Köd és napfény 2.rész

Az előző részben tett ígéretemhez híven, ebben a posztban a köd és a napfény közös szilveszteri játékát szeretném bemutatni néhány akkor készült fotóm segítségével.

Szilveszteri fotóséta 1.rész

Izgalommal vártam az év utolsó napját. A megelőző két napban gyönyörű idő volt, de nem tudtam mit tartogat majd számomra a szilveszter. Már szokásosnak mondható, hogy igyekszem az évet fotózással zárni. Ködös, párás és nagyon hideg időre ébredtünk - ám a Nap sugarai is erősnek bizonyultak. Köd és napfény! Micsoda párosítás! Hihetetlenül szép ilyenkor a fény-árnyjáték. A célpontom idén is a Népsziget volt és a fotósétára a feleségem is elkísért. A hideg idő segítségével az erkélyen összegyűjtöttük az elmúlt napok konyhai zöld melléktermékeit. Utunk először a szigeten található kecsketelephez vezetett. 

Alkonyat 3.rész

Az idei tél eddig, szinte csak kora tavaszként mutogatja arcát, viszont a Nap szigorúan nyugovóra tér a számára ilyenkor előírt korai időpontban. Sétám alatt a Duna szinte alig hullámzott, az égen is csak egy-egy felhőpamacs árválkodott. A fények továbbra is fantasztikusak voltak, ezért készítettem még néhány fotót az est leszállta előtt. A récék élvezettel lapátoltak a csendes vízben.

Mesél az erdő 2.rész

Palotai-sziget. Közvetlenül a Népsziget mellett, a Duna árterén fekszik. Innen folytatom fotósétám képanyagának bemutatását. Ha időm engedi sokszor kilátogatok ide. Alig negyedóra sétával a városból egy "vad" ártéri erdőbe juthatok el - kell ennél több? 

Szilveszteri fotóséta 1.rész

Szeptember óta sajnos nem voltam lent a szigeten. A munka mellett szeptemberben elkezdtem egy tanfolyamot is és a kettő együtt szinte minden időmet elviszi. Többek között ki kellett hagynom a madarásznapot az Óbudai-szigeten és a karácsonyi Farkas-erdei madárgyűrűzést is.

Nem vagyok babonás, de van egy népi mondás (?) miszerint úgy telik majd az új év ahogy az óévet befejezted. Ezért az elmúlt években mindig próbáltam egy kis fotózást becsempészni az év utolsó napjára. Biztos ami biztos alapon, nem kockáztathatok! Így volt ez most - 2011 utolsó napján is. Még az égiek is úgy akarták, hogy menjek, szikrázóan sütött a Nap. Nem vittem magammal a fotóshátizsákot, csak a teleobjektívvel szerelt fényképezőgép lógott a vállamon. Gondoltam megnézem milyen a madármozgás, hiszen tavaly olyan jó kis fotókat sikerült készíteni szárnyas barátainkról. Először a sziget közkedveltebb, déli csúcsát vettem célba. A jó idő hatására elég sokan voltak kint. Sétáltak, kutyát sétáltattak, futottak vagy ültek a parton. A gyerekek zsibongtak, a kutyák ugattak és nem tudom miért, de már kora délután durrogtak a petárdák a távolban. Ezeknek tudtam be, hogy madárhangilag teljes csend honolt a sziget ezen részén. Mindössze három széncinegét láttam a sűrű bokrok között, valamint a távolban sirályok úsztak a Dunán. Figyeltem, vártam de csak nem volt mozgás. A Nap lassan ereszkedni kezdett gondoltam elindulok a sziget "vadabb", északi része felé. Még nem készült egy fotó sem. Mire odaértem a napsugarak már nagyon kis szögben világították meg a kopasz ártéri erdőt. Hihetetlenül szép volt, szinte "égett" az erdő - vörös, rozsdabarna színekben. Végre! Exponálni kezdtem!

Palotai-sziget
(Budapest - Magyarország)

Egy fotogén vörösbegy

Január utolsó napján meglehetősen erős szélt fújt, de egyben ez azt is jelentette, hogy nagyon felfrissült a levegő. Úgy döntöttünk, hogy teszünk egy rövid egészségügyi sétát a Népszigeten. Ezekre a 2-3 órás sétákra általában viszem magammal a gépet is, telével felszerelve - sosem lehet tudni alapon. Elsétáltunk a sziget déli csücskéig és aztán visszaindultunk. Nagy volt a cinkemozgás az etetőknél, hiszen szerencsére már sok ember gondolja úgy, hogy télen gondoskodni kell madarakról. Egy ilyen etetőnél éppen leragadtam, amikor a feleségem halk pisszenéssel hívta fel a figyelmemet egy partmenti bokorra. Óvatosan és lassan közelítettem és a sűrű ágak között megpillantottam egy vörösbegyet (Erithacus rubecula). Talán három méterre közelítettem meg a bokrot, hiszen a tele a maradék távot már könnyen leküzdi. Sajnos a bokor olyan sűrű volt, hogy nem lehetett használható képet készíteni a kismadárról. Magamban fohászkodtam, hogy bárcsak kiszállna egy külső ágra, ha már ennyire közel engedett magához. Csoda történt mintha meghallotta volna - kirepült és kíváncsian nézett az objektívbe. 3-4 percig pózolt - és ez nem túlzás - mielőtt végleg elrepült.



Vörösbegy (Erithacus rubecula)

Fotóséta a szigeten

A Népsziget északi részén található a hajógyár. Úgy gondolom, hogy valamilyen szinten - talán csak javításokra - még működik, látni kisebb mozgolódásokat, hajók jönnek-mennek. Persze azért már ez sem a régi. Sok gyárépület már menthetetlenül lepusztult, de azért itt is lehet jó fotótémát találni! Az első képen az egyik óriási daru látható egy gyárkémény társaságában. Sokszor megállok a hídon mivel ideális fényviszonyoknál - késő délutáni "lapos" fények, tiszta felhőtlen kék égbolt - nagyon szép dinamikusak a színek. 





Anno - Gondolatok egy fotóról

Egy februári dunaparti séta alkalmával készítettem ezt a fotót.   Az Óbudai Gázgyár tornyai láthatók rajta - amit a Duna túlpartjáról - a Népszigetről fotóztam. Most elővettem a nyers képet mert úgy gondoltam ez egy jó alap lehet egy új fotótechnika kipróbálásához. Régóta tervezgettem már, hogy én is készítek "textúrázott" képeket. Íme az első próbálkozásom eredménye: 



Óbudai Gázgyár (Budapest)