Vajdahunyad vára

Amikor a Városligetben járok mindig teszek egy rövidebb-hosszabb sétát a Vajdahunyad várában is. Nagyon szeretem ezt az épületegyüttest. Nem tudom igazán megindokolni miért, talán egyszerűen csak azért mert olyan meseszerűen szép. Ugyan a tavon megtekinthető Art on Lake kiállítás fotózásával hamar elszaladtak a percek, azért most is körbesétáltam a várat. A napsugarak már csak alig-alig érték el az épületeket, ezért most nem készült sok fotó.



Vajdahunyad vára (Budapest - Városliget)

Art on Lake

Idén kerékpáros kiruccanásaink célja mindig a természet volt, pár héttel ezelőtt azonban úgy gondoltuk a feleségemmel, hogy elkerekezünk a Városligetbe. Szerencsés helyen lakunk hiszen az első pár száz méter után már kiépített és a forgalomtól elkülönített kerékpárúton tekerhetünk. A táv sem vészes alig hat és fél kilométer. Miután megkerültük a Hősök terét, régen látott fantasztikus kép tárult elénk. A korábban elhanyagolt csónakázó tó felújítva, vízzel feltöltve pompázott. A vízben furcsa szobrok álltak és köztük elég sok csónakot láttunk, abban evezgettek a "tárlatlátogatók".   



előtérben - Erik BINDER: Várakozás
háttérben - Mimmo ROSELLI: Lehorgonyozva

300

Természetesen nem a Zack Snyder által rendezett történelmi filmről szeretnék most írni. Reggelente mikor megyek dolgozni az utam egy - a repülőtér melletti - kis földúton is átvezet. Semmi különös hiszen csak 300 méter, mégis mindig szívesen bandukolok itt. Az út mellett egy pici erdő és egy tisztás található, amely mindig hangos a madaraktól. Ez is általános, hiszen csak verebek, cinkék, szarkák, gerlék, fácánok és a le és felszálló gépmadarak hangját hallani. Az út mellett mindig éppen az időszaknak megfelelő mezei virágok pompáznak. Most például a mezei katáng (Cichorium intybus) van soron, hatalmas kék bokrok szegélyezik az utat.



Mezei katáng

Szállj velem!

Repülés. Csak egy szó, de számomra mégis nagyon fontos és meghatározó, hiszen pályafutásom kezdetétől a légi iparban dolgozom. Szokták mondani, hogy a repülőtér egy város a városban. Ez valóban így van, hiszen ez egy külön világ, amely már eddig is számos és megismételhetetlen pillanattal ajándékozott meg. Kezdő fiatalként ott lehettem a Malév utolsó Il-18 típusú repülőgépének utolsó repülésére való felkészítésekor. Dolgozhattam Tu-134 és Tu-154 típusokon. Aztán a változás szelével jöttek az első nyugati gyártmányú géptípusok (B737), ám ekkor én is váltottam és a légi ipar egy másik területén próbáltam ki magam. Mint azt már a bevezetőből is sejteni lehet a hétvégi kalandunk is a repüléssel volt kapcsolatos. Májusban voltam először a HighFly Aviation Szimulátor Központjában, amely Budán található és bárki számára látogatható! Itt két nagyon komoly szimulátort építettek fel az üzemeltetők. Egy Airbus A320 vagy egy Boeing B737-800NG repülőgéptípus élethű pilótafülkéjébe ülhet be az érdeklődő.



Airbus A320 szimulátor kabin
Fotó: HighFly Aviation