Oldalak

2012. február 28., kedd

Indul a barlangtúra 2.rész

Aggtelek, Baradla-barlang. Mindenki bújjon kényelmes túrafelszerelésbe mert ez egy hosszabb - négyrészesre tervezett fotótúra lesz! Ha készen álltok akkor induljunk!
Mint azt már említettem a karszthegyek mészkőből épülnek fel és a kialakulásuk ideje bizony kissé régen történt - úgy 500 millió éve. A hegyek  aztán a folyamatos kéregmozgások hatására rögökre darabolódtak, majd emelkedtek, süllyedtek. Nagyon hosszú idő alatt a felszín alatt robogó patakok és a keményebb hordalék hatalmas barlangrendszereket alakított ki. A rögök mozgása is tovább folytatódott, így alakulhattak ki többszintes barlangok. A mészkőbarlangokban a szivárgó, csöpögő víz csodákra képes! Feloldja a mészkövet és a barlang mennyezetén felülről lefelé függő cseppkövek képződnek - ezek a sztalaktitok. A lehulló vízcseppekben van még oldott mészkő melyek aláhullva ott is építő munkába kezdenek, álló cseppkövek jönnek létre - ezek a sztalagmitok. És közben még mindig minden mozog. Itt persze nem a hétköznapi értelemben vett mozgásról beszélünk hanem sok száz, ezer évről. A végeredmény? Egy varázslatos világ, amit látni kell, mert leírhatatlan!
Egy ilyen világban kezdjük meg most a túránkat. A Baradla a térség és Magyarország legismertebb és leghosszabb barlangja. Járatainak hossza - a Szlovákiai szakasszal együtt - 25,8 km. Az 5,3 km hosszú, Szlovákiában húzódó szakasz neve, Domica. A Baradla-barlangot először 1742-ben említik az írások. Viszont a kutatások bebizonyították, hogy már a jégkorszak embere is tudott a barlangról, sőt használta is. A barlang bejáratától kezdtünk leereszkedni és hamarosan elértünk a "Csontházterembe".

Csontházterem - Baradla-barlang
(Aggtelek - Magyarország)

2012. február 25., szombat

Az Aggteleki-karszt területén 1.rész

Régen jártunk már az Aggteleki-karsztnál, ezért nyáron úgy döntöttünk ismét elmegyünk megnézni ezt a természeti csodát. Az elmúlt nyár első fele nem szűkölködött csapadékban. Induláskor is súlyos szürke fellegek kúsztak felettünk, de azért bizakodtunk. Nem volt szerencsénk. Miután elhagytuk Kurityán határát hirtelen elkezdett esni, néhány perc múlva pedig már szakadt az égi áldás. Kint az országúton tombolt csak igazán a szélvihar! Hatalmas ágakat szakított le az útszéli fákról melyek játékszerként forogva röppentek tova. Beértünk Felsőnyárádra és ott félreálltunk egy kis utcába. Ott legalább a házak kissé felfogták, tompították a szélvihar erejét. Fejünk felett a távvezetékek baljósan csapódtak egymáshoz, felvetődött bennünk a visszafordulás gondolata. Végül nem adtuk fel és várakoztunk még. Aztán a keleméri hegyek fölött kissé világosodni kezdett az ég és a szélvihar is elülni látszott. Úgy döntöttünk folytatjuk az utunkat. Kiérve a faluból hihetetlen pusztítás képeit láttuk. Mintha egy óriás végigrohant volna az úton egy hatalmas gallyazógéppel. Megtépázott fák, hatalmas leszakadt ágak sár, kövek és milliónyi falevél. Ragályt elhagyva beértünk az erdős részre, ott kanyargott tovább az út. Hirtelen egy álló kocsisor miatt kellett fékeznem. A kocsik előtt keresztben egy hatalmas kidőlt fa zárta el mindkét sávot. Szemben egy távolsági busz, előttünk pedig egy öt kocsiból álló holland csoport útját vágta el. A sok nyári eső feláztatta a meredek domboldalt a szélvihar pedig megadta a kegyelemdöfést a fának. Gyökerestől fordult ki. Nosza mindenki kipattant a kocsikból és buszból és közös erővel próbáltuk megszabadítani az utat. Talán 15-en, férfiak feszültünk neki a fának, ívben hajolt, de nem engedett. Az útmenti korlát nagyon megfogta. Ha egy ember elengedte az ágat már vissza is nyomott minket. Vicces volt. Sok-sok erőlködés után végre sikerült a szemből jövő sávot megszabadítanunk. A buszsofőr sűrű elnézések közepette elindult, hiszen már így is komoly késésben volt. A busszal távozott a férfiak fele is. Így már esélyünk sem maradt arra, hogy a mi sávunkról is kitoljuk a monstrumot. Ekkor az egyik holland férfi eszébe juthatott, hogy van fejsze a kocsijában. Előkapta és vágni kezdte a fát, közben mi folyamatosan nyomtuk kifelé. Itt szeretném megemlíteni, hogy a felesége az egész akciót kamerával rögzítette és közben sűrű "Kom op Papa!" felkiáltással biztatta. Végül hatalmas reccsenéssel engedett a fa, felszabadult mindkét sáv. Indultunk tovább, s bár nem egyeztettünk végig maradtunk egy konvojban. Sosem lehet tudni alapon és ugye egységben az erő! Beértünk Aggtelekre és hamarosan leparkolhattunk a barlang közelében.

