Szilveszteri fotóséta 1.rész

Szeptember óta sajnos nem voltam lent a szigeten. A munka mellett szeptemberben elkezdtem egy tanfolyamot is és a kettő együtt szinte minden időmet elviszi. Többek között ki kellett hagynom a madarásznapot az Óbudai-szigeten és a karácsonyi Farkas-erdei madárgyűrűzést is.

Nem vagyok babonás, de van egy népi mondás (?) miszerint úgy telik majd az új év ahogy az óévet befejezted. Ezért az elmúlt években mindig próbáltam egy kis fotózást becsempészni az év utolsó napjára. Biztos ami biztos alapon, nem kockáztathatok! Így volt ez most - 2011 utolsó napján is. Még az égiek is úgy akarták, hogy menjek, szikrázóan sütött a Nap. Nem vittem magammal a fotóshátizsákot, csak a teleobjektívvel szerelt fényképezőgép lógott a vállamon. Gondoltam megnézem milyen a madármozgás, hiszen tavaly olyan jó kis fotókat sikerült készíteni szárnyas barátainkról. Először a sziget közkedveltebb, déli csúcsát vettem célba. A jó idő hatására elég sokan voltak kint. Sétáltak, kutyát sétáltattak, futottak vagy ültek a parton. A gyerekek zsibongtak, a kutyák ugattak és nem tudom miért, de már kora délután durrogtak a petárdák a távolban. Ezeknek tudtam be, hogy madárhangilag teljes csend honolt a sziget ezen részén. Mindössze három széncinegét láttam a sűrű bokrok között, valamint a távolban sirályok úsztak a Dunán. Figyeltem, vártam de csak nem volt mozgás. A Nap lassan ereszkedni kezdett gondoltam elindulok a sziget "vadabb", északi része felé. Még nem készült egy fotó sem. Mire odaértem a napsugarak már nagyon kis szögben világították meg a kopasz ártéri erdőt. Hihetetlenül szép volt, szinte "égett" az erdő - vörös, rozsdabarna színekben. Végre! Exponálni kezdtem!

Palotai-sziget
(Budapest - Magyarország)

A háttérben már gyülekeztek az est első sötét felhői. A hegyekkel együtt még jobban kiemelték az "égő" fákat. Végül kilencven egynéhány fotót készítettem. Mielőtt folytatom az elmúlt nyári barangolásaim leírását az időszerűsége miatt ezekből a fotókból mutatok be néhányat. Az alábbi fotón tőkés récék is pihennek a távolban.

Árvizek idején a folyam hatalmas gyökereket és fatörzseket sodor magával. Aztán az utazás végén partra veti őket itt-ott. A sziget lankás partján is láthatunk ezekből jócskán.

A gép természetesen a tájra volt belőve, amikor hirtelen egy nagy kárókatona húzott el felettem. Későn vettem észre, villámgyors átállítás és gyorsan exponáltam még egyet a távolodó madárról - csak a dokumentálás kedvéért. 

Nagy kárókatona

Figyelemmel kísértem, hátha köröz még legalább egyet-kettőt és készíthetek jobb fotót, de a távolban rögtön vízre ereszkedett.

Nagyjából 100-120 méterre szállhatott le tőlem, de úgy ítélhette meg, hogy még mindig túl közel van hozzám, mert árral szemben úszva folyamatosan távolodott. A holtág bejáratát is szép fények érték.

Ez a rész tényleg nyugodtabb volt, csak egy hölgy üldögélt a parton. A távolban egy horgász várta a kapást, közben a barátjával beszélgetve. Gondolom Ő sem volt babonás, de biztos ami biztos alapon bedobta a csalit Szilveszter napján.

Végezetül egy szolgálati közlemény. Némileg változtattam a blog kinézetén és létrehoztam néhány oldalt, melyek a fejléc képe alatti linkekről érhetők el. A legkedvesebb képeimből mutatok be néhányat - természetesen a teljesség igénye nélkül. Terveim szerint időközönként frissítem majd őket és újabb, és újabb képekkel bővítem az említett oldalakat. Kellemes böngészést kívánok!