Séta az ártéri erdőben

Május 1-én szikrázó napsütésre ébredtünk. A város ugyan tele volt programokkal, de a munka ünnepét, délelőtt én munkával ünnepeltem. Este ismét dolgoznom kellett, így kikapcsolódásként délután lementem sétálni egyet a közeli ártéri erdőbe. Természetesen a gép ott lógott a vállamon. Két éve olyan szép salátaboglárkás tisztások voltak a szigeten - gondoltam idén is készítek róluk néhány fotót. Valahogy nem gondoltam arra, hogy sokan választják a pihenés helyszínéül a szigetet. Ahogy közeledtem láttam, hogy rengeteg kocsi parkol a híd tövében. A parton egymást érték a bográcsozók. Nem zavart, hiszen én úgyis a szigetre akartam átmenni. Ahogy közeledtem, egyre baljósabb jelekre lettem figyelmes. Szúnyogok kezdtek támadni tucatjával és folyamatosan. Az erdőszélen a máskor száraz medrekben még víz állt, az árnyékos részeken sok helyen süppedős, vizes volt a talaj. Jó régen nem voltam lent, ezek szerint az olvadás következtében rendesen megemelkedett a Duna és nemrég húzódhatott vissza az ártéri erdőből. A sok állóvíz és a hirtelen jött meleg... Így már értettem a szúnyoginváziót. Ennek ellenére úgy hallottam, hogy a szigeten is sokan voltak. Azt hiszem iskolások számháborúztak, a tisztásokon és a vízparton pedig itt is rotyogott a sok finomság a bográcsokban. A fák között áttörő napsugarak világították meg a füstöt.

A sziget déli csücske felé haladva aztán csendesedni kezdett az erdő, ide már kevesen jöttek el. Viszont boglárka nem volt sehol, nyilván a korábbi magas vízállás volt az oka. Helyette viszont egy másik sárga virág foglalta el a már kiszáradt tisztásokat.

Vérehulló fecskefű, üde sárga színével jól feldobta az erdő zöldjét. Nagyon kemény fények voltak melyek következtében nagyon kontrasztos fény-árnyék hatások alakultak ki. Nem sokat fotóztam a három órás séta alatt, inkább ismét csak az apró részletekre koncentráltam. Ilyenek voltak a gombák...

...és a korhadó vagy ágas-bogas fák...

...vagy a famatuzsálemek törzs "textúrája".

Nagyon jó kis séta volt és azt hiszem eredményesen küzdöttem a szúnyogokkal is, hiszen  mindösszesen négy csípést gyűjtöttem be. Az alacsonynak mondható találati arányt jó részt a kis polifoam lapomnak köszönhetem. Mindig velem van az erdei kúszós-mászós fotózások során. Kiérve a szigetről, hamarosan az északi vasúti összekötő híd töltése mellett haladtam hazafelé. Hat óra elmúlt és még mindig felhőtlen volt az ég a Nap pedig ezerrel sütött. Jön a nyár megállíthatatlanul.