Régi mesterség - Szódás

Sok fiatal számára bizonyára már ismeretlen ez a régi mesterség, a kristályvíz dömping és a pet palackok korában. Nem volt ez mindig így. Gyerekkoromból (hej de régen volt) még emlékszem, hogy nagyon sok településen - akár a kis falvakban is - szódások készítették és töltötték szódásüvegekbe a szikvizet. Ez nem más mint nyomás alatt széndioxiddal dúsított ivóvíz. Magyarországon történő gyártását anno még Jedlik Ányos dolgozta ki. A kristályvíz rohamos előretörésével azonban sok helyen megszünt a kereslet, ami a szódás üzemek tömeges megszünéséhez vezetett. Szerencsére van kivétel, s jó példa erre Üröm is. Van itt egy kis üzem ami szerencsére működik és virágzik. A kis telephely szépen rendbehozott. Színes az épület, kövezett az udvar és a bejárat felett egy látványos cégér hirdeti az itt folyó tevékenységet.

Szódás (Üröm)

Örök álom 2.rész

Egy kis csigalépcsőn mehetünk le az altemplomba, ahol megnézhetjük a síremléket. A lépcső felett egy olajfestményről a hercegnő tekint le a kápolnába betérő látogatókra.

Alexandra Pavlovna Romanova magyar nádorné
(Olajfestmény - Üröm)

Megható és gyönyörű 1.rész

Ez a történet még 1783-ban kezdődött. Ekkor született Alexandra Pavlovna Romanova nagyhercegnő I. Pál cár és Zsófia Dorottya württembergi hercegnő lányaként. Házasságát Habsburg-Lotharingiai József Antal János főherceggel politikai érdekek irányították, de a korabeli feljegyzések alapján a pár valóban egymásba szeretett és örömmel keltek egybe. A nagy eseményt 1799. október 30-án tartották meg. Mivel a pár hitvallása is különbözött ezért először a görögkeleti majd a katolikus egyház szabályai szerint mondták ki a boldogító igent. Esküvője napján a cár Szent András renddel tüntette ki vejét, József nádort. Az ifjú pár 1799 végén érkezett meg Budára ahol nagy szeretettel fogadták a "legmagyarabb Habsburg" feleségét. Sajnos az ifjú párnak nagyon kevés boldogság adatott meg. Alexandra nádorné 1801. március 8-án egy leánygyermeket hozott a világra. Ő volt Alexandrina főhercegnő, aki sajnos a születésének órájában meghalt. Az anyát ez a csapás mélyen lesúlytotta. Állapota folyamatosan romlott és végül március 16-án Ő is örök álomba merült. Örömhír helyett nyolc napon belül két halálhírt is kaptak Péterváron. Holttestét - ideiglenesen - egy Vízivárosi templom kriptájában helyzték el. Üröm a nádori birtokhoz tartozott és a hercegnő még életében rendelkezett arról, hogy halála esetén majd itt helyezzék végső nyugalomra. Ő sem gondolta, hogy erre ilyen rövid időn belül sor kerül. 1803-ban készült el a sírkápolna, ahová testét a budai ortodox püspök által celebrált szertartás keretében helyezték el.

Ürömi fotóséta

Üröm egy kis sváb község, amely szinte már teljesen összeépült Budapesttel. Számtalanszor jártam már itt az elmúlt években és számomra is furcsa, hogy korábban fényképezőgép egyszer sem volt nálam. Megmagyarázhatatlan. Most viszont már géppel a nyakamban elindultam. Mondhatom sikerült egy jó kis napot kifognom. Bőven +30°C fok fölé nyújtózott a higanyszál, felhő se közel se távol. De nem hátráltam meg! Csak sétáltam és próbáltam a számomra érdekes pillanatokat, életképeket megörökíteni. Íme néhány fotó a sok közül.

Római katolikus templom (Üröm)

Egy igazi ritkaság

Mielőtt tovább barangolnánk Pilisről még szeretnék e posztban megmutatni egy igazi ritkaságot. Minden összejövetel alkalmával meglátogatjuk a házigazda egyik büszkeségét - a pincét is. Mivel ez már sík terület, ezért itt nem egy domboldalban, hanem egy külön utcában épült ki a pincesor. 

Pincesor (Pilis)

Őszköszöntő Pilisen

Nem, nem. Nem vétettem helyesírási hibát a poszt címében, most nem a Pilis hegységről fogok írni. Pilis egy kis város Pest megye szívében, 46 kilométerre fekszik Budapesttől. Szombaton ide voltunk hivatalosak, egy baráti házaspár meghívására érkeztünk. Van egy kis társaság, amely ha teheti minden nyár végén összejön egy kis őszköszöntő kerti mulatságra. Családos összejövetel, így ha mindenkinek alkalmas az időpont a 20-25 főt is elérheti a társulat. Az időjárásra most nem lehetett panaszunk. Azt hiszem nem esek túlzásba ha azt írom, hogy az elmúlt napokban jobb volt az időjárás mint egész nyáron. Bizony jól esett ha egy-egy gomolyfelhő időközönként bekúszott a Nap elé, pár percnyi hűsölést biztosítva.

Gólya, gólya, gilice

Szinpetriből hazafelé haladtunk, de a fényképezőgép még ott lapult mellettünk bevetésre készen. Az igazi célpontjaim az egerészölyvek lettek volna, hiszen idefelé többet is láttunk. A lassan nyugovóra térő Nap fényében most is többet láttunk az útmenti szénabálákon ülni, de hihetetlenül félénkek vagy figyelmesek voltak. Ha csak simán elsuhantunk mellettük meg sem rebbentek, viszont ha lassítottam és megálltam még annyi időm sem maradt, hogy az ablakon kidugjam az optikát már el is startoltak. Egy szó mint száz most ölyves kép nélkül maradtam. Nem így történt a képen látható fehér gólyával.

Fehér gólya