Új blog és Facebook oldal

A Dunán innen, Dunán túl blog az alábbi linken érhető el.

 

Please visit my new blog on the following link.

 

 

 

A Dunán innen, Dunán túl blog Facebook oldala az alábbi linken érhető el.

 

Please visit the Facebook site of my new blog on the following link.

 

 

 

 

Sirályszárnyak 2.rész

A rövid ünnepi bejegyzés után jöjjön az utolsó fotósorozat a Duna Pláza Oldtimer Fesztiválról. Két igazi sirályszárnyas országúti cirkálót hagytam a végére. 

The King of Rock 'n' Roll 1.rész

Csak semmi pánik! Nem váltok át zenei vonalra és bejegyzést végignézve mindjárt megértitek majd a címválasztást is. Az elmúlt hétvégén fejeződött be Budapesten a Duna Pláza Oldtimer Fesztivál 2013. A kiállítás gerincét a múlt század sirályszárnyas amerikai autócsodák alkották. Imádom ezeket a formákat ezért a kiállítás utolsó napján tüzetesen végignézem ezeket a ritkaságokat. Nagyon sok fotó készült, legfőképpen a részletekre fókuszáltam. Nehéz választani a fotók közül és szeretnék minél többet megosztani az olvasóimmal. Ezért minkét blogomon két-két fotósorozatot fogok feltölteni ezekről az autócsodákról. Az első sorozatot már ide kattintva megtekinthetitek. Ebben a posztban két autóról írok.

Újra a határban 2.rész

A másnap délután ismét a szuhakállói határban ért. Először egy távolban álló érdekes formájú fa keltette fel az érdeklődésemet. Az egyik ágán balkáni gerlék himbálóztak békésen.

  

Határjárás Szuhakállóban 1.rész

Az előző posztban Múcsony határában jártam, de legnagyobb sajnálatomra nem jött össze az áhított kócsagos fotó. Nem adtam fel és eldöntöttem, hogy másnap a szomszédos falu, Szuhakálló határában nézek szét. Két évvel ezelőtt egy véletlen szerencsének köszönhetően már fotóztam itt vízimadarakat. Erről a kalandról itt írtam korábban. A séta előtt a falu szélén található temető dombra mentem fel. Innen tökéletesen belátni az egész völgyet. A távcsövemmel a korábbihoz hasonló belvizes tavat kerestem, de nem jártam sikerrel. Pedig bíztam benne, hogy a kiadós tavaszi esők idén is hagytak egy kis vízfelületet a földeken. A távolban néhány kócsag a szántáson sétálgatott. Túl messze és megközelíthetetlenül sík területen. Majd csak lesz valahogy alapon, elindultam a mezőt átszelő földúton. 

Alkonyat Múcsony határában

Egy kis borsodi falu, Múcsony határban a napraforgóföld közepén egy kis nádas rész alakult ki, a tavaszi belvizek nyomán. Menet közben a kocsiból felröppenő nagy kócsagokra és szürke gémekre lettem figyelmes. Elhatároztam, hogy egyik délután kisétálok a határba. Kicsit talán későn indultam a szomszéd faluból, gyalogosan az út majd egy óráig tartott. A Nap gyorsan közelítette a horizontot. A napraforgóföldön apró madarak serege dézsmálta az ingyen eleséget.

Elhagyott bánya - Budakeszi

Visszatértem, újra itt vagyok. Az elmúlt időszak pihenéssel és rengeteg túrázással telt. Bejártuk a Káli-medence nagy részét, barangoltunk a zempléni hegyekben, sokat sétáltam kis falvak határában és eljutottam végre Apajpusztára is. Több mint 2000 fotó készült, amelyek most válogatásra és feldolgozásra várnak. Ez egy kis időt igényel, ezért most egy korábbi sétám fotóit szeretném bemutatni.

I LOVE levendula

Fotózás. Kiegészülve természetjárással, kirándulásokkal, városnézésekkel a legkedvesebb időtöltésem. A családom és jómagam részére örökítem meg a pillanatokat, de egy részüket a blogjaimon is megosztom bízva abban, hogy az olvasóim közül néhányan kedvet kapnak egy kis országjáráshoz. Nem nagyon szoktam fotópályázatokon indulni, de nagy ritkán kivételt teszek. Az elmúlt hónap végén írtam egy posztot a Tihanyi Levendula Fesztiválról, ahol a rendezvény keretein belül meghirdettek egy fotópályázatot is - "Virágba borultak a tihanyi levendulák" címmel. Gondoltam egyet és pályáztam két fotómmal. Az elmúlt hétvégén kaptam egy értesítést a szervezőktől, miszerint az alábbi fotóm III. helyezést ért el a versenyen. 

