Régen jártunk már az Aggteleki-karsztnál, ezért nyáron úgy döntöttünk ismét elmegyünk megnézni ezt a természeti csodát. Az elmúlt nyár első fele nem szűkölködött csapadékban. Induláskor is súlyos szürke fellegek kúsztak felettünk, de azért bizakodtunk. Nem volt szerencsénk. Miután elhagytuk Kurityán határát hirtelen elkezdett esni, néhány perc múlva pedig már szakadt az égi áldás. Kint az országúton tombolt csak igazán a szélvihar! Hatalmas ágakat szakított le az útszéli fákról melyek játékszerként forogva röppentek tova. Beértünk Felsőnyárádra és ott félreálltunk egy kis utcába. Ott legalább a házak kissé felfogták, tompították a szélvihar erejét. Fejünk felett a távvezetékek baljósan csapódtak egymáshoz, felvetődött bennünk a visszafordulás gondolata. Végül nem adtuk fel és várakoztunk még. Aztán a keleméri hegyek fölött kissé világosodni kezdett az ég és a szélvihar is elülni látszott. Úgy döntöttünk folytatjuk az utunkat. Kiérve a faluból hihetetlen pusztítás képeit láttuk. Mintha egy óriás végigrohant volna az úton egy hatalmas gallyazógéppel. Megtépázott fák, hatalmas leszakadt ágak sár, kövek és milliónyi falevél. Ragályt elhagyva beértünk az erdős részre, ott kanyargott tovább az út. Hirtelen egy álló kocsisor miatt kellett fékeznem. A kocsik előtt keresztben egy hatalmas kidőlt fa zárta el mindkét sávot. Szemben egy távolsági busz, előttünk pedig egy öt kocsiból álló holland csoport útját vágta el. A sok nyári eső feláztatta a meredek domboldalt a szélvihar pedig megadta a kegyelemdöfést a fának. Gyökerestől fordult ki. Nosza mindenki kipattant a kocsikból és buszból és közös erővel próbáltuk megszabadítani az utat. Talán 15-en, férfiak feszültünk neki a fának, ívben hajolt, de nem engedett. Az útmenti korlát nagyon megfogta. Ha egy ember elengedte az ágat már vissza is nyomott minket. Vicces volt. Sok-sok erőlködés után végre sikerült a szemből jövő sávot megszabadítanunk. A buszsofőr sűrű elnézések közepette elindult, hiszen már így is komoly késésben volt. A busszal távozott a férfiak fele is. Így már esélyünk sem maradt arra, hogy a mi sávunkról is kitoljuk a monstrumot. Ekkor az egyik holland férfi eszébe juthatott, hogy van fejsze a kocsijában. Előkapta és vágni kezdte a fát, közben mi folyamatosan nyomtuk kifelé. Itt szeretném megemlíteni, hogy a felesége az egész akciót kamerával rögzítette és közben sűrű "Kom op Papa!" felkiáltással biztatta. Végül hatalmas reccsenéssel engedett a fa, felszabadult mindkét sáv. Indultunk tovább, s bár nem egyeztettünk végig maradtunk egy konvojban. Sosem lehet tudni alapon és ugye egységben az erő! Beértünk Aggtelekre és hamarosan leparkolhattunk a barlang közelében.
 |
| Aggteleki-karszt (Aggtelek - Magyarország) |
