Budapest ZOO

145 év, az bizony szép idő. Augusztus 9-én ünnepelte születésnapját a Fővárosi Állat- és Növénykert. Ebből az alkalomból mi is meglátogattuk az állatkertet július végén. A megelőző nap végig szakadt az eső, mi pedig bíztunk benne, hogy nem maradt már tartalék és megússzuk. Reggel felhős időre keltünk, de nem esett. Elindultunk és az eső is elkezdett cseperegni. Mire odaértünk kicsit erősödött, de még mindig nem volt vészes. A Városliget fái felett pedig biztató derengést láttunk. Az idő ellenére elég sokan álltak a pénztáraknál. Úgy látszik másokat sem tántorított el az pár csepp eső. Beléptünk a kapun mentünk pár métert és ... elkezdett szakadni az eső mintha dézsából öntötték volna. Nem úsztuk meg, sőt mi úsztunk nagyokat a hatalmas pocsolyákon. Kitartott vagy jó félóráig. Mindenki kereste a menedéket, de senki nem indult haza! Mi is kitartottunk. Aztán lassan csendesedett az eső és végül elállt. Végre elindulhattunk és nézegethettük az állatokat. Mivel minden tiszta víz és sár lett a hirtelen nagy csapadéktól, ezért most nem nagyon fotóztam az állatokat. Először az állatkert kis sztárjait kaptam lencsevégre majd még néhány madárfajt. A legfiatalabb és a legfelkapottabb sztárok kétségtelenül a 2011. május 10-én született kistigrisek voltak.

Virgil, Thrax és Manu békésen tűrte a kifutó előtt álló tömeget, a felvillanó vakuk tucatjait. Nem is értem ilyenkor minek használnak vakut az emberek, hiszen egy (agyon tapogatott) üvegfalon keresztül lehetett látni az állatokat. Persze exponálás után szomorúan állapították meg, hogy a fotó nem sikerült, élvezhetetlen. Mindezt tették "Anyukááám ez nem lett jó, túl messze vannak és belecsillant a vaku fénye is" megjegyzéssel. Pedig egy kikapcsolt vaku funkció ilyenkor csodákra képes! Próbáltam egy kis rést találni az emberfalon és végül exponáltam néhány fotót. A finom képi elmosódás az üvegfalon lévő ujjlenyomatok miatt van, amely versenyre kelhetett volna akár a magyar bűnügyi nyílvántartással is. Pedig ha nálam lett volna a "Vindex"...! 

Az állatkert másik "öreg" sztárját a gorilla kifutóban találtuk meg. Bongo a kis nőstény gorilla 2010. január 5-én látta meg a napvilágot. Anyjának, a fiatal N'yaoundának ő az első kölyke. Az apa kiléte még kérdéses mert mindkét hím, Golo és Ebobo is szóbajöhet. Ezt majd később fogják megvizsgálni egy apasági vizsgálattal.  Az összes egyed egykedvűen üldögélt a sziklájuk védelme alatt. Nekik sem volt kedvük a csepegő vízben és a sárban hancúrozni. Bongo először anyja mellett üldögélt háttal a látogatóknak.

Tény, hogy az idő rendesen lehűlt. Egy kis idő után úgy látszik Ő is megelégelte a hideget és bebújt az anyja meleg ölébe. Megható volt figyelni ezt a féltő anyai gondoskodást.

Eközben Golo az óriási hím kissé távolabb unottan üldögélt.

Néha nagyokat ásított. Ilyenkor kivillantak ám a hatalmas álkapcsok, tiszteletet parancsolóan.

Mivel nem volt a részükről semmilyen aktivitás elindultunk és sétáltunk egy nagyot. Este zárás előtt pár perccel még arra kanyarodtunk. A gondozók éppen beengedték őket a beltéri kifutón keresztül az éjszakai ketrecükbe. Itt sikerült végre legalább egy profil fotót kattintanom a kis "sztárról".