"I LOVE levendula"

"Virágba borultak a tihanyi levendulák" fotópályázat 2013

III. helyezés

Tihanyi Bencés Apátság 4.rész

Egy tihanyi kirándulás sem lenne teljes, ha nem néznénk meg a település jelképét, a központban álló Bencés Apátságot.

Tihanyi képeslapok 3.rész

Azt hiszem mindenki egyet ért azzal a gondolattal, hogy Tihany a Balaton egyik ékköve. Az apátság fehér ikertornyai vakítóan törnek az ég felé, nem véletlenül lett a kis település egyik jelképe - ott vannak szinte minden tihanyi képeslapon. Természetesen nekünk sem maradhatott ki a programunkból egy kis délutáni séta. Ebben a posztban megmutatom az én tihanyi "képeslapjaimat". Kezdjük a sétát az apátsághoz vezető lépcsősoron.

Levendula Ház Látogatóközpont 2.rész

Ha Levendula Fesztivál és Tihany, akkor nem hagyhattuk ki a Levendula Ház Látogatóközpontjának a megtekintését sem.

A csillag jegyében

VIII. Mercedes-Benz Classic Csillagtúra

Szombaton Kecskeméten voltunk egy kis városnézésre, fotózásra érkeztünk. Most azonban nem a nevezetességekről készült fotókat fogom megmutatni, hanem egy kicsit mást. Napközben a Lestár téren láttuk, hogy valamilyen esti rendezvényhez készülődnek, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. Az eredeti tervünk szerint ugyanis késő délután indultunk volna vissza a fővárosba. A késői ebéd után gondoltuk még sétálunk egyet és ekkor értünk vissza a térre. Ekkor már elkészültek a díszletek és folyt a felvezető műsor. Mint megtudtuk a VIII. Mercedes-Benz Classic Csillagtúra befutóit fogják itt fogadni. Az idei versenyen két nap alatt, 450 kilométert kellett teljesítenie a mezőnynek. 

Tihanyi Levendula Fesztivál 1.rész

E sorok írása közben is száradó levendula csokrok finom illata járja be a lakásunkat, igazán élvezetes így posztot írni. Visszanézve az elmúlt két-három évet azt veszem észre, hogy egyre nagyobb szerepet kap nálunk ez a virág. Kezdődött a "szokásos" olajjal. Télen egy-egy csepp a párologtatókba csodát tesz a lakás levegőjével. Megfázás esetén az illatát belélegezve pár perc alatt ismét szabadok lesznek az elzáródott légutak. Később a feleségem kis textil zsákokat készített - stílszerűen levendula virág hímzéssel díszítette. Aztán ezeket megtöltötte szárított levendula csokrokkal és kiakasztottuk itt-ott a lakásban. Közel a Duna, de ennek hatására nyáron az erre tévedő szúnyogok inkább más lakást látogattak meg esténként.  Idén tavasszal látogatást tettünk Pannonhalmán (ki ne hallott volna az ott található levendulaolajról) ami újabb löketet adott. Vásároltunk ott egy levendulás receptkönyvet. Most, hogy itt az ideje a virágzásnak a nagyobbik lányom ki is próbálta az első receptet. Pár napja levendulás linzerkarikákat készített... Hmmm! Idén először már két kis levendulabokrot is kiültettünk az erkélyre. Az elmúlt hétvégén pedig levendula szörpöt is ittunk - csak ajánlani tudom mindenkinek! Most pedig egy nagyobb mennyiség szárad a lakásban későbbi saját felhasználásra.

Elfeledett pillanatok - Füvészkert

Talán a cím túl romantikusan hangzik, de itt most tényleg a feledékenységemről van szó. Még áprilisban írtam egy posztot a sakura virágzásról. A cseresznyevirágok mellett akkor természetesen megnéztük a virágba borult Füvészkertet is. 

Pipacsok

Eredetileg úgy terveztem, hogy haladok tovább a témákkal és idén már nem lesz több pipacsos fotó feltöltve. Az utolsó poszt hozzászólásai között viszont József említette, hogy feléjük alig van mostanság pipacs.

Pipacsok között

Számomra is furcsa, de alig egy éve fotóztam először pipacsokat. Miért? Nem tudom, valahogy így alakult. Pedig nagyon kedvelem tavasszal a piros pamacs tengert a zöldben. Az a bizonyos első fotósorozat itt tekinthető meg. A múlt héten is sikerült őket fotóznom, a helyszín ismét a szokásos kis ösvény volt.

