Anno - Gondolatok egy fotóról

Egy februári dunaparti séta alkalmával készítettem ezt a fotót.   Az Óbudai Gázgyár tornyai láthatók rajta - amit a Duna túlpartjáról - a Népszigetről fotóztam. Most elővettem a nyers képet mert úgy gondoltam ez egy jó alap lehet egy új fotótechnika kipróbálásához. Régóta tervezgettem már, hogy én is készítek "textúrázott" képeket. Íme az első próbálkozásom eredménye: 



Óbudai Gázgyár (Budapest)

Az volt a célom - mint azt a posztcím is jelzi - hogy a patinás tornyokat egy "múlt században készült, megkopott fotó" hatásával mutathassam be. Véleményem szerint ez sikerült és nekem nagyon tetszik a végeredmény. Remélem ezt Ti is így látjátok, kíváncsian várom a véleményeteket!

Eredetileg nem is akartam ebben a posztban többet írni az épületről, de most mégis megteszem. Az általam eddig látott ipari épületek, műemlékek közül ezek a tornyok az abszolút kedvencek. A mai napig őszinte csodálattal nézem az épületegyüttes formavilágát, kecsességét. Ne felejtsük el, hogy egy ipari létesítmény, egy gyár épületeit látjuk. Mindez Reichl Károlynak és Weisz Albertnek köszönhető hiszen ők álmodták meg ezeket a formákat és az ő terveik alapján épült meg a gyár 1910-13 között. A négy torony együttese kétségtelenül a gyárterület leglátványosabb része. A három kisebb torony az úgynevezett kátránytornyok. A negyedik kimagasló pedig a víztorony. A tornyok alsó szintje két színű téglafalazattal készült, míg a felső szint betonból. A külső részeket faragott párkányok és majolikák díszítik. A víztorony külön ékessége a felső tartály oldalán található négy óra. Sajnos - mint oly sok minden - ez az ipari műemlék is pusztul, nem látogatható.

Volt régebben egy TV műsor, az "Unokáink sem fogják látni" Ráday Mihály vezetésével. Azt hiszem nem túlzás ha azt írom, hogy ez a műsor nagyon fontos pillére volt anno a magyar örökségvédelemnek. Sajnos már ez is a múlté, megszünt. Nos, amikor lehetőségem volt rá megnéztem, hiszen a kamera segítségével egyébként elérhetetlen helyekre juthatott be az ember. Az egyik rész éppen e pusztuló gyárra hívta fel a figyelmet, és sajnos közeli felvételeken még lehangolóbb volt a látvány.

Végül talán egy jó hírrel fejezhetem be az írásomat. Pár hete elbicikliztem a gyárkapu előtt és örömmel láttam, hogy a tornyok környékét tereprendezték, valami elindult. Nagyon remélem, hogy unokáink - és talán még mi is megcsodálhatjuk majd közelről és belülről is ezeket a szép tornyokat.