Köd és napfény 2.rész

Az előző részben tett ígéretemhez híven, ebben a posztban a köd és a napfény közös szilveszteri játékát szeretném bemutatni néhány akkor készült fotóm segítségével.

Nagyon szeretem ezt az időjárási viszonyt. Az alacsonyan szálló köd és a pára, valamint a Nap kivételesen szép pillanatokat hoznak össze. Közel négy órát voltunk kint a parton. Kora délután még a napsugarak bizonyultak erősebbnek.

A séta közben természetesen folyamatosan figyeltem a madarakat is. A vízimadár felhozatal szokatlanul szegényes volt. Mindösszesen pár tucat tőkés réce és néhány dankasirály képviselte a családot. Annál nagyobb hangzavar volt a sűrű bokrokban és a magas vízparti fákon. A kis énekesek között természetesen a széncinegék és a kékcinegék domináltak.

A csuszkák ugráltak az ágakon, a fakopáncsok szorgosan vizsgálták a fák törzsét. Szarkák cserregtek nagy hanggal, miközben a magasban varjak húztak tova. Aztán a gép keresőjében egy általam még nem fotózott faj egyik példányára lettem figyelmes. Tengelic!

A rendkívül tarka kismadár most is magasan, egy tizenegy-néhány méter magas fa ágai között, a csúcson küzdött a fa termésével. Hiába, télen minden falat számít. Dokumentálás végett feltöltöm a fotót. Továbbsétáltunk és gyönyörködtünk a tájban. A Duna vízállása meglehetősen magas. A Palotai-sziget ártéri fái most is vízben álltak. 

Az idő szaladt, a Nap lassan nyugovóra tért.

Pillanatok alatt eltűnt a párafelhő mögött, rohamos tempóban sötétedni kezdett. Elértük az északi összekötő vasúti hidat, melynek túlparti vége a ködbe veszett.

Visszanéztünk még az ártéri fákra. A köd lassan átvette az uralmat, a récék csendben ringatóztak a nyugodt vízen.

Már csak néhány óra volt hátra a 2012-es évből.