Tél végi madárgyűrűzés az Óbudai-szigeten

Úgy gondolom, hogy nincs még vége és tartogat még némi meglepetést számunkra az idei tél, de az elmúlt szombaton mégis e címmel hirdette meg az MME Budapesti Helyi Csoportja soron következő madarász programját az Óbudai-szigeten.

Óbudai-sziget (Budapest)

Már a féléves programterv kiadásakor bejegyeztem az időpontot a naptáramba és drukkoltam, hogy jó idő legyen. Napsütéses reggelre ébredtünk, elég erős hideg széllel kísérve. Ha ez volt az ára, hogy eltűnjenek végre a nehéz szürke felhők, hát legyen. Tudtam, hogy nem fogok a kezdésre odaérni, de azért igyekeztem. Kiértem a szigetre és a csapat nem volt a megszokott helyen. Elkezdtem őket kutatni a hatalmas területen, de sikertelenül. Végül gondoltam egyet és elindultam egyenesen a sziget északi csücskébe, hiszen minden alkalommal hoznak ki a szervezők profi spektíveket és ott szokták felállítani őket. Ezekkel a speciális madármegfigyelő távcsövekkel lehet megfigyelni a dunai vízimadarakat. Ahogy közeledtem a szigetcsúcshoz, megláttam a csoportot, most itt volt a alapbázis is és javában folytak a gyűrűzések Sarlós Dávid az MME önkéntes gyűrűzője vezetésével.

Sarlós Dávid madárgyűrűző

Már a második hullámban befogott madarak vártak gyűrűzésre. A széncinegék és a kékcinegék mellett 8 példány őszapó is befogásra került.

Az őszapók csapatban élő madarak, ezért nagyon fontos, hogy a gyűrűzést követően egyszerre engedjék őket szabadon. Parányi és törékeny madarak azért Dávid melegítő partonnal engedte fel a hidegben elgémberedett kezeit, hogy megfelelő óvatossággal tudja gyűrűzni a vékony lábakat. A kis zsákokban vegyesen voltak a befogott madarak, ezért először kikereste az őszapókat.

Ki lapult bent?

A gyűrűzés célja, hogy azonosító jel kerüljön a kis szárnyasokra, valamint felmérjék a korát, nemét, állapotát. Ezeket az adatokat ott rögtön rögzítik is, ami később bekerül egy nagy központi adatbázisba is. Aztán a szabadon engedett kis tollasok élik tovább az életüket. Jönnek-mennek és ha befogják ismét őket valahol, akkor már könnyen visszakereshető, hogy hol lett meggyűrűzve, milyen utat tett meg.

Aztán eljött a csoportos szabadon engedés pillanata.

Kincses László és két indulásra váró őszapó

Aztán jöttek a cinegék. 

Az egyik széncinege olyan jól érezhette magát a meleg tenyerek között, hogy hosszú pillanatokig nem akart felröppenni.

Beszéltem pár mondatot Lászlóval, hogy miről maradtam le. Az első hullámban az itt említett madárfajok mellett sikerült még meggyűrűzni egy közép fakopáncsot, két csízt, csuszkát és egy nagy fakopáncsot. A közép fakopáncsot sajnáltam igazán, hogy lemaradtam róla. Sebaj, majd talán legközelebb. A három órás program alatt 50 madarat sikerült meggyűrűznie Dávidnak. A magasban meggyvágó csapatok húztak át a fejünk felett, de nem volt hajlandóságuk meglátogatni az etetőt. A sziget csúcson récéket lehetett megfigyelni. A tőkés récék mellett néhány kontyos réce, mélyen bent pedig egy kerceréce csapat ringatózott a Dunán. 

Sajnos nagyon messze voltak, de azért dokumentálás végett készítettem róluk két fotót. Téli vendégek Skandináviából és Oroszország északi részéből. Jellegzetes a hímek fején a két hatalmas fehér folt és mindkét nemnek szinte világító sárga a szeme. Már nem sokáig lesznek itt, március környékén indulnak vissza.