Látnivalók az angolparkban 7.rész

A városnézés által szervezett egy napos buszos kirándulás története.

A sorozat utolsó részében szeretném néhány sorban bemutatni az arborétum történetét és az itt látható épített látnivalókat. Alcsútdoboz, egy érdekes településnév. Anno Alcsút és Vértesdoboz települések egyesülésével alakult ki. Az 1820-ban létrehozott angolpark látogatók sokaságát vonzza az év minden szakában. A park romantikus képét alapvetően meghatározzák a Váli-víz és az Acsai-víz által táplált kis csatornák valamint az arborétum közepén elterülő tó. Sétánk során több kő-, illetve fahídon haladtunk át. A bemutatót az imént említett tó közepén található Klotild szigettel kezdeném. Az itt található szoborcsoport egy kis fahídon érhető el. 

Tovább sétálva ismét egy hídhoz értünk. A "patinás" kőhíd remekül illeszkedik a természetes környezetbe. Zöld növényekkel körítve, nyáron még szebb lehet a látvány.

Egy másik hidat elérve már az imént kívánt zöldet is kaptam a természettől, ugyanis egy borostyán futott fel az egyik oldalán.

A tavat elhagyva hamarosan egy hatalmas, pázsitos, sík területhez értünk. A túloldalon impozáns és egyben érdekes látványt nyújtott József Nádor klasszicista nyaralója - pontosabban annak maradványa.

A kastélyt Pollack Mihály építette 1819-1827 között, a nádor megrendelésére. Sajnos a második világháború nem kímélte ezt az épületet sem. Elpusztult és ma már csak az oszlopos bejárati részt tekinthetjük meg a tympanonnal. A bejárat felett megmaradt egy kis rész a korabeli homlokzat díszítéséből.

A furcsa épülettorzó mellett egy kápolna tornya tör az ég felé, melyet Storno Ferenc tervei alapján 1880-ban építettek.

A neoromán stílusú templom külsőleg nagyon jó állapotúnak tűnt és valószínűleg a beltér is ugyanilyen szép lehet, hiszen esküvői szertartásokat is lehet ide szervezni. 

A kastély parkja ma több mint 40 hektáros. Az angolpark fantasztikusan szép lehetett a fénykorában. A kialakítása Tost Károly, schönbrunni kertépítő mester nevéhez fűződik. A park épületei közül sok elpusztult az idők során, de néhány megmaradt. A Gloriette, a Medveház és a Babaház ma is látható. Ez utóbbi előtt látható ez az oroszlánfejes kút.

Sok rom mellett elhaladtunk. A megbeszélt találkozási időpont közeledett, így nem tudtunk mindent pontosan beazonosítani. Azért ezekről is készítettem egy pár "hangulatfotót".

Ha valaki e sorozat olvasása közben kapott kedvet az arborétum bejárásához, akkor én azt javaslom, hogy egy egész napot szánjon rá. Ezzel a gondolattal szeretném zárni a kirándulást bemutató sorozatot. Bízom benne, hogy tetszett és a következő barangoláson is velem tartotok. Kellemes hétvégét kívánok minden olvasómnak.