Tihanyi Levendula Fesztivál 1.rész

E sorok írása közben is száradó levendula csokrok finom illata járja be a lakásunkat, igazán élvezetes így posztot írni. Visszanézve az elmúlt két-három évet azt veszem észre, hogy egyre nagyobb szerepet kap nálunk ez a virág. Kezdődött a "szokásos" olajjal. Télen egy-egy csepp a párologtatókba csodát tesz a lakás levegőjével. Megfázás esetén az illatát belélegezve pár perc alatt ismét szabadok lesznek az elzáródott légutak. Később a feleségem kis textil zsákokat készített - stílszerűen levendula virág hímzéssel díszítette. Aztán ezeket megtöltötte szárított levendula csokrokkal és kiakasztottuk itt-ott a lakásban. Közel a Duna, de ennek hatására nyáron az erre tévedő szúnyogok inkább más lakást látogattak meg esténként.  Idén tavasszal látogatást tettünk Pannonhalmán (ki ne hallott volna az ott található levendulaolajról) ami újabb löketet adott. Vásároltunk ott egy levendulás receptkönyvet. Most, hogy itt az ideje a virágzásnak a nagyobbik lányom ki is próbálta az első receptet. Pár napja levendulás linzerkarikákat készített... Hmmm! Idén először már két kis levendulabokrot is kiültettünk az erkélyre. Az elmúlt hétvégén pedig levendula szörpöt is ittunk - csak ajánlani tudom mindenkinek! Most pedig egy nagyobb mennyiség szárad a lakásban későbbi saját felhasználásra.

A tihanyi levendulás a másik nagy magyarországi "központ". Itt minden évben rendezvényekkel ünneplik a levendula virágzást. Régen terveztük már, hogy elmegyünk megnézni a virágzó ültetvényeket és a fesztivál kapcsolódó programjait. Idén végre összejött! Az elmúlt szombaton korán reggel kocsiba ült a család és elindultunk. Kissé borongósan indult az idő, de az elmúlt napok kánikulája után nem nagyon bántuk. Ám alig hagytuk el a főváros határát, a felhők összefogtak és egy kiadós felhőszakadásba kerültünk. Szerencsére hamar magunk mögött hagytuk a sötét felhőtömegeket. A külső hőmérséklet pár perc alatt 9 fokot esett vissza! Az ég tisztulni kezdett, kisütött a Nap és mire Veszprém megyébe értünk már ismét 30 fok feletti értéket mutatott a hőmérő. A meleg kitartott aztán egész nap.

Tihany előtt úgy 4-5 kilométerrel az út bal oldalán már messziről feltűnt a hatalmas levendula ültetvény. Amolyan "szedd magad" programot hirdettek ide a szervezők. A földterület mellett parkoló kocsisorok és buszok száma szerint sokan éltek a lehetőséggel. Mi is besoroltunk, a rendre a Balaton Felvidéki Nemzeti Park munkatársai figyeltek és ők segítették a rendezett parkolást is.

A levendulásban szabadon lehetett sétálni, fotózni - természetesen vigyázva a növényekre. A szedéshez viszont lekerítettek egy nagyobb területet, ott hajlongtak szorgalmasan a "levendula betakarítók". Sokan voltunk, de senki nem zavart senkit, jól eloszlott a csapat.

Egyszerű volt a szedési rend. A nemzeti park felállított sátrában darabonként 2000 forintért lehetett jelölt papírzsákokat vásárolni, melyeket aztán teleszedhettünk. Igény esetén metszőollót is lehetett kölcsönözni, ami nagyon fontos hiszen elég erős szárú növényről van szó.

I LOVE levendula

A park munkatársai felhívták a figyelmet a helyes szedési módra. Csak a zöld, friss hajtásokat lehetett lemetszeni. Az elszáradt, fás szárakat ugyanis nem szabad megsérteni, letörni, levágni, mert az a teljes bokor pusztulásához vezethet.

Amíg a lányok szorgoskodtak én készítettem pár fotót a területről.

Fantasztikus volt a tömény levendula illatot belélegezni. A bokrokon méhek százai zümmögtek és szorgoskodtak.

A virágok között olykor lepkék pihentek meg.

A lila tengerbe itt-ott mezei virágok vittek változatosságot.

Időközben megtelt a papírzsákunk. A fotón látható levendula csokor szárad a lakásban.

Jó kis élmény volt, innen indultunk aztán tovább a Tihanyi Levendulaházba, de az már a következő poszt anyaga lesz.