Oldalak

2011. augusztus 31., szerda

A víz erejével 3.rész

Elérkezett a hónap és egyben a nyár utolsó napja, és én is elérkeztem a Szinpetrit bemutató sorozatom utolsó részéhez. Miután láthattuk a világ legnagyobb könyvét, Varga úr megmutatta a kis csoportnak a többi érdekességet is. Egy régi vízimalom lett itt felújítva, melynek 7,1 méteres átmérőjű kerekét most már vígan hajtja a Jósva patak.

Vízimalom kerék (Szinpetri)

2011. augusztus 30., kedd

A világ legnagyobb könyve - Szinpetri 2.rész

De jó leírni, hogy pont ez a piciny Jósva parti falu büszkélkedhet egy könyvvel amelynek az egész földkerekségen nincs párja. Ez a világon a legnagyobb! Először is lássuk a világrekorder számokat.
Mérete: 4,18 x 3,77méter. Súlya: 1420kg. 346 oldal. 

A világ legnagyobb könyve (Szinpetri)

2011. augusztus 29., hétfő

Az északi határnál 1.rész

Az állatkerti rövid séta után barangoljunk tovább, de most ismét vidékre. Az talán már kiderült az eddigi írásaimból, hogy az északkeleti országrész a szívem egyik csücske. Sokszor jártam már az aggteleki, jósvafői részen, de Jósvafőn túl még soha. Nagy hiba volt! Most júliusban először mentünk tovább és olyan gyönyörű tájakat láttunk, hogy a múlt héten már ismét visszatértünk ide. Nem rossz arány ugye? Évtizedekig semmi, most meg egy éven belül már másodszor jártunk erre. Hegyes, völgyes, erdős részeken kanyargott az út. Július lévén javában zajlott az őzek üzekedése (párzási időszaka). Ilyenkor erdős területen haladva érdemes nagyon óvatosan közlekedni, mivel az állatok rendkívül nyugtalanok, kiszámíthatatlanok. Lassan haladtunk, gyönyörködtünk a tájban. Jeleztem a mögöttem érkező autónak, hogy előzzön meg. Megtette, megköszönte és már robogott is tovább amikor hirtelen kettőnk közé az út menti bokros részből hirtelen egy szép termetű suta ugrott ki. Alig két ugrásra volt szüksége, hogy leküzdje a kétsávos utat keresztbe és eltünjön a túloldalon lévő sűrű erdőben. Rövid de gyönyörű pillanat volt, szerencsére nem történt baj. Aztán a fák lombjai között a domboldalon egy hatalmas "szörny" körvonalai bontakoztak ki.

Foltos szalamandra (Szinpetri)

2011. augusztus 28., vasárnap

Állatkerti madárfotók

Az előző poszthoz érkezett hozzászólások között, kedves blogtársam Endre jelezte, hogy több állatfotót szeretett volna látni az állatkerti sétánkról. Az időjárás sajnos nem volt kedvező a fotózáshoz, ezért az előzőleg már bemutatott kis sztárok mellett csak néhány madárfotó készült. Természetesen szeretnék a hűséges olvasók kedvében járni, így most feltöltök néhány további fotót is.

Flamingó


2011. augusztus 22., hétfő

Budapest ZOO

145 év, az bizony szép idő. Augusztus 9-én ünnepelte születésnapját a Fővárosi Állat- és Növénykert. Ebből az alkalomból mi is meglátogattuk az állatkertet július végén. A megelőző nap végig szakadt az eső, mi pedig bíztunk benne, hogy nem maradt már tartalék és megússzuk. Reggel felhős időre keltünk, de nem esett. Elindultunk és az eső is elkezdett cseperegni. Mire odaértünk kicsit erősödött, de még mindig nem volt vészes. A Városliget fái felett pedig biztató derengést láttunk. Az idő ellenére elég sokan álltak a pénztáraknál. Úgy látszik másokat sem tántorított el az pár csepp eső. Beléptünk a kapun mentünk pár métert és ... elkezdett szakadni az eső mintha dézsából öntötték volna. Nem úsztuk meg, sőt mi úsztunk nagyokat a hatalmas pocsolyákon. Kitartott vagy jó félóráig. Mindenki kereste a menedéket, de senki nem indult haza! Mi is kitartottunk. Aztán lassan csendesedett az eső és végül elállt. Végre elindulhattunk és nézegethettük az állatokat. Mivel minden tiszta víz és sár lett a hirtelen nagy csapadéktól, ezért most nem nagyon fotóztam az állatokat. Először az állatkert kis sztárjait kaptam lencsevégre majd még néhány madárfajt. A legfiatalabb és a legfelkapottabb sztárok kétségtelenül a 2011. május 10-én született kistigrisek voltak.



