Bükkszentkereszti képek 2.rész

A falu határában parkoltunk le, hogy gyalogosan fedezhessük fel Bükkszentkeresztet. A település 600 méteres magasságban fekszik, csodás természeti környezetben. A parkolóból szétnézve az alábbi látvány kényeztetett minket. Üde zöld környezet és tisztaság.

Máriapócs 1.rész

Egy tavalyi máriapócsi látogatást és annak fotósorozatát veszem most elő. Ezt a posztot is több részesre tervezem és remélem, hogy világnézettől függetlenül elnyeri majd a tetszéseteket.

Szalonna 1.rész

Csak semmi pánik! Nem változtattam a blog témáján és nem török a gasztrobloggerek babérjaira sem. Magyarországon sok érdekes - néha vicces - hangzású falunévvel találkozhatunk. Ilyenek Forró, Bugyi, Rum, Ököritófülpös, Nagyfenék, Lábatlan, Makkoshotyka... és még sorolhatnám. Nos, a sorokból nyilván már sejti az olvasó, hogy a fenti cím is egy érdekes nevű kis magyar falut jelöl. A Szalonnai-hegység déli részénél fekszik ez a kis település, melynek neve valószínűleg a szláv "slana" azaz sós szóból eredhet. A közelben ugyanis egy enyhén sós vizű kis forrás található. A falu közepén épült régi templom, a leghíresebb látnivaló.

Szalonnai református templom

Kálvária - Pilisborosjenő 2.rész

A Kevélyhegyi Tanösvény következő állomását a falu határában húzódó, 278 méter magas Vendel-hegy csúcsán nézhetjük meg. Ez a Kálvária. Régen valóban kissé távolabb eshetett a házaktól, de a világ fejlődik, új házak sokasága nőtt ki a földből és ezek mára már elérték a "csúcs" lábát. A nagy melegben sűrűn kortyolgattam az ásványvizes palackból, közben egyre közeledtem a célomhoz. Itt sem nagyon láttam embereket. Csak egy magyar vizslát sétáltató férfival találkoztam, köszöntöttük egymást. A kutyának meg sem kottyant a kutya meleg, vidáman körbeszaglászott aztán nagy szökkenésekkel beugrott a közeli bozótosba.

Mielőtt bemutatnék néhányat a keresztúton készült fotókból, írnék pár sort a Kálváriáról. Ez volt Jézus jeruzsálemi kereszthalálának a pontos helyszíne. Magyarországon is nagyon sok kálvária dombot láthatunk, ezek fontos részei a stációk - azaz a keresztút egyes jeleneteit ábrázoló képek, szobrok, keresztek vagy emlékművek.

Kálvária - Pilisborosjenő

Séta Pilisborosjenőn 1.rész

A következő poszt sorozatban a pilisborosjenői medencében fogunk túrázgatni. Az első részben látogassuk meg Pilisborosjenőt, a kis sváb falut. A fővárostól északra a Kevélyek lábánál található ez a kis település. Az 1695-ös összeírásban már Weindorf néven említik és ez a név ma is szerepel a hivatalos magyar helységtábla alatt. Régen a falu neves bortermelő helynek számított, ezért úgy gondolják innen kapta a "boros" jelzőt a nevében. A kupolás templomtorony már messziről láthatóvá válik a fák lombjai közt.

Római katolikus templom - Pilisborosjenő

Régi mesterség - Szódás

Sok fiatal számára bizonyára már ismeretlen ez a régi mesterség, a kristályvíz dömping és a pet palackok korában. Nem volt ez mindig így. Gyerekkoromból (hej de régen volt) még emlékszem, hogy nagyon sok településen - akár a kis falvakban is - szódások készítették és töltötték szódásüvegekbe a szikvizet. Ez nem más mint nyomás alatt széndioxiddal dúsított ivóvíz. Magyarországon történő gyártását anno még Jedlik Ányos dolgozta ki. A kristályvíz rohamos előretörésével azonban sok helyen megszünt a kereslet, ami a szódás üzemek tömeges megszünéséhez vezetett. Szerencsére van kivétel, s jó példa erre Üröm is. Van itt egy kis üzem ami szerencsére működik és virágzik. A kis telephely szépen rendbehozott. Színes az épület, kövezett az udvar és a bejárat felett egy látványos cégér hirdeti az itt folyó tevékenységet.

