Mesél az erdő 2.rész

Palotai-sziget. Közvetlenül a Népsziget mellett, a Duna árterén fekszik. Innen folytatom fotósétám képanyagának bemutatását. Ha időm engedi sokszor kilátogatok ide. Alig negyedóra sétával a városból egy "vad" ártéri erdőbe juthatok el - kell ennél több? 

A lassan nyugvó Nap változatlanul csodálatos fény-árnyék hatásokat produkált az erdőben és a vízfelületen. A sziget nagyon alacsony fekvésű így már a kisebb árvizek is mélyen behatolnak a belsejébe. Nagy árvíz esetén...nos, akkor csak a vízben álló magas ártéri fák lombkoronájából tudhatjuk, hogy a felszín alatt egy ártéri sziget lapul. Folyamatosan a sziget szót használom, pedig valójában már csak félsziget, hiszen az északi részen korábban egy földnyelvvel a szárazföldhöz kapcsolták. Nézzétek el nekem, de jobban tetszik a sziget szó. 

Mesél az erdő. Jó kis hely, de akár sokkal jobb is lehetne. Sajnos kevesen tudják, hogy ez bizony egy természetvédelmi terület.

Palotai-sziget
Természetvédelmi terület!

Kevés - mindössze két tábla jelzi a területet. Most, hogy kopaszak a fák és a bokrok jól látszanak, de ha jön a jó idő és a kirándulók, a lombok megint eltakarják majd őket. Sajnos elég sok helyen van szemét. Részben a "kirándulók" hagyják ott, részben az árvizek hozzák magukkal, aztán megragadnak az ártérben. Pedig milyen jó lenne ha mindenki jobban vigyázna ezekre a zöldterületekre és a kirándulása végeztével elvinné magával a szemetet. Persze láthatunk itt egyebet is.

Drótháló

Nem tudom észrevettétek-e, de az előző poszt egyik fotóján (a holtág partján) egy traktorgumi látható. Nem retusáltam ki, hiszen ez a valóság, nem vizuális idillre törekszem. A holtág sem a régi már. Emlékszem, anno a lányaimmal először itt lestünk meg egy bokor mögül a szürke gémeket. Kidőlt fatörzseken pihentek meg. A holtágban sok hal volt, jól megfértek a horgászokkal. Esténként pedig békazenekaroktól zengett az part. Senki földje volt, ezért szép lassan elmocsarasodott, végül kiszáradt. Aztán egyszer - jó pár éve - szépen kikotorták, a szemét eltűnt a partról. Ismét láttam szürke gémeket kis csoportban (!), a partszélen pedig kisebb nádas alakult ki. Örültem, mindenki örült. Megint eltelt pár év és valakik ismét őrült kotrásba kezdtek. Valahol kitalálták, hogy itt bizony yacht kikötő kell, hogy épüljön. Ment a munka, zúgtak a munkagépek, feltúrták a tájat. Jött a válság és hatalmas sebeket hagyva a tájon, eltűntek a befektetők. Végleg vagy időlegesen? Nem tudom.

Holtág?

Most a népszigeti oldal így néz ki, a Palota-sziget ezen oldala pedig "vad" képet mutat. A történetnek sajnos még mindig nincs vége. Említettem a földnyelvet. A kotrásból származó földet is az északi bejáratnál halmozták fel, de úgy látszik valakik építési sittet vegyítettek bele. Kicsi a rakás, nagyobbat kíván alapon ezt elbírja - nem igaz? Már több méter magas földhalmok magaslanak itt.

Mindezek ellenére szeretem! Ha van kedvetek és visszanéztek a tavaly júniusi archív mappába, akkor sok posztban láthattok itt készült fotókat (salátaboglárka mező, kerek repkény, taplógomba). Nyáron, ha letérünk a mindenki által használt, parti ösvényekről és mélyebbre merészkedünk az erdőben, akkor igazán varázslatos ártéri tisztásokat láthatunk.

Persze most is gyönyörű színekben "égett" az erdő és a part.

A következő posztban fogom befejezni ezt a képriport sorozatot.