2011. augusztus 20., szombat

Néhány régi fotó Szanticskáról 5.rész

Az eredetileg négy részesre tervezett szanticskai sorozat írása közben már felvetődött bennem a gondolat, hogy írni fogok egy ötödik, kiegészítő posztot is. Ugyanis a korábban leírt földcsuszamlás, illetve a római katolikus templom felújítása miatt bizony vannak dolgok amiket most illetve már (vagy még) nem tudtam bemutatni. Ezért "leporoltam" egy régi 2004-es CD lemezt amire az akkori szanticskai kirándulásunk képeit mentettem. Ezeket még a legelső kis digitális kompakt gépemmel (Nikon Coolpix 2100) lőttem - amolyan "Hello Tourist" stílusban (Emil.Rulez után szabadon).
Mint említettem a falu határában van egy parkoló, amit az útfelújítási munkálatok miatt most nem tudtunk használni. Itt egy nagyon szép faragott helységnév oszlop tudatja a látogatóval, hogy Szanticskán jár.



2011. augusztus 18., csütörtök

Szanticskai templomok 4.rész

Szanticska kiváló példa arra, hogy őseinknek milyen nagy támaszt nyújtott a hit a mindennapi életükben. Mint azt a falut bemutató sorozatom első részében már említettem a település mindössze 20 házból áll, viszont van itt két kis templom is. Egy görögkatolikus és egy római katolikus templomot tekinthetnek meg az érdeklődők.

Görögkatolikus kápolna (Szanticska)


2011. augusztus 16., kedd

Szanticskai látványtárak 3.rész

A faluban sétálva rögtön feltünt egy változás. Ugyan már korábban is voltak itt kiállítva régi használati tárgyak, de most szinte már minden házfal helyet adott egy-egy szabadtéri látványtárnak. Ugye milyen szépen hangzik?



2011. augusztus 15., hétfő

A legkisebb magyar falu -Szanticska 2.rész

A legkisebb magyar falu - ezzel a jelzővel hallottam először erről a településről. Azóta sok év telt el, de most végre ismét idetartottunk. A völgybe az Abaúj felőli oldalról egyetlen út vezet le - stílszerűen a Völgy utca. Korábban a falun kívül lehetett leparkolni, hiszen így szól a szlogen "szállj ki és gyalogolj!" Ez már első alkalommal is nagyon megtetszett nekünk és azóta mindig betartottuk. Most viszont ezt nem tudtuk megtenni. A parkoló helyét hatalmas kőhalmok foglalták el. Így most a korábbi látogatásainktól eltérően kocsival haladtunk tovább. Az útmentén óriási javítási munkák nyomait láthattuk. Mint később megtudtuk sajnos az esőzések miatt a völgy két oldalán is megcsúszott a föld. Az egyik részben magával sodorta az út egy részét is, ezért volt szükség a sürgős javításra. A község nevét először 1317-ben említik meg a történelmi iratok. Később a Gagyi család birtokaként volt nyílvántartva. A település neve Szent Istvánra utal. A korábban itt élő tótok ugyanis így becézték az államalapító "szentecskét". A falu búcsúnapja mind a mai napig Szent István király ünnepe. 

Szent István szobor (Szanticska)

2011. augusztus 13., szombat

A fülemülék völgye - Szanticska 1.rész

Még valamikor az 1990-es évek elején hallottam először e kis falu nevét. A televízióban akkor véletlenül láttam meg egy kis "reklámfilmet", melyben az elnéptelenedés szélére sodródott falu megmentéséről volt szó. A szöveg alatt lenyűgözően szép képeket mutattak be a településről. Azonnal éreztem, hogy ezt nekünk is látnunk kell. Hamarosan elindultunk és a hely kisugárzása annyira megfogott akkor minket, hogy azóta többször visszatértünk ide. Így történt ez most idén júliusban is.