Aggteleki-karszt
(Aggtelek - Magyarország)

2012. február 18., szombat

Hortobágyi Madárpark

Az egerészölyv (Buteo buteo) lett 2012-ben az év madara. Korábban már írtam arról, hogy tavaly sajnos nem jött össze az ölyvek fotózása és ez előreláthatólag az idén is kimarad. Blogtársaim közben fantasztikusabbnál-fantasztikusabb akció fotósorozatokat töltenek fel ezekről a gyönyörű madaraktól. Az említett okok miatt ezért most korábbi fotókat vettem elő. Szeretnék most bemutatni egy nagyon érdekes helyet, mely alkalmat nyújt egy-két ölyves fotó feltöltésére is. Talán nem tévedek ha a Hortobágyi Nemzeti Park egyik jelképeként a híres Kilenclyukú-hidat említem meg.

Kilenclyukú-híd
(Hortobágy - Magyarország)

2012. február 10., péntek

Harc a trónért

Sajnos, manapság világunkat egyre inkább a hatalmi harcok jellemzik. Hasonló harcokat megfigyelhetünk az állatvilágban is. Olykor vérre menő csatákat láthatunk a természetfilmekben, akkor a túlélés a cél. Máskor nem ilyen komoly az ok. A következő fotósorozat nagy kárókatonák (Phalacrocorax carbo) "harcáról" készültek egy szép növésű ágért. 

1.fotó - Király a trónon...



2012. február 4., szombat

Másnap

Eltelt egy nap. A médiában ma kevesebb hírt hallottunk a volt Malév-ról. A helyzet fokozatosan rendeződik, az itt ragadt utasok lassan célba érnek. A korábbi versenytársak nagyobb géptípusokat üzemeltetnek és már menetrendsűrítésekről szólnak a hírek. Napokon, heteken belül kitöltik a keletkezett űrt. Látva a piaci reakciókat úgy érzem napról-napra csökken majd annak az esélye, hogy újra legyen nemzeti légitársaságunk. Bár ne lenne igazam!
... és a dolgozók, a repülőtér? Repülős körökben futótűzként terjedt az alábbi fotó, melyen a tegnap esti pilótacsapat látható, hazatérve Shannonból - az utolsó repülésről. A vidám csoportképekkel ellentétben ez most egy szívfacsaró pillanat.

A vert fekete sereg

2012. február 3., péntek

In Memorian - MALÉV

Múlt héten kezdtem el egy több részes madárfotó sorozat posztolását. Nem gondoltam, hogy a következő írásnál nekem is ki kell tennem a "Breaking News" feliratot és más fajta madarakról valamint nemzeti légitársaságunkról,  a Malév-ról kell majd írnom.

Hajnali ébredés - Budapest, Ferihegy