A tányérosok földjén

Sokakhoz hasonlóan én is nagyon kedvelem a kék-sárga párosítást. A természetben nyáron adott a gyönyörű kék ég, a sárgát pedig legkönnyebben egy napraforgóföldön találhatunk hozzá.

A napraforgó napjaink egyik legfontosabb táplálék- és ipari növénye. Fészkes virágzatú és akár 3 méter magasra is megnő. A napraforgóolajat jórészt étolajként hasznosítjuk, de a margarin és a szappangyártás is használja. A magbél (szokták szotyi, szotyola és makuka néven is emlegetni) nyersen, száraz pirítással és olajban sütve is fogyasztható. Gondolom az olimpiai szurkolások alatt jelentősen megnőtt a hazai szotyi fogyasztás.

A napraforgó származási helye Peru, de a ma termelt napraforgó ősei Észak-Amerika nyugati részéről származnak. Érdekes, hogy miután átkerült Európába eleinte dísznövényként kezelték és csak később terjedt el mint olajnövény. Napjainkban a termesztése hazai és világviszonylatban is növekvő tendenciát mutat. Hatalmas, több hektáros földeken figyelhetjük meg a sárga tányérosokat.

A posztban látható fotók Szuhakálló határában készültek egy szép fekvésű napraforgóföldön. 

Mindig van egy-egy tányér amelyik ki-kikukucskál a többiek közül.

A következő fotó címe "A kamasz". Már a fotó elkészítésekor rögtön ez jutott eszembe, ahogy a két nagy tányér közrefogja a langaléta ifjút.

Bizony a tányérosok élete sem egyszerű. A hőségben megfáradnak a magokkal teli tányérok súlya alatt.

A Nap lassan nyugovóra tért. Én is indultam hazafelé. A tányérosok is megpihentek, mert másnapra is hőséget ígértek a meteorológusok.