A rejtett "tisztás" 2.rész

Tudom, e hónapban nagyon eltűntem, de igazoltan voltam távol, mivel egész hónapban vizsgáim voltak. Egy rövid poszttal itt most újraindulok és hamarosan töltök fel anyagokat a másik két blogomon is. Szalonnai látogatásunk után aznapra beterveztünk még egy kirándulást a Martonyi Háromhegyi Pálos kolostorromhoz is. A templomi "idegenvezetőnktől" kértünk egy kis útbaigazítást. Megtudtuk merre induljunk és azt is, hogy Martonyi falu előtt egy kis út kanyarodik fel a hegyre - azon kell elindulnunk. A pontos instrukció úgy szólt, hogy menjünk fel kocsival a tisztásig ahonnan egy földút vezet az erdőbe. Ott leparkolhatunk aztán irány az erdő.

Megköszöntük a szíves útbaigazítást és elindultunk. Kiértünk Szalonnáról és hamarosan feltűntek Martonyi első házai is. Bal oldalunkon a hegytetőn tűként meredt az ég felé a martonyi TV torony. A hegyre vezető aszfaltozott út is a helyén volt. Gyönyörű virágos domboldalon kanyargott az út egyre fel. Elértük az erdős hegyoldalt. Haladtunk tovább, láttunk ugyan egy-két földutat, de mi nem csábultunk el - vártuk, hogy a tisztáshoz érjünk. Az út egyre meredekebb lett, olykor éles kanyarokkal. Nem lehetett lendületesen vezetni, mert nem tudhattam a következő kanyarban nem bukkan-e fel egy jármű szemből. Csak haladtunk rendületlenül a csúcs felé - olykor már egyes sebességi fokozatig kellett visszakapcsolnom, hogy ismét lendületet vegyünk. A tisztás meg sehol! Ez így ment hosszú perceken keresztül, bizony jól jött volna valamilyen négy kerék meghajtású terepjáró. Gondolom az erdészek azzal járják ezt a területet. Egyszerre csak megritkultak a fák és hirtelen vége lett az útnak. Felértünk a hegytetőre, előttünk magaslott egy kerítés. Kamerák, figyelmeztető táblák mindenhol. Ott álltunk a TV torony tövében ... de hol van akkor a tisztás? A nagy melegben kicsit hagytam pihenni a motort, majd a zsebkendőnyi területen jöhetett az Y forduló. Kijött belőle vagy egy tucatnyi Y. Elkezdtünk lefelé ereszkedni és most már négyen kerestük árgus szemekkel a tisztást. Nagyjából félúton felfigyeltünk egy kb. 2 m2-es zöld területre (most felfelé kerekítettem!) ahonnan a bokrok között egy földút vezetett az erdőbe. Ez lenne talán a tisztás? Látható turistautat jelző tábla sehol. Behajtogattuk a kocsit a tisztásra, akár ki is rakhattuk volna a parkoló megtelt táblát. Jött a következő csata, mégpedig a böglyökkel. Hemzsegtek a környéken. Ahogy kinyitottuk az kocsi ajtaját egyből támadtak. A lányok kiszálltak és beszaladtak a földútra, magamra vállaltam a mentesítési feladatot. Miután sikerült végre lezárni a kocsit én is elindultam a lányok után. Egy erdőgazdasági úton indultunk el. Hamarosan láttuk, hogy jó úton és jó irányban megyünk, ugyanis a fatörzseken feltűntek az első turistajelzések. Kellemes hűs lombok alatt haladtunk és szerencsére a böglyök ide már nem követtek minket.

A terep nagyon könnyű sétával leküzdhető, a földút szinte mindenhol nagyon jól járható.

Néhol láthattuk a korábbi viharok eredményét. A kidőlt fák olyan hatást keltettek mintha óriások marokkó játékába csöppentünk volna.

Bal oldalunkon meredeken emelkedett a hegyoldal, jobb oldalt pedig folytatódott csak ellentétes irányban. A gyertyános tölgy dominált ezen az erdőrészen.

Idővel ritkultak a fák és kiértünk egy igazi erdei tisztásra. Felnézve a csúcs felé már ismerősként köszöntöttük a tornyot.

Martonyi TV torony

A tisztáson példás rendekben száradt a korábban lekaszált fű, jól jön majd a téli hónapokban a környékbeli gazdáknak. Itt is láthattunk egy remek útbaigazító táblát. Jó lenne ha a "tisztáson" is elhelyezne valaki egy jól látható táblát vagy jelzést.

Innen rövid szakaszon meredekebb lett az ösvény, olykor mély vízmosásokkal szabdalva. Aztán megláttunk egy táblát, közel voltunk.

És valóban, hamarosan megláttuk a romot a lombok között, de az ott készült képeket már a következő posztban fogom bemutatni.

Martonyi Háromhegyi Pálos kolostorrom