A rövid ünnepi bejegyzés után jöjjön az utolsó fotósorozat a Duna Pláza Oldtimer Fesztiválról. Két igazi sirályszárnyas országúti cirkálót hagytam a végére.
Csak semmi pánik! Nem váltok át zenei vonalra és bejegyzést végignézve mindjárt megértitek majd a címválasztást is. Az elmúlt hétvégén fejeződött be Budapesten a Duna Pláza Oldtimer Fesztivál 2013. A kiállítás gerincét a múlt század sirályszárnyas amerikai autócsodák alkották. Imádom ezeket a formákat ezért a kiállítás utolsó napján tüzetesen végignézem ezeket a ritkaságokat. Nagyon sok fotó készült, legfőképpen a részletekre fókuszáltam. Nehéz választani a fotók közül és szeretnék minél többet megosztani az olvasóimmal. Ezért minkét blogomon két-két fotósorozatot fogok feltölteni ezekről az autócsodákról. Az első sorozatot már ide kattintva megtekinthetitek. Ebben a posztban két autóról írok.
A másnap délután ismét a szuhakállói határban ért. Először egy távolban álló érdekes formájú fa keltette fel az érdeklődésemet. Az egyik ágán balkáni gerlék himbálóztak békésen.
Az előző posztban Múcsony határában jártam, de legnagyobb sajnálatomra nem jött össze az áhított kócsagos fotó. Nem adtam fel és eldöntöttem, hogy másnap a szomszédos falu, Szuhakálló határában nézek szét. Két évvel ezelőtt egy véletlen szerencsének köszönhetően már fotóztam itt vízimadarakat. Erről a kalandról ittírtam korábban. A séta előtt a falu szélén található temető dombra mentem fel. Innen tökéletesen belátni az egész völgyet. A távcsövemmel a korábbihoz hasonló belvizes tavat kerestem, de nem jártam sikerrel. Pedig bíztam benne, hogy a kiadós tavaszi esők idén is hagytak egy kis vízfelületet a földeken. A távolban néhány kócsag a szántáson sétálgatott. Túl messze és megközelíthetetlenül sík területen. Majd csak lesz valahogy alapon, elindultam a mezőt átszelő földúton.