A fülemülék völgye - Szanticska

2011. augusztus 8., hétfő

Egy útmenti kereszt

Pár napja fotóztam ezt a régi, útmenti keresztet. Borsod megyében, Felsővadászt elhagyva éppen Kupa felé tartottam amikor megláttam az út mentén.

"Én Istenem miért hagytál el engem?"

2011. augusztus 5., péntek

Orchideák Telki felett - A virágok 2.rész

Az előző posztban igértem, hogy a látott virágokról ebben a bejegyzésben írok pár mondatot. Alig értük el a település határát Antal máris felhívta a figyelmünket egy nagy virágcsoportra a földút mellett. Egy legalább 100-150 virágból álló csodálatos dunai szegfű csoportosulást láthattunk.

Dunai szegfű

2011. augusztus 3., szerda

Orchideák Telki felett - A túra 1.rész

Még júniusban kaptam egy hírlevelet, melyben a fenti címen szervezett túrán való részvételre invitálták az érdeklődőket. Az időpont július 30-ra volt meghirdetve. A Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezésében erdei orchidea fajokat lehetett megtekinteni, fotózni. A tervezett táv 12 km volt. Örömmel láttam a naptárban, hogy a megadott dátum pontosan a nyári szabadságom idejére esik, ezért azt rögtön fel is jegyeztem. A múlt hét elejétől viszont már kicsit aggódva figyeltem az időjárást, hiszen jószerivel csak a naptárből tudhattuk, hogy nyár van, folyton esett. Nagyon szerettünk volna részt venni ezen a programon ezért hát reménykedtünk tovább ezerrel. Az előrejelzés szerint javulás volt várható, de hányszor hallottuk ezt már... Biztos ami biztos péntek este összepakoltuk a szükséges dolgokat. Kora reggel aztán örömmel láttuk, hogy megkegyelmeztek az égiek, hiszen a felkelő Nap első sugarai már belopakodtak a lakásba is. Azért nem volt minden tökéletes mivel erős, olykor viharos lökésekkel fújt a szél. Nem szegte a kedvünket, legalább elfújja a felhőket is. Gyors döntés, a fotóállványt otthon hagytam az erős szél miatt és rábíztam magam a stabilizátoros teleobjektívre. Hétvége lévén ráhagytunk a BKV menetrendre. Újpestről reggel hét óra előtt indultunk és végül olyan parádésan összejött minden, hogy nyolc órára már Nagykovácsiban voltunk a templom előtti téren. Kilenc órára volt meghirdetve a találkozó, így addig magunkhoz vettünk egy kis elemózsiát. Kell majd az energia - meg a hátizsák is könnyebb lett! Ahogy közeledtünk a megadott időponthoz kezdtek szállingózni a résztvevők. Jöttek gyerekek, fiatalok, idősebbek, egyedül vagy párban és csatlakozott hozzánk két kutyus is. Végül kb. 60-70 fő jött össze. A túrafelszerelésről illetve a vállakon lógó állványokról már messziről láttuk ki fog hozzánk csatlakozni. Végül megérkezett a túravezetőnk is. Halász Antal személyében egy nagyon szimpatikus embert ismertünk meg. A túra során rengeteg érdekes dolgot mesélt és mutatott meg nekünk, néha humoros beszúrásokkal. Elindultunk és hamarosan már a nagyközség melletti réten bandukolt a "kis" csapat. Egy dunai szegfű csoportosulás mellett megálltunk ahol egy picit részletesebb ismertetőt kaptunk túránk fő célnövényeiről - az orchideákról, ritka nőszőfű fajokról. A növények megtekintésén kívül célunk volt még a Budai Tájvédelmi Körzet legmagasabb pontjának a meghódítása is. Az ismertető után felkerekedtünk és hamarosan a sűrű erdő fái között haladt a csapat.