Akácvirágzás

Pár éve úgy alakultak a dolgok, hogy változtattam a munkába járási szokásomon és az útvonalon is. Azóta minden reggel és este átvezet az utam egy rövid, erdős ligettel övezett ösvényen. A hosszából adódóan korábban nemes egyszerűséggel elneveztem ezt a kis utat 300-nak. Jó itt átsétálva kezdeni és zárni a napot. Időnként különösen szépet produkál itt (is) a természet. Ilyenkor viszek magammal fényképezőgépet, hogy megörökíthessem ezeket a pillanatokat. A korábbi posztokat megnézhetitek az ösvényről, ha a címkéknél a 300-ra kattintotok. Az elhúzódó tél és a sok-sok csapadék hatására hihetetlen tempóval és intenzitással próbálja meg behozni a lemaradást a természet. Napról-napra látható a változás, a növekedés. Így van ez most a fehér akáccal is. Az elmúlt évekből nem emlékszem olyan intenzív akácillatra ezen a területen, mint most. Egyszerűen nem tudok betelni vele! A friss kora reggeli levegőben terjeng a finom illat - én meg úgy lélegzem mint egy futó a hosszútáv végén. Mélyen és hosszan... A fotók az illatot nem tudják továbbítani, de azt hiszem a virágfürtöktől roskadozó fák látványa is megér egy pár perc lazítást.

Séta az ártéri erdőben

Május 1-én szikrázó napsütésre ébredtünk. A város ugyan tele volt programokkal, de a munka ünnepét, délelőtt én munkával ünnepeltem. Este ismét dolgoznom kellett, így kikapcsolódásként délután lementem sétálni egyet a közeli ártéri erdőbe. Természetesen a gép ott lógott a vállamon. Két éve olyan szép salátaboglárkás tisztások voltak a szigeten - gondoltam idén is készítek róluk néhány fotót. Valahogy nem gondoltam arra, hogy sokan választják a pihenés helyszínéül a szigetet. Ahogy közeledtem láttam, hogy rengeteg kocsi parkol a híd tövében. A parton egymást érték a bográcsozók. Nem zavart, hiszen én úgyis a szigetre akartam átmenni. Ahogy közeledtem, egyre baljósabb jelekre lettem figyelmes. Szúnyogok kezdtek támadni tucatjával és folyamatosan. Az erdőszélen a máskor száraz medrekben még víz állt, az árnyékos részeken sok helyen süppedős, vizes volt a talaj. Jó régen nem voltam lent, ezek szerint az olvadás következtében rendesen megemelkedett a Duna és nemrég húzódhatott vissza az ártéri erdőből. A sok állóvíz és a hirtelen jött meleg... Így már értettem a szúnyoginváziót. Ennek ellenére úgy hallottam, hogy a szigeten is sokan voltak. Azt hiszem iskolások számháborúztak, a tisztásokon és a vízparton pedig itt is rotyogott a sok finomság a bográcsokban. A fák között áttörő napsugarak világították meg a füstöt.

25 év - Jubileumi koncert a Bazilikában

"Együtt ünnepel ma múlt, jelen, s jövő." E szavakkal vette kezdetét április 27-én este a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola 25 éves fennállásának alkalmából megrendezett jubileumi hálaadó hangverseny. A Szent István Bazilika gyönyörű beltere, akusztikája méltó helyszín volt egy ilyen volumenű koncerthez. 

Sakura Macuri

Az elmúlt vasárnapunk meglehetősen mozgalmasra sikeredett. Reggeltől estig kirándultunk, nagyon élveztük az első igazán szép hétvégét. Délelőtt egy régen várt, szervezett várostörténeti sétán vettünk részt, amely Kereszt és félhold - török emlékek Budán címen lett meghirdetve. A másik blogomon már megírtam a sétáról szóló sorozat első részét. Ha érdekelnek a török fürdők és további érdekességek egy "idegen" világról, kattints és kövesd majd a sorozatot! Az eredetileg négy órásra tervezett séta végül több mint öt órás lett. Miután végeztünk és elbúcsúztunk a kiránduló társaktól, villamosra szálltunk és elindultunk a Füvészkertbe. Mi is szerettünk volna részesei lenni a Sakura Macuri-nak, azaz a Sakura ünnepnek. Késő délután volt már és meglepődve tapasztaltuk, hogy még mindig hosszú sorban várakoztak az érdeklődők. Nem adtuk fel és végül igazán gyorsan bejutottunk. A botanikus kertben már hagyomány ez a rendezvény, mely a japán cseresznyefa virágzáshoz kapcsolódik.