Oldalak

2011. július 30., szombat

Egy kis virágkarnevál

A Nap utolsó sugarai elé már erődként emelkedett a múzeum hatalmas épülete, áthatolhatatlan akadályt képezve azoknak. A récéktől alig jöttem el és a szemem ismét megakadt egy gyönyörű fotótémán. Hihetetlen - 200 méteren belül már negyedszer ragadtam le! Az épület előtt két nagyon látványos kis virágágyást telepítettek. Több fajta virágot ültettek bele de a fő vonalat a sárga és vörös kakastaréjok adták. A laposan érkező utolsó sugarak hatására kihagyhatatlan mély tónusokat láttam. Nosza - fekvő pozíció és már kattogott is a gép. A szemem sarkából láttam, hogy japán turisták meg engem fotóznak (vagy videóznak). Lehet, hogy azóta már a világ másik végén mutogatnak a régi reklámszöveggel? "... és Ő is ugyanazt eszi mint mi, de tényleg!" 

2011. július 27., szerda

Réce álom

Egyik reggel a buszmegállóban összefutottam az egyik barátommal és beszélgettünk erről-arról. Tudja, hogy fotózgatok és szeretem a madarakat. Említette, hogy nemrég a Városligetben a tónál furcsa "vadkacsákat" is látott - narancsszínű tollazattal és fehér fejjel. Oops! Azok vörös ásóludak lehettek - gondoltam. Nagyon szép madarak, és eddig csak egyszer sikerült lencsevégre kapnom a miskolci állatkertben (Miskolci ZOO). Akkor is nehéz volt fotózni, félénk volt és a bokrok mögé bújt. Fogalmam sincs honnan kerülhettek most a tóhoz, de ha már ott jártam nem hagyhattam ki a megtekintésüket. Sajnos hamar szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy csak a "szokásos" tőkés réce (Anas platyrhynchos) példányok voltak láthatók a tavon. Már az esti pihenőhöz készülődtek, így pár percig figyeltem őket és lőttem pár fotót.

... volt amelyik már szundikált


2011. július 26., kedd

Vajdahunyad vára

Amikor a Városligetben járok mindig teszek egy rövidebb-hosszabb sétát a Vajdahunyad várában is. Nagyon szeretem ezt az épületegyüttest. Nem tudom igazán megindokolni miért, talán egyszerűen csak azért mert olyan meseszerűen szép. Ugyan a tavon megtekinthető Art on Lake kiállítás fotózásával hamar elszaladtak a percek, azért most is körbesétáltam a várat. A napsugarak már csak alig-alig érték el az épületeket, ezért most nem készült sok fotó.

Vajdahunyad vára (Budapest - Városliget)

2011. július 15., péntek

Art on Lake

Idén kerékpáros kiruccanásaink célja mindig a természet volt, pár héttel ezelőtt azonban úgy gondoltuk a feleségemmel, hogy elkerekezünk a Városligetbe. Szerencsés helyen lakunk hiszen az első pár száz méter után már kiépített és a forgalomtól elkülönített kerékpárúton tekerhetünk. A táv sem vészes alig hat és fél kilométer. Miután megkerültük a Hősök terét, régen látott fantasztikus kép tárult elénk. A korábban elhanyagolt csónakázó tó felújítva, vízzel feltöltve pompázott. A vízben furcsa szobrok álltak és köztük elég sok csónakot láttunk, abban evezgettek a "tárlatlátogatók".   

előtérben - Erik BINDER: Várakozás
háttérben - Mimmo ROSELLI: Lehorgonyozva

2011. július 10., vasárnap

300

Természetesen nem a Zack Snyder által rendezett történelmi filmről szeretnék most írni. Reggelente mikor megyek dolgozni az utam egy - a repülőtér melletti - kis földúton is átvezet. Semmi különös hiszen csak 300 méter, mégis mindig szívesen bandukolok itt. Az út mellett egy pici erdő és egy tisztás található, amely mindig hangos a madaraktól. Ez is általános, hiszen csak verebek, cinkék, szarkák, gerlék, fácánok és a le és felszálló gépmadarak hangját hallani. Az út mellett mindig éppen az időszaknak megfelelő mezei virágok pompáznak. Most például a mezei katáng (Cichorium intybus) van soron, hatalmas kék bokrok szegélyezik az utat.

Mezei katáng

2011. július 3., vasárnap

Szállj velem!

Repülés. Csak egy szó, de számomra mégis nagyon fontos és meghatározó, hiszen pályafutásom kezdetétől a légi iparban dolgozom. Szokták mondani, hogy a repülőtér egy város a városban. Ez valóban így van, hiszen ez egy külön világ, amely már eddig is számos és megismételhetetlen pillanattal ajándékozott meg. Kezdő fiatalként ott lehettem a Malév utolsó Il-18 típusú repülőgépének utolsó repülésére való felkészítésekor. Dolgozhattam Tu-134 és Tu-154 típusokon. Aztán a változás szelével jöttek az első nyugati gyártmányú géptípusok (B737), ám ekkor én is váltottam és a légi ipar egy másik területén próbáltam ki magam. Mint azt már a bevezetőből is sejteni lehet a hétvégi kalandunk is a repüléssel volt kapcsolatos. Májusban voltam először a HighFly Aviation Szimulátor Központjában, amely Budán található és bárki számára látogatható! Itt két nagyon komoly szimulátort építettek fel az üzemeltetők. Egy Airbus A320 vagy egy Boeing B737-800NG repülőgéptípus élethű pilótafülkéjébe ülhet be az érdeklődő.

Airbus A320 szimulátor kabin
Fotó: HighFly Aviation

2011. július 1., péntek

Hűha ... akkor jól láttam?

A mai napon sajnos csak a naptár emlékeztetett arra, hogy júliust írunk és "nyár" van. Szürke sötét felhők, eső, olykor viharos szél és 17°C. Reggel a szokásos módon bandukoltam a metróállomás felé. A lejáratnál egy fiatal fiú hangosan előre kívánt jó reggelt (!) és már nyújtotta is felém a Metropol újság egyik ingyenes példányát. Szeretem ezt az újságot. Mivel a metró teljes vonalán végig utazom, mire a végállomáson leszállok addigra nagyjából képbe kerülök a nagyvilág történéseivel. Ma is így történt. Sztrájkok, a németek bezárják az atomerőműveket 2022-ig, ősszel indul az új Mars-járó, tegnap Budapesten járt és közösen edzett a magyar vízilabdaválogatottal a kedvenc F1-es pilótám, Jenson Button és ... egyszerre csak megláttam egy örömteli hírt: "Felújítják az Óbudai Gázgyár tornyait"!
Gyorsan fel is töltök egy korábban készült naplementés képet a kedvenc ipari épületemről. Legalább a meleg színtónusok emlékeztessenek a nyárra.

Óbudai Gázgyár (Budapest)