Vízi virágok 8.rész

Elérkeztem a botanikus kertet bemutató sorozat utolsó posztjához. Ebben most a tórendszer "vadabb" részéről készült fotók közül válogattam néhányat. Először is a fákról kell írnom. Hihetetlen méretű monstrumok állnak a partokon és néha a vízben. Több tíz méteres ágaik a súlytól meghajolva messze kinyúlnak és számos esetben a víz alá is lemerülnek. A tükörsima vízfelszínen gyönyörű tükröződéseket figyelhetünk meg.

Egy celeb vörösbegy 7.rész

Pár hónapja írtam egy posztot egy fotogén vörösbegyről. Az annyira bátor kismadár volt, hogy akkor úgy gondoltam már soha nem fogok hasonló kis hőssel találkozni. Tévedtem! A botanikus kertben séta közben megálltam  árnyékliliomot fotózni, addig a lányok letelepedtek egy távolabbi padra az üvegház mellett. Egyszer csak a kisebbik lányom futva közeledett, hogy menjek gyorsan, ugyanis a lábukhoz leszállt egy vörösbegy és ott ugrál. Mivel ez a kismadár az egyik személyes kedvencem, azonnal fogtam a felszerelést és indultunk is. A távolból még láttam, de mire odaértem sajnos elröppent. A feleségem izgatottan mesélte, hogy mennyire közvetlen madár volt, egyáltalán nem félt. Sajnáltam az elszalasztott pillanatot, de nem volt mit tenni. Sétáltunk tovább. Éppen elértünk a vízimalomhoz, mikor a kisebbik lányom ismét felsikkantott - itt van Csipi (így nevezte el) megint! És valóban. Leszállt közénk, ott ugrált a lábunk között, tőlünk alig pár centire. A fényképezőgépre a teleobjektív volt felrakva, aminek a közel pontja 1.8 méter. Túl közel volt! Folyamatosan! Nem hiszem el! Kérlek, ugrálj egy picit messzebb tőlünk - ismételgettem magamban. Hát nem őrület? Madárfotózásnál azt kívánni, bárcsak lenne az alany kicsit távolabb! De nem és nem! Próbáltam én távolodni. Követett! Teljesen kész voltam! Ekkor feladtam, reménytelen eset, erről a példányról nem lesz fotó. Leguggoltam én is és kinyitottam a tenyeremet. Alig 2-3 centiméterre ugrált tőlem. Ha lett volna nálam valamilyen eleség, talán bele is ugrott volna a tenyerembe. Pár perc játék után felröppent a közelben álló tájékoztató táblára, majd onnan a fák sűrű lombjai közé. Ekkor sikerült egyetlen fotót készíteni róla, melyet most csatolok dokumentációs céllal. Tudom nem tökéletes, de nem volt idő állítgatni a gépet. Azt hiszem, e kis történet fényében már ez is sikerként könyvelhető el.

Csipike a vörösbegy

     

Könnyed szárnyakon 6.rész

A botanikus kert tavainak nádasaiban szitakötők cikáztak fáradhatatlanul. Csak egy-egy másodpercre pihentek meg és már röppentek is tovább. Nem volt egyszerű fotózni őket. Láttunk alföldi, kisasszony és óriás szitakötőt. A róluk készült fotókból töltök most fel néhányat.

Alföldi szitakötő

Ellenfényben 5.rész

"Földiekkel játszó, Égi tűnemény..." Ez a rövid Csokonai vers idézet jutott egyből eszembe, amikor megláttam ezt a kis ágat a botanikus kertben. A szigetre vezető kis híd mellett sikerült lefotóznom. A sűrű lombok között éppen átvillant egy napsugár és az ellenfény ilyen szépre színezte az ágat. 

Vácrátóti pillanatképek 4.rész

A Vácrátóti Botanikus Kert komoly, kiépített tórendszerrel büszkélkedhet. Gyönyörűek a tavak és környezetük. A házasulandó fiatal párok is szívesen fotózkodnak itt. Ottjártunkkor is láttunk két párt. A nagy tó partján már messziről feltűnik Somogyi Lajos - Csellós lány című szobra.

Somogyi Lajos - Csellós lány
(Vácrátót)

Hintaágy 3.rész

Ne tévesszen meg senkit a következő fotó. Ez is nyáron készült még a botanikus kertben. A fotón látható falevél még tavaly őszről maradhatott itt, gondolta nyaral egyet. Kényelmesen elhelyezkedett a finom szövésű hintaágyban és csak napozott, pihent, napozott... Mit mondjak, jó kis barnaságot összeszedett így nyár végére.

Azt hiszem erre mondják, hogy Hawaii, dizsi, napfény!      

Virágom, virágom... 2.rész

A botanikus kertben ezernyi színben pompáztak a nyíló virágok. A bemutató üvegház mellett több tucatnyi hatalmas dézsában hibiszkusz és leander bokrok voltak kihelyezve. Mind virágzott így elképzelhetitek azt a fantasztikus látványt amivel a több ezer színes virág fogadta a látogatókat. Íme néhány mutatóba. 

Vácrátóti Botanikus Kert 1.rész

A falvak és templomok után irány ismét a természet! Alig 50 kilométerre található tőlünk a Vácrátóti Botanikus Kert. Időközönként meglátogatjuk, de most valahogy nagyon rég voltunk ott. Számolgattuk, hogy már mindkét leányzó megszületett amikor utoljára ott jártunk, de a kisebbik már nem tudott rá visszaemlékezni. Most pedig már gimnazista. Szóval rég volt, ezért elindultunk. Érkezésünk után alig hagytuk el a kert bejáratát máris hihetetlen színkavalkáddal fogadott minket a virágos park.