Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 300. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 300. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 28., kedd

Pipacsok

Eredetileg úgy terveztem, hogy haladok tovább a témákkal és idén már nem lesz több pipacsos fotó feltöltve. Az utolsó poszt hozzászólásai között viszont József említette, hogy feléjük alig van mostanság pipacs.



2013. május 25., szombat

Pipacsok között

Számomra is furcsa, de alig egy éve fotóztam először pipacsokat. Miért? Nem tudom, valahogy így alakult. Pedig nagyon kedvelem tavasszal a piros pamacs tengert a zöldben. Az a bizonyos első fotósorozat itt tekinthető meg. A múlt héten is sikerült őket fotóznom, a helyszín ismét a szokásos kis ösvény volt.


2013. május 15., szerda

Akácvirágzás

Pár éve úgy alakultak a dolgok, hogy változtattam a munkába járási szokásomon és az útvonalon is. Azóta minden reggel és este átvezet az utam egy rövid, erdős ligettel övezett ösvényen. A hosszából adódóan korábban nemes egyszerűséggel elneveztem ezt a kis utat 300-nak. Jó itt átsétálva kezdeni és zárni a napot. Időnként különösen szépet produkál itt (is) a természet. Ilyenkor viszek magammal fényképezőgépet, hogy megörökíthessem ezeket a pillanatokat. A korábbi posztokat megnézhetitek az ösvényről, ha a címkéknél a 300-ra kattintotok. Az elhúzódó tél és a sok-sok csapadék hatására hihetetlen tempóval és intenzitással próbálja meg behozni a lemaradást a természet. Napról-napra látható a változás, a növekedés. Így van ez most a fehér akáccal is. Az elmúlt évekből nem emlékszem olyan intenzív akácillatra ezen a területen, mint most. Egyszerűen nem tudok betelni vele! A friss kora reggeli levegőben terjeng a finom illat - én meg úgy lélegzem mint egy futó a hosszútáv végén. Mélyen és hosszan... A fotók az illatot nem tudják továbbítani, de azt hiszem a virágfürtöktől roskadozó fák látványa is megér egy pár perc lazítást.


2011. július 10., vasárnap

300

Természetesen nem a Zack Snyder által rendezett történelmi filmről szeretnék most írni. Reggelente mikor megyek dolgozni az utam egy - a repülőtér melletti - kis földúton is átvezet. Semmi különös hiszen csak 300 méter, mégis mindig szívesen bandukolok itt. Az út mellett egy pici erdő és egy tisztás található, amely mindig hangos a madaraktól. Ez is általános, hiszen csak verebek, cinkék, szarkák, gerlék, fácánok és a le és felszálló gépmadarak hangját hallani. Az út mellett mindig éppen az időszaknak megfelelő mezei virágok pompáznak. Most például a mezei katáng (Cichorium intybus) van soron, hatalmas kék bokrok szegélyezik az utat.

Mezei katáng