Pipacsok

Eredetileg úgy terveztem, hogy haladok tovább a témákkal és idén már nem lesz több pipacsos fotó feltöltve. Az utolsó poszt hozzászólásai között viszont József említette, hogy feléjük alig van mostanság pipacs.

Pipacsok között

Számomra is furcsa, de alig egy éve fotóztam először pipacsokat. Miért? Nem tudom, valahogy így alakult. Pedig nagyon kedvelem tavasszal a piros pamacs tengert a zöldben. Az a bizonyos első fotósorozat itt tekinthető meg. A múlt héten is sikerült őket fotóznom, a helyszín ismét a szokásos kis ösvény volt.

Akácvirágzás

Pár éve úgy alakultak a dolgok, hogy változtattam a munkába járási szokásomon és az útvonalon is. Azóta minden reggel és este átvezet az utam egy rövid, erdős ligettel övezett ösvényen. A hosszából adódóan korábban nemes egyszerűséggel elneveztem ezt a kis utat 300-nak. Jó itt átsétálva kezdeni és zárni a napot. Időnként különösen szépet produkál itt (is) a természet. Ilyenkor viszek magammal fényképezőgépet, hogy megörökíthessem ezeket a pillanatokat. A korábbi posztokat megnézhetitek az ösvényről, ha a címkéknél a 300-ra kattintotok. Az elhúzódó tél és a sok-sok csapadék hatására hihetetlen tempóval és intenzitással próbálja meg behozni a lemaradást a természet. Napról-napra látható a változás, a növekedés. Így van ez most a fehér akáccal is. Az elmúlt évekből nem emlékszem olyan intenzív akácillatra ezen a területen, mint most. Egyszerűen nem tudok betelni vele! A friss kora reggeli levegőben terjeng a finom illat - én meg úgy lélegzem mint egy futó a hosszútáv végén. Mélyen és hosszan... A fotók az illatot nem tudják továbbítani, de azt hiszem a virágfürtöktől roskadozó fák látványa is megér egy pár perc lazítást.

Séta az ártéri erdőben

Május 1-én szikrázó napsütésre ébredtünk. A város ugyan tele volt programokkal, de a munka ünnepét, délelőtt én munkával ünnepeltem. Este ismét dolgoznom kellett, így kikapcsolódásként délután lementem sétálni egyet a közeli ártéri erdőbe. Természetesen a gép ott lógott a vállamon. Két éve olyan szép salátaboglárkás tisztások voltak a szigeten - gondoltam idén is készítek róluk néhány fotót. Valahogy nem gondoltam arra, hogy sokan választják a pihenés helyszínéül a szigetet. Ahogy közeledtem láttam, hogy rengeteg kocsi parkol a híd tövében. A parton egymást érték a bográcsozók. Nem zavart, hiszen én úgyis a szigetre akartam átmenni. Ahogy közeledtem, egyre baljósabb jelekre lettem figyelmes. Szúnyogok kezdtek támadni tucatjával és folyamatosan. Az erdőszélen a máskor száraz medrekben még víz állt, az árnyékos részeken sok helyen süppedős, vizes volt a talaj. Jó régen nem voltam lent, ezek szerint az olvadás következtében rendesen megemelkedett a Duna és nemrég húzódhatott vissza az ártéri erdőből. A sok állóvíz és a hirtelen jött meleg... Így már értettem a szúnyoginváziót. Ennek ellenére úgy hallottam, hogy a szigeten is sokan voltak. Azt hiszem iskolások számháborúztak, a tisztásokon és a vízparton pedig itt is rotyogott a sok finomság a bográcsokban. A fák között áttörő napsugarak világították meg a füstöt.

25 év - Jubileumi koncert a Bazilikában

"Együtt ünnepel ma múlt, jelen, s jövő." E szavakkal vette kezdetét április 27-én este a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola 25 éves fennállásának alkalmából megrendezett jubileumi hálaadó hangverseny. A Szent István Bazilika gyönyörű beltere, akusztikája méltó helyszín volt egy ilyen volumenű koncerthez.