Pár hete egy elintézendő dolog miatt Érdligetre kellett mennem. Mivel korábban még nem jártam itt, előtte gyorsan megnéztem a Google-ban, hogy van-e ott esetleg valamilyen érdekesség, látnivaló. Egyetlen dolgot találtam és a neve... Kutyavár! Hogy micsoda? Elhatároztam, hogy ezt mindenféleképpen megnézem. Vonattal indultam a Déli pályaudvarról. Az utóbbi időben többször utaztam a Siemens által gyártott Desiro motorvonattal és nagyon megkedveltem. Csendes, kényelmes, gyors, tiszta és a BKK bérlettel kombinálva a jegyár is töredéke lett a gépkocsival történő utazáshoz képest. Érdliget egy kis állomás, ahol a legtöbb vonat csak átrobog. Ez okozta számomra az egyetlen kellemetlenséget. Kiszámoltam az időt, hogy mire mennyi jut. Választhattam. Lesz fél órám eljutni a Kutyavárhoz, megnézni és visszaérni vagy kényelmesen megnézhetem, de akkor utána majd egy órát kellett volna pluszban várakoznom a következő vonatra. Hideg, ködös nap volt, ezért a gyors turista üzemmódot választottam. Az állomástól az utam először a Balatoni úthoz, majd tovább a Kutyavári utcában vezetett. Az enyhe emelkedő és a gyors menet gondoskodott róla, hogy ne fázzam. Végül megérkeztem és egy kis vaskapun beléptem a parkszerű helyre. Sajnos, nagyon kevés maradt meg ebből műemlékből, már az indulás előtt tudtam, hogy gyorsan bejárható.
