A Nap utolsó sugarai elé már erődként emelkedett a múzeum hatalmas épülete, áthatolhatatlan akadályt képezve azoknak. A récéktől alig jöttem el és a szemem ismét megakadt egy gyönyörű fotótémán. Hihetetlen - 200 méteren belül már negyedszer ragadtam le! Az épület előtt két nagyon látványos kis virágágyást telepítettek. Több fajta virágot ültettek bele de a fő vonalat a sárga és vörös kakastaréjok adták. A laposan érkező utolsó sugarak hatására kihagyhatatlan mély tónusokat láttam. Nosza - fekvő pozíció és már kattogott is a gép. A szemem sarkából láttam, hogy japán turisták meg engem fotóznak (vagy videóznak). Lehet, hogy azóta már a világ másik végén mutogatnak a régi reklámszöveggel? "... és Ő is ugyanazt eszi mint mi, de tényleg!"
2011. július 30., szombat
2011. július 27., szerda
Réce álom
Egyik reggel a buszmegállóban összefutottam az egyik barátommal és beszélgettünk erről-arról. Tudja, hogy fotózgatok és szeretem a madarakat. Említette, hogy nemrég a Városligetben a tónál furcsa "vadkacsákat" is látott - narancsszínű tollazattal és fehér fejjel. Oops! Azok vörös ásóludak lehettek - gondoltam. Nagyon szép madarak, és eddig csak egyszer sikerült lencsevégre kapnom a miskolci állatkertben (Miskolci ZOO). Akkor is nehéz volt fotózni, félénk volt és a bokrok mögé bújt. Fogalmam sincs honnan kerülhettek most a tóhoz, de ha már ott jártam nem hagyhattam ki a megtekintésüket. Sajnos hamar szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy csak a "szokásos" tőkés réce (Anas platyrhynchos) példányok voltak láthatók a tavon. Már az esti pihenőhöz készülődtek, így pár percig figyeltem őket és lőttem pár fotót.
... volt amelyik már szundikált |
2011. július 26., kedd
Vajdahunyad vára
Amikor a Városligetben járok mindig teszek egy rövidebb-hosszabb sétát a Vajdahunyad várában is. Nagyon szeretem ezt az épületegyüttest. Nem tudom igazán megindokolni miért, talán egyszerűen csak azért mert olyan meseszerűen szép. Ugyan a tavon megtekinthető Art on Lake kiállítás fotózásával hamar elszaladtak a percek, azért most is körbesétáltam a várat. A napsugarak már csak alig-alig érték el az épületeket, ezért most nem készült sok fotó.
Vajdahunyad vára (Budapest - Városliget) |
Címkék:
Budapest,
hikerart,
Magyarország,
vár,
Városliget
2011. július 15., péntek
Art on Lake
Idén kerékpáros kiruccanásaink célja mindig a természet volt, pár héttel ezelőtt azonban úgy gondoltuk a feleségemmel, hogy elkerekezünk a Városligetbe. Szerencsés helyen lakunk hiszen az első pár száz méter után már kiépített és a forgalomtól elkülönített kerékpárúton tekerhetünk. A táv sem vészes alig hat és fél kilométer. Miután megkerültük a Hősök terét, régen látott fantasztikus kép tárult elénk. A korábban elhanyagolt csónakázó tó felújítva, vízzel feltöltve pompázott. A vízben furcsa szobrok álltak és köztük elég sok csónakot láttunk, abban evezgettek a "tárlatlátogatók".
előtérben - Erik BINDER: Várakozás háttérben - Mimmo ROSELLI: Lehorgonyozva |
Címkék:
Budapest,
érdekes,
fekete-fehér,
hikerart,
Magyarország,
Városliget
2011. július 10., vasárnap
300
Természetesen nem a Zack Snyder által rendezett történelmi filmről szeretnék most írni. Reggelente mikor megyek dolgozni az utam egy - a repülőtér melletti - kis földúton is átvezet. Semmi különös hiszen csak 300 méter, mégis mindig szívesen bandukolok itt. Az út mellett egy pici erdő és egy tisztás található, amely mindig hangos a madaraktól. Ez is általános, hiszen csak verebek, cinkék, szarkák, gerlék, fácánok és a le és felszálló gépmadarak hangját hallani. Az út mellett mindig éppen az időszaknak megfelelő mezei virágok pompáznak. Most például a mezei katáng (Cichorium intybus) van soron, hatalmas kék bokrok szegélyezik az utat.
Mezei katáng |
Címkék:
300,
Budapest,
hikerart,
Magyarország,
növény,
növényfotó,
természet
2011. július 3., vasárnap
Szállj velem!
Repülés. Csak egy szó, de számomra mégis nagyon fontos és meghatározó, hiszen pályafutásom kezdetétől a légi iparban dolgozom. Szokták mondani, hogy a repülőtér egy város a városban. Ez valóban így van, hiszen ez egy külön világ, amely már eddig is számos és megismételhetetlen pillanattal ajándékozott meg. Kezdő fiatalként ott lehettem a Malév utolsó Il-18 típusú repülőgépének utolsó repülésére való felkészítésekor. Dolgozhattam Tu-134 és Tu-154 típusokon. Aztán a változás szelével jöttek az első nyugati gyártmányú géptípusok (B737), ám ekkor én is váltottam és a légi ipar egy másik területén próbáltam ki magam. Mint azt már a bevezetőből is sejteni lehet a hétvégi kalandunk is a repüléssel volt kapcsolatos. Májusban voltam először a HighFly Aviation Szimulátor Központjában, amely Budán található és bárki számára látogatható! Itt két nagyon komoly szimulátort építettek fel az üzemeltetők. Egy Airbus A320 vagy egy Boeing B737-800NG repülőgéptípus élethű pilótafülkéjébe ülhet be az érdeklődő.
Airbus A320 szimulátor kabin Fotó: HighFly Aviation |
2011. július 1., péntek
Hűha ... akkor jól láttam?
A mai napon sajnos csak a naptár emlékeztetett arra, hogy júliust írunk és "nyár" van. Szürke sötét felhők, eső, olykor viharos szél és 17°C. Reggel a szokásos módon bandukoltam a metróállomás felé. A lejáratnál egy fiatal fiú hangosan előre kívánt jó reggelt (!) és már nyújtotta is felém a Metropol újság egyik ingyenes példányát. Szeretem ezt az újságot. Mivel a metró teljes vonalán végig utazom, mire a végállomáson leszállok addigra nagyjából képbe kerülök a nagyvilág történéseivel. Ma is így történt. Sztrájkok, a németek bezárják az atomerőműveket 2022-ig, ősszel indul az új Mars-járó, tegnap Budapesten járt és közösen edzett a magyar vízilabdaválogatottal a kedvenc F1-es pilótám, Jenson Button és ... egyszerre csak megláttam egy örömteli hírt: "Felújítják az Óbudai Gázgyár tornyait"!
Gyorsan fel is töltök egy korábban készült naplementés képet a kedvenc ipari épületemről. Legalább a meleg színtónusok emlékeztessenek a nyárra.
Óbudai Gázgyár (Budapest) |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)