Oldalak

2012. január 28., szombat

Vízimadarak

Szárnyas barátaimról elég régen töltöttem fel képeket. Tél van, több blogtársam is szorgalmasan fotózza a hóban ugráló cinegéket, verebeket, szajkókat és a fák zsonglőreit - a csuszkákat. Nekem sajnos mostanság nincs időm fotózni, de nem szeretnék kimaradni a sorból, ezért gondoltam feltöltök néhányat az elmúlt nyarak madárfotó terméséből.  
Holtág. Érdekes, hogy a szó az elmúlást, valaminek a megszűntét hordozza magában. Pedig egy "élő" holtág maga a madár- és fotósparadicsom. Nyári hajnalokon és alkonyatkor nagy a mozgás, viszont a déli hőségben a legtöbb szárnyas is hűs menedéket keres.

Szürke gém

2012. január 14., szombat

Alkonyat 3.rész

Az idei tél eddig, szinte csak kora tavaszként mutogatja arcát, viszont a Nap szigorúan nyugovóra tér a számára ilyenkor előírt korai időpontban. Sétám alatt a Duna szinte alig hullámzott, az égen is csak egy-egy felhőpamacs árválkodott. A fények továbbra is fantasztikusak voltak, ezért készítettem még néhány fotót az est leszállta előtt. A récék élvezettel lapátoltak a csendes vízben.



2012. január 7., szombat

Mesél az erdő 2.rész

Palotai-sziget. Közvetlenül a Népsziget mellett, a Duna árterén fekszik. Innen folytatom fotósétám képanyagának bemutatását. Ha időm engedi sokszor kilátogatok ide. Alig negyedóra sétával a városból egy "vad" ártéri erdőbe juthatok el - kell ennél több? 



2012. január 4., szerda

Szilveszteri fotóséta 1.rész

Szeptember óta sajnos nem voltam lent a szigeten. A munka mellett szeptemberben elkezdtem egy tanfolyamot is és a kettő együtt szinte minden időmet elviszi. Többek között ki kellett hagynom a madarásznapot az Óbudai-szigeten és a karácsonyi Farkas-erdei madárgyűrűzést is.
Nem vagyok babonás, de van egy népi mondás (?) miszerint úgy telik majd az új év ahogy az óévet befejezted. Ezért az elmúlt években mindig próbáltam egy kis fotózást becsempészni az év utolsó napjára. Biztos ami biztos alapon, nem kockáztathatok! Így volt ez most - 2011 utolsó napján is. Még az égiek is úgy akarták, hogy menjek, szikrázóan sütött a Nap. Nem vittem magammal a fotóshátizsákot, csak a teleobjektívvel szerelt fényképezőgép lógott a vállamon. Gondoltam megnézem milyen a madármozgás, hiszen tavaly olyan jó kis fotókat sikerült készíteni szárnyas barátainkról. Először a sziget közkedveltebb, déli csúcsát vettem célba. A jó idő hatására elég sokan voltak kint. Sétáltak, kutyát sétáltattak, futottak vagy ültek a parton. A gyerekek zsibongtak, a kutyák ugattak és nem tudom miért, de már kora délután durrogtak a petárdák a távolban. Ezeknek tudtam be, hogy madárhangilag teljes csend honolt a sziget ezen részén. Mindössze három széncinegét láttam a sűrű bokrok között, valamint a távolban sirályok úsztak a Dunán. Figyeltem, vártam de csak nem volt mozgás. A Nap lassan ereszkedni kezdett gondoltam elindulok a sziget "vadabb", északi része felé. Még nem készült egy fotó sem. Mire odaértem a napsugarak már nagyon kis szögben világították meg a kopasz ártéri erdőt. Hihetetlenül szép volt, szinte "égett" az erdő - vörös, rozsdabarna színekben. Végre! Exponálni kezdtem!

Palotai-sziget
(Budapest - Magyarország)