Tihanyi képeslapok 3.rész

Azt hiszem mindenki egyet ért azzal a gondolattal, hogy Tihany a Balaton egyik ékköve. Az apátság fehér ikertornyai vakítóan törnek az ég felé, nem véletlenül lett a kis település egyik jelképe - ott vannak szinte minden tihanyi képeslapon. Természetesen nekünk sem maradhatott ki a programunkból egy kis délutáni séta. Ebben a posztban megmutatom az én tihanyi "képeslapjaimat". Kezdjük a sétát az apátsághoz vezető lépcsősoron.

A "Paprikaház" füzérektől roskadozó homlokzata is hozzátartozik már a megszokott tihanyi képhez.

Az apátság előtti parkban is virágba borultak a levendulabokrok.

A templom mellett induló sétány elején egy meglehetősen modern feldolgozású, 2001-ben felállított szoborpár látható. A bencés apátság alapítóját, I. Andrást és feleségét, Anasztáziát formálta meg ily módon a szobrász.

Továbbsétálva máris elérjük a híres tihanyi legendát - a Visszhangot.

Az alábbi részlet az ott kihelyezett tájékoztató táblán olvasható.

"A XVIII. század közepén elkészült az apátság temploma. Az erre járók hamarosan észrevették, hogy az északi domboldalról kikiáltott hangot visszaveri a templom fala. A XIX, század végéig a terület szinte csupasz volt, a hang akadálytalanul jutott el a templom faláig és verődött vissza. Költőink, íróink is többször megörökítették a visszhangot. Ezek közül a leghíresebb Csokonai Vitéz Mihály "A tihanyi echohoz" című költeménye, valamint Garay János regéje" 

Ha a képen látható helyről kiáltunk egy "Hahó-t" a templom irányába az nagyjából két másodperc múlva visszatér.

A sétányon továbbhaladva hamarosan elértük a Kálváriát.

Pazar a rálátás a kőtáblák felett az apátság vakító, fehér tornyaira.

Mire eddig elértünk már késő délután volt, megéheztünk. Közvetlenül a kálváriadomb alatt van egy étterem, ahová már visszatérő vendégek vagyunk. A Pál Csárda már több mint 40 éve várja vendégeit, ahol nyáron hűvös szőlőlugasok alatt ülve fogyaszthatunk. Kiadós adagok, megfizethető áron és mindez kedves kiszolgálással párosul. Bátran ajánlom mindenkinek. Azt még itt megjegyezném, hogy azon a napon - a Levendula Fesztivál kapcsán - minden hölgy vendég egy-egy levendulacsokrot is kapott ajándékba az étterem vezetőjétől. Kedves gesztus volt. 

A könnyed, levezető séta közben fagyizgattunk és gyönyörködtünk a hihetetlenül szép kékben pompázó magyar tengerben.

A kis utcák két oldalán apró üzletek sorakoznak. Cserepek, kerámiák, hímzések mindenhol...

A főtérhez közeledve nagyon ütemes és dallamos népzenére lettünk figyelmesek. Éppen elkezdődött az esti fiesta - egy alföldi népi zenekar húzta a talpalávalót. Leültünk mi is és élvezettel hallgattuk az alkonyati örömzenét.