogy a behúzásra marad még annyi fény, hogy valamelyest elfogadható fotók készülnek. Fél négykor végre elkezdődött! Először csak egy-egy kis csapat tűnt fel a fák felett.

Aztán nagyobb csapatok, elnyújtott sorokban.

Csak jöttek és jöttek, közben rohamosan sötétedett. Aztán egyszerre ha lehet még fokozni még jobban elsötétedett az ég. Ezernyi vadlúd. Olyan volt az ég mint egy felbolydult méhkas, no és az hangkavalkád!

Olyan volt, mintha Hitchcock - Madarak című alkotását forgatnák újra és mi aktív szereplői lennénk. Fantasztikus volt! Fotózni már nem tudtam, de távcsövön követtük az eseményeket amíg lehetett. Végül látni már nem láttunk semmit, de hallottuk, hogy újabb és újabb csapatok érkeznek. Végül próbaként ISO 3200-on lőttem még egy próbafotót a hang irányába. Az eredmény egy tökéletesen fekete fotó lett. Itthon aztán egy kis munkával ennyit tudtam belőle kihozni.

A következő posztban folytatom a leírást újabb fotókkal és érdekességekkel.