Szódás (Üröm)

Megható és gyönyörű 1.rész

Ez a történet még 1783-ban kezdődött. Ekkor született Alexandra Pavlovna Romanova nagyhercegnő I. Pál cár és Zsófia Dorottya württembergi hercegnő lányaként. Házasságát Habsburg-Lotharingiai József Antal János főherceggel politikai érdekek irányították, de a korabeli feljegyzések alapján a pár valóban egymásba szeretett és örömmel keltek egybe. A nagy eseményt 1799. október 30-án tartották meg. Mivel a pár hitvallása is különbözött ezért először a görögkeleti majd a katolikus egyház szabályai szerint mondták ki a boldogító igent. Esküvője napján a cár Szent András renddel tüntette ki vejét, József nádort. Az ifjú pár 1799 végén érkezett meg Budára ahol nagy szeretettel fogadták a "legmagyarabb Habsburg" feleségét. Sajnos az ifjú párnak nagyon kevés boldogság adatott meg. Alexandra nádorné 1801. március 8-án egy leánygyermeket hozott a világra. Ő volt Alexandrina főhercegnő, aki sajnos a születésének órájában meghalt. Az anyát ez a csapás mélyen lesúlytotta. Állapota folyamatosan romlott és végül március 16-án Ő is örök álomba merült. Örömhír helyett nyolc napon belül két halálhírt is kaptak Péterváron. Holttestét - ideiglenesen - egy Vízivárosi templom kriptájában helyzték el. Üröm a nádori birtokhoz tartozott és a hercegnő még életében rendelkezett arról, hogy halála esetén majd itt helyezzék végső nyugalomra. Ő sem gondolta, hogy erre ilyen rövid időn belül sor kerül. 1803-ban készült el a sírkápolna, ahová testét a budai ortodox püspök által celebrált szertartás keretében helyezték el.

Ürömi fotóséta

Üröm egy kis sváb község, amely szinte már teljesen összeépült Budapesttel. Számtalanszor jártam már itt az elmúlt években és számomra is furcsa, hogy korábban fényképezőgép egyszer sem volt nálam. Megmagyarázhatatlan. Most viszont már géppel a nyakamban elindultam. Mondhatom sikerült egy jó kis napot kifognom. Bőven +30°C fok fölé nyújtózott a higanyszál, felhő se közel se távol. De nem hátráltam meg! Csak sétáltam és próbáltam a számomra érdekes pillanatokat, életképeket megörökíteni. Íme néhány fotó a sok közül.

Római katolikus templom (Üröm)

Egy igazi ritkaság

Mielőtt tovább barangolnánk Pilisről még szeretnék e posztban megmutatni egy igazi ritkaságot. Minden összejövetel alkalmával meglátogatjuk a házigazda egyik büszkeségét - a pincét is. Mivel ez már sík terület, ezért itt nem egy domboldalban, hanem egy külön utcában épült ki a pincesor. 

Pincesor (Pilis)

Őszköszöntő Pilisen

Nem, nem. Nem vétettem helyesírási hibát a poszt címében, most nem a Pilis hegységről fogok írni. Pilis egy kis város Pest megye szívében, 46 kilométerre fekszik Budapesttől. Szombaton ide voltunk hivatalosak, egy baráti házaspár meghívására érkeztünk. Van egy kis társaság, amely ha teheti minden nyár végén összejön egy kis őszköszöntő kerti mulatságra. Családos összejövetel, így ha mindenkinek alkalmas az időpont a 20-25 főt is elérheti a társulat. Az időjárásra most nem lehetett panaszunk. Azt hiszem nem esek túlzásba ha azt írom, hogy az elmúlt napokban jobb volt az időjárás mint egész nyáron. Bizony jól esett ha egy-egy gomolyfelhő időközönként bekúszott a Nap elé, pár percnyi hűsölést biztosítva.

A víz erejével 3.rész

Elérkezett a hónap és egyben a nyár utolsó napja, és én is elérkeztem a Szinpetrit bemutató sorozatom utolsó részéhez. Miután láthattuk a világ legnagyobb könyvét, Varga úr megmutatta a kis csoportnak a többi érdekességet is. Egy régi vízimalom lett itt felújítva, melynek 7,1 méteres átmérőjű kerekét most már vígan hajtja a Jósva patak.



Vízimalom kerék (Szinpetri)

A világ legnagyobb könyve - Szinpetri 2.rész

De jó leírni, hogy pont ez a piciny Jósva parti falu büszkélkedhet egy könyvvel amelynek az egész földkerekségen nincs párja. Ez a világon a legnagyobb! Először is lássuk a világrekorder számokat.

Mérete: 4,18 x 3,77méter. Súlya: 1420kg. 346 oldal. 



A világ legnagyobb könyve (Szinpetri)

Az északi határnál 1.rész

Az állatkerti rövid séta után barangoljunk tovább, de most ismét vidékre. Az talán már kiderült az eddigi írásaimból, hogy az északkeleti országrész a szívem egyik csücske. Sokszor jártam már az aggteleki, jósvafői részen, de Jósvafőn túl még soha. Nagy hiba volt! Most júliusban először mentünk tovább és olyan gyönyörű tájakat láttunk, hogy a múlt héten már ismét visszatértünk ide. Nem rossz arány ugye? Évtizedekig semmi, most meg egy éven belül már másodszor jártunk erre. Hegyes, völgyes, erdős részeken kanyargott az út. Július lévén javában zajlott az őzek üzekedése (párzási időszaka). Ilyenkor erdős területen haladva érdemes nagyon óvatosan közlekedni, mivel az állatok rendkívül nyugtalanok, kiszámíthatatlanok. Lassan haladtunk, gyönyörködtünk a tájban. Jeleztem a mögöttem érkező autónak, hogy előzzön meg. Megtette, megköszönte és már robogott is tovább amikor hirtelen kettőnk közé az út menti bokros részből hirtelen egy szép termetű suta ugrott ki. Alig két ugrásra volt szüksége, hogy leküzdje a kétsávos utat keresztbe és eltünjön a túloldalon lévő sűrű erdőben. Rövid de gyönyörű pillanat volt, szerencsére nem történt baj. Aztán a fák lombjai között a domboldalon egy hatalmas "szörny" körvonalai bontakoztak ki.



Foltos szalamandra (Szinpetri)

Néhány régi fotó Szanticskáról 5.rész

Az eredetileg négy részesre tervezett szanticskai sorozat írása közben már felvetődött bennem a gondolat, hogy írni fogok egy ötödik, kiegészítő posztot is. Ugyanis a korábban leírt földcsuszamlás, illetve a római katolikus templom felújítása miatt bizony vannak dolgok amiket most illetve már (vagy még) nem tudtam bemutatni. Ezért "leporoltam" egy régi 2004-es CD lemezt amire az akkori szanticskai kirándulásunk képeit mentettem. Ezeket még a legelső kis digitális kompakt gépemmel (Nikon Coolpix 2100) lőttem - amolyan "Hello Tourist" stílusban (Emil.Rulez után szabadon).

Mint említettem a falu határában van egy parkoló, amit az útfelújítási munkálatok miatt most nem tudtunk használni. Itt egy nagyon szép faragott helységnév oszlop tudatja a látogatóval, hogy Szanticskán jár.

Szanticskai templomok 4.rész

Szanticska kiváló példa arra, hogy őseinknek milyen nagy támaszt nyújtott a hit a mindennapi életükben. Mint azt a falut bemutató sorozatom első részében már említettem a település mindössze 20 házból áll, viszont van itt két kis templom is. Egy görögkatolikus és egy római katolikus templomot tekinthetnek meg az érdeklődők.



Görögkatolikus kápolna (Szanticska)



Szanticskai látványtárak 3.rész

A faluban sétálva rögtön feltünt egy változás. Ugyan már korábban is voltak itt kiállítva régi használati tárgyak, de most szinte már minden házfal helyet adott egy-egy szabadtéri látványtárnak. Ugye milyen szépen hangzik?

A legkisebb magyar falu -Szanticska 2.rész

A legkisebb magyar falu - ezzel a jelzővel hallottam először erről a településről. Azóta sok év telt el, de most végre ismét idetartottunk. A völgybe az Abaúj felőli oldalról egyetlen út vezet le - stílszerűen a Völgy utca. Korábban a falun kívül lehetett leparkolni, hiszen így szól a szlogen "szállj ki és gyalogolj!" Ez már első alkalommal is nagyon megtetszett nekünk és azóta mindig betartottuk. Most viszont ezt nem tudtuk megtenni. A parkoló helyét hatalmas kőhalmok foglalták el. Így most a korábbi látogatásainktól eltérően kocsival haladtunk tovább. Az útmentén óriási javítási munkák nyomait láthattuk. Mint később megtudtuk sajnos az esőzések miatt a völgy két oldalán is megcsúszott a föld. Az egyik részben magával sodorta az út egy részét is, ezért volt szükség a sürgős javításra. A község nevét először 1317-ben említik meg a történelmi iratok. Később a Gagyi család birtokaként volt nyílvántartva. A település neve Szent Istvánra utal. A korábban itt élő tótok ugyanis így becézték az államalapító "szentecskét". A falu búcsúnapja mind a mai napig Szent István király ünnepe. 



Szent István szobor (Szanticska)

A fülemülék völgye - Szanticska 1.rész

Még valamikor az 1990-es évek elején hallottam először e kis falu nevét. A televízióban akkor véletlenül láttam meg egy kis "reklámfilmet", melyben az elnéptelenedés szélére sodródott falu megmentéséről volt szó. A szöveg alatt lenyűgözően szép képeket mutattak be a településről. Azonnal éreztem, hogy ezt nekünk is látnunk kell. Hamarosan elindultunk és a hely kisugárzása annyira megfogott akkor minket, hogy azóta többször visszatértünk ide. Így történt ez most idén júliusban is.



A fülemülék völgye - Szanticska

Egy útmenti kereszt

Pár napja fotóztam ezt a régi, útmenti keresztet. Borsod megyében, Felsővadászt elhagyva éppen Kupa felé tartottam amikor megláttam az út mentén.

"Én Istenem miért hagytál el engem?"

Jósvafő kicsit másképpen

A Tengerszemnél tett kirándulás után kihagyhatatlan program Jósvafő megtekintése. A település az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt sűrű erdejének közepén kanyarog az út lefelé, a völgyben megbújó kis faluba. Négy patak (Jósva, Tohonya, Kecső és a Kajta) találkozik itt össze és ez egy egészen egyedi hangulatot ad a falunak. Számomra az egyik nagy kedvenc a település közepén így kialakult kis sziget. Ha tehetjük akkor évente legalább egyszer eljövünk ide a családdal, hiszen mindannyian szeretjük ezt a különleges helyet. Érkezésünk után - szokás szerint - a kis sziget melletti hídnál parkoltunk le. Miután kiszálltunk a kocsiból rögtön egy nem mindennapi, kedves látvány fogadott minket. Egy nagyobb házi lúd csoport ereszkedett le lassan a patakban, közben halk gágogással "beszélgettek" egymással. Itt sok teleknél maga a patak a telekhatár, melyhez sok helyen kis lépcsők vezetnek le. Egy ilyen lépcsőnél kikecmeregtek a partra és visszatértek a füves udvarra. Mondanom sem kell a víz kristáytiszta, sokszor láttunk már helybélieket, akik a lépcsőkről vödrökbe merítettek éppen friss, hideg vizet. A patak kanyarulatában ezután két kisfiút láttunk akik a patakban gázolva kövek alatt megbújó halakra vadásztak. Sok fotót készítettem már itt, ezért úgy döntöttem, hogy most kicsit másképpen fogom a falu szépségeit megörökíteni.



Egy régi csűr (Jósvafő)

Fekete-fehér (szürkeárnyalatos) technikát használtam, innen is a poszt címe. A falu műemléki jelentőségű területté lett már nyílvánítva, ezzel védik és őrzik meg az utókornak a XIX. században épült tornácos házakat, csűröket, pajtákat. E sorozatból szeretnék megosztani egy-két fotót a kedves olvasóval.