Újra a határban 2.rész

A másnap délután ismét a szuhakállói határban ért. Először egy távolban álló érdekes formájú fa keltette fel az érdeklődésemet. Az egyik ágán balkáni gerlék himbálóztak békésen.

  

Határjárás Szuhakállóban 1.rész

Az előző posztban Múcsony határában jártam, de legnagyobb sajnálatomra nem jött össze az áhított kócsagos fotó. Nem adtam fel és eldöntöttem, hogy másnap a szomszédos falu, Szuhakálló határában nézek szét. Két évvel ezelőtt egy véletlen szerencsének köszönhetően már fotóztam itt vízimadarakat. Erről a kalandról itt írtam korábban. A séta előtt a falu szélén található temető dombra mentem fel. Innen tökéletesen belátni az egész völgyet. A távcsövemmel a korábbihoz hasonló belvizes tavat kerestem, de nem jártam sikerrel. Pedig bíztam benne, hogy a kiadós tavaszi esők idén is hagytak egy kis vízfelületet a földeken. A távolban néhány kócsag a szántáson sétálgatott. Túl messze és megközelíthetetlenül sík területen. Majd csak lesz valahogy alapon, elindultam a mezőt átszelő földúton. 

Alkonyat Múcsony határában

Egy kis borsodi falu, Múcsony határban a napraforgóföld közepén egy kis nádas rész alakult ki, a tavaszi belvizek nyomán. Menet közben a kocsiból felröppenő nagy kócsagokra és szürke gémekre lettem figyelmes. Elhatároztam, hogy egyik délután kisétálok a határba. Kicsit talán későn indultam a szomszéd faluból, gyalogosan az út majd egy óráig tartott. A Nap gyorsan közelítette a horizontot. A napraforgóföldön apró madarak serege dézsmálta az ingyen